Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
KOVÁCS László: Bár személyesen megbeszélhettük volna! Megjegyzések Lengyel Imre biokémiai nem- és életkor-meghatározási eredményeihez
KOVÁCS László vázai elhalálozási korának meghatározásakor közérthetően összefoglalta a módszere alkalmazásának elméleti nehézségeit: „A csontszövet karbonát, foszfát, kalcium, kollagén stb. tartalmának vizsgálata alapján olyan összehasonlító matematikai számításokra épített rendszer alakítható ki, amelynek egyik tagját (mintáját) friss bonctermi, ismert naptári korú és kortörténetit esetek alkotják (N 700 [azaz 700 összegyűjtött eset - K. L. ]), míg másik tagja a vizsgált, esetünkben a sarudi temető mintája. Ennek az összehasonlítási rendszernek egyik gyönge pontja a régészeti minta egyedeire ható ismeretlen mérvű dekomponálódás, a másik pedig, hogy a recens sorozatunkban ismert naptári korokhoz tartozó kémiai változásokra építjük képleteinket, míg történeti sorozat esetén a kémiai elváltozások a megélt biológiai korra utalnak, nem pedig a naptári évekre. Ezzel a hibalehetőséggel a morfológiai vizsgálatoknak is szükségszerűen meg kell küzdeniük. Az első, a dekompozíciós behatások okozta kémiai változások zavaró hatása azzal szűrhető ki, hogy ugyanannak a temetőnek az anyagából csak azonos szöveti szerkezetű csontminták kémiai adatait hasonlítjuk egymáshoz, tehát egy logikailag is szigorúan körülhatárolt sorozatra vonatkoztatjuk következtetési rendszerünket" (SZABÓ 1980, 47). Ugyanakkor Lengyel gyakorlati oldalról is megközelítette a kérdést: „...ha feltételezünk egy olyan idealizált, teljesen feltárt temetőt, melynek minden sírjában van bőséges és jellegzetes leletanyag, minden vázmaradványa jó megtartású, morfológiai vizsgálatokra alkalmas állapotban van és minden csontvázból kerül kémiai elemzésre is minta, akkor az ebben a temetőben nyugvók nemi megoszlásának kérdése három különböző irányból közelíthető meg: 1. régészetileg a sírmellékletek, 2. morf ológiailag a csontvázak másodlagos nemi jellegei, és 3. kémiailag a csontminták citráttartalma alapján. A három különböző eredetű vélemény szintézise azonban alapvető problémákat vethet fel. Erdemes-e egyáltalán egy kérdés eldöntésére három különböző, munkaigényesnél munkaigényesebb módszert is igénybe venni? Az egybehangzó vélemények erősítik-e annyira egymást, hogy ennek érdekében érdemes lenne vállalni az időt és az anyagiakat emésztő vizsgálatokat? Az ellentmondó vélemények nem kuszálják-e túlzottan össze az addig egyszerűnek látszó problémát? Mennyivel egyszerűbb volt a helyzet ugyanis azokban az időkben, amikor a régész a sírmellékletek alapján, vagy az antropológus a vázmaradványok morfológiája alapján külön-külön alkotta meg a maga ítéletét, és véleményeik összevetésére esetleg soha nem is került sor; ennek igénye talán fel sem merült. Akkor még az egyes konkrét esetekre vonatkozóan egyetlen vélemény született csak, és mivel a szakterületek szeparáltsága miatt kontroll lehetőség nem volt, ezt az egyetlen véleményt a későbbiek során »abszolút« érvényűnek fogadták el, ez már további bírálat tárgyát nem képezhette. Manapság azonban, a többirányú megközelítés különböző tényekre alapozott ítéletek kialakítását teszi lehetővé, megteremje ezáltal, nemcsak az egymást erősítő, de az egymást gyengítő, egymásnak ellentmondó vélemények találkozásának a lehetőségét is. " (LENGYEL 1974, 130). 11 3 A másik alapvető problémát Lengyel abban látta, hogy az együttműködő kutatók csak a vélemények egyezését vagy ellentmondását fogják fel, ahelyett, hogy a vélemények „egyezését, mint véletlenszerű jelenséget is matematikai elemzés tárgyává" tennék, ahogy ő ezt az említett három forrásból összeálló nem-meghatározási vélemény egyezésének kérdésében valószínűség-számítási példával meg is mutatta." 4 Végezetül arra utalt, /13 Rámutatott, hogy a három forrásból összeálló véleménye egyezésének matematikai értéke négyzetesen növekvő, azaz nem 1 + 1 + 1=3, hanem (1 + 1 + 1)~ = 9. A vélemények 2 :1 megoszlása esetén pedig nem 2/i : 'A (66,6%: 33,3%), hanem 3ü : 1/4 (75% : 25%), mert (1 + l) 2 - 1 = 3 (LENGYEL 1974, 130). 114 „Annak valószínűsége, hogy három egymástól független esemény egyidejűleg bekövetkezzék — azaz, hogy a régész, az antropológus és a biológus egyszerre ítéljen valakit férfinak vagy nőnek — egyenlő az események külön-külön számított valószínűségének a szorzatával. Az ismeretlen nemű vizsgálati egyénünk azonos valószínűséggel lehetne férfi vagy nő; a férfi nemhez való tartozásának valószínűsége tehát 50%, azaz l/i. Mivel azonban kedvező esetben, három egymástól független módszer eredményének kell egyszerre a férfi nemre utalnia, a szorzási tétel értelmében e kedvező eset valószínűsége i/2-'/2->/2 = (>/2f= 'Zs ügy anennyi azonban a mindhárom módszerrel egyszerre nőnek történő meghatározás valószínűsége is ('Zs), de mivel a két eredmény egymást kizárja, egyszerre nem fordulhat elő, az egyezés valószínűsége v = '/s + '/s = 2/s = 1/ 4 • Más szóval, ha a három módszerrel párhuzamosan történő nem-meghatározás azonos eredményei pusztán a véletlen játékának lennének a következményei, egy adott temető esetében a várható egyezések aránya nem haladhatná meg a vizsgált esetek 25 a /o-át. Mindazok az egyezési értékek tehát, amelyek meghaladják a párhuzamosan vizsgált esetek összességének 25%-át, már csak a matematikai logika alapján is az összehangolt módszerek tudományos értékét bizonyítják. " (LENGYEL 1974, 131). 574
