Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

KOVÁCS László: Bár személyesen megbeszélhettük volna! Megjegyzések Lengyel Imre biokémiai nem- és életkor-meghatározási eredményeihez

KOVÁCS László egy család egy időben élt tagjai az élet tarkaságának megfelelően, különböző generációhoz tartoztak. Az ellentmondás vagy úgy jelentkezett, hogy túlságosan nagy időbeli különbség mutatkozott a családok egyes generációinak tagjai között, de maga a sorrend elfogadható volt, vagy pedig a sorrend is felborult, s az egymást váltó nemzedékek szinte véletlenszerű csoportbesorolásba kerültek. Kevesebb volt azoknak a családoknak a száma, amelyek időrendi csoportbesorolása sem a feltételezett temetési sorrendnek, sem a generációs rendnek nem felelt meg, s két olyan család volt, amelynek értékeléséhez nem volt elég adat" (KOVÁCS 1994, 167-173, főként: 172-173). A fentebb bemutatott fejezetrész első változatát Lengyel Imre kéziratának ugyancsak első változata ismeretében írtam, s elkészültét követően 1991. május 13-án kelt levélben elküldtem neki a felvetődött problémák magyarázatát kérve. Sajnos azonban már nem állt módjában olyan részletességű választ adni kérdéseimre, amilyet ígért, s amilyet vártam, az általános elveket rögzítő június 24-i keltezésű válaszleveléből az alábbiak közreadását mégis fontosnak éreztem: „ ...Nem könnyű viszonylag röviden olyan véleményt írni tanulmányod megküldött részéről, ami hasznos információkat is tartalmazhat számodra. Ez az utóbbi indokom, ami most bővebb magyarázatot kíván. Elsősorban rövidesen fogok küldeni neked egy részletes leírást a kronológiai és genetikai vonatkozásokról. Ebben leírom külön-külön a két módszer lényegét, illetve a kettő összehasonlíthatóságát, különös tekintettel azokra a kudarcokra és eredményekre, amik téged ennek kapcsán értek. Ez lenne tehát a már régen ígért tanulmány. 11

8 Másodsorban: általánosságban azt mondhatom, hogy nincsenek az általam müveit területen abszolút érvényű biológiai szabályok, csak kisebb-nagyobb biológiai valószínűségek. Amennyiben valószínűségekből építek fel egy rendszert, akkor egyegy 'építészeti stílusban' létre tudok hozni egy önmagéiban logikus, 'statikailag' életképes rendszert, de nem biztos, hogy ez a rendszer egy másik 'stílus ' szerint, azaz más logikával felépülő rendszerrel kompatibilis marad. Ez a sajátosság abból fakad, hogy valószínűségekkel dolgozom; ha a figyelembe vett eredmény (nagyobb valószínűsége ellenére sem) nem valós, akkor ez a tévedés a másik logikai rendszerrel történő összehasonlításkor derül ki. Eklatáns példa a két különböző alapú összehasonlítási rendszer inkompabilitására a kronológiai viszonyok megállapítása egyszer genetikai struktúrák (családfák) megrajzolása, másszor a csontszövet leépülése alapján. Önmagában mindkét matematikai rendszer (a matematikai logika szerint) helytálló, mert a legnagyobb valószínűségek elvére épül Az így konstruált szisztéma össz-probcíbilitása 70-90% közötti szokott lenni. Azt azonban nem tudhatom, hogy egy-egy adat esetében [a] programom nem éppen azt a 10-30%-os eshetőséget építi be a szerkezetébe, ami abszolút értelemben téves. Tovább folytatva: amikor két valószínűsíthető tényezőkből épült rendszert vetek egybe és ellentmondást észlelek a kettő között, nem tudhatom, hogy melyiknek van igaza? Ennek eldöntésében segíthet egy harmadik, az előző kettőtől teljesen független szemléletű módszernek, pl. a sírmellékletek kronológiai utaláséinak az értékelése. Mint tapasztaltad is, a te eredményeid hol az egyik, hol a másik módszerem eredményeivel csengenek össze... Az én kéziratomban szerepel a relatív betemetkezési sorrend megbecsülését célzó dekompozíciós módszer elmélete és az erre épülő gyakorlati eredmények. A biológiai kapcsolatok alapján és a sírok egymáshoz viszonyított távolságát is információként kezelő 'genetikai' rekonstrukció elméletét is leírom. Ennek eredménye mindössze annyi, hogy bizonyos struktúrákat kizár, másokat valószínűsít, de nincs olyan láncszeme, amelyik bizonyítható lenne 100%-osan. Ennek az eredményeit is leírom. Magam is megpróbálkozom a két módszer eredményeinek szinkronba hozáséival. Végül megpróbálok visszautalni a hozzám küldött tanulmányrészleted megállapításaira. Valószínűleg az előző két eljárásnál is, de az utóbbinál biztosan üdvös lesz az eredmények összehasonlítása és közös megvitatása, mielőtt végleges formába önthetném őket. " (KOVÁCS 1994. 173-174). Sajnos e beszélgetésre akkortájt nem került, s egy év múltán pedig már nem kerülhetett sor, pedig a módszere eredményei közül nemcsak a temetők családi együttesei és időrendi csoportjai elkülönítésének, hanem a mindezek alapjául szolgáló nem és az életkor meghatározásának valószínűségét is megbeszélve, talán közelebb lehetett volna jutni az 118 Sajnos a „ régen ígért tanulmány "-ban nem állt módjában e felvetett kérdéseket megválaszolnia: „In der schließlich doch fertiggestellten Studie kam Imre Lengyel jedoch nicht mehr dazu, auf die aufgeworfenen Fragen detailliert einzugehen " (KOVÁCS 1994, 452. j.). 576