Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
RACZKY Pál: Nyomozás egy őskori edény összefüggései után (A régészeti, múzeumi emlékezet rövid és hosszú távú torzulásairól, valamint a régészeti forrásokkal kapcsolatos adatvesztések szakmai környezetéről.)
RACZKY Pál Az öcsöd-kendereshalmi 3. sír edénymellékletei a bodrogkeresztúri kultúrára jellemzőek (2-4. és 6-8. sz. példányok). Mellettük különös figyelmet érdemel a csőtalpas edény (3. kép), amely stiláris jegyeiben valóban több szállal kötödik a badeni kultúra kerámiaformáihoz. így első sorban az ovális tálrész a Banner János által „físchbuttenfórmiges Gefáss" = halbárka alakú edényként körvonalazott típussal mutat hasonlóságot ( BANNER 1956, 146, Taf. CXIII. 10, 13-15, Abb. 43; KALICZ 1963, 35-37)." Ugyanakkor a kendereshalmi tál belső részén elkülönülő két kis csésze a „zweigeteilte Schüssen = kétosztatú tál sajátos funkciójához kapcsolható (BANNER 1956, 138-143, Taf. CXIII. l-t, Abb. 41; KALICZ 1963, 41-42; NEVIZÁNSKY 2001, 311-318, Map. I, Tab. I—II; GYÖRGY 2008, 34-35; BONDÁR 2009, 285-286).'" Tárgyalt edényünk legjobb párhuzamát az Örvényről közölt táltöredék belső csészéjében láthatjuk (BANNER 1956, 142, Abb. 42). Az is figyelemre méltó körülmény továbbá, hogy az öcsöd-kendereshalmi edény hosszabbik oldalának közepén található egy-egy oszlopos fogantyú tetején kis csészés korong található (3. kép 2a-c), amely szintén a badeni kultúra formavilága felé utal. Általában a kendereshalmi edénnyel kapcsolatban fontos hangsúlyozni Horváth Tünde megállapítását, hogy a késő rézkorban feltűnő sajátos edényformák, így például a halbárka típus is, a rézkor végi új fogyasztási, s talán rituális szokásokkal hozhatók összefüggésbe (HORVÁTH 2006, 100). Ugyanakkor a kétosztatú tálak badeni kultúrán belüli korai eredetére, esetleg a középső rézkorhoz való kapcsolódására szintén vannak újabb régészeti adatok is (BONDÁR-D. MATUZ-SZABÓ 1998, 2. j„ 5. kép 2). Mégis azt mondhatjuk, hogy a kendereshalmi, belül osztott edény környezete bizonyosan a középső rézkori bodrogkeresztúri kultúra kontextusát támasztja alá, s annak is talán végső időszakára utal. Mindezt az a tény látszik megerősíteni, hogy a tiszalúc-sarkadi lelőhely középső rézkor végi, hunyadihalmi leletei közt több olyan belső osztású tál (geteilte Schüssel) töredéke található meg (PATAY 2005, 91-92, Taf. 33. 1-6), amely az edény belsejének korábban nem gyakori felosztását, elkülönítését jelzi. Mindez nyilvánvalóan egy különleges cselekvéstípust is feltételez e speciális edénytípussal kapcsolatban, amely tehát a középső rézkor végén jelenik meg az Alföldön, és később, a késői rézkor badeni kultúrájában válik általánossá. Végül megemlíthető az a stiláris tény is, hogy a kendereshalmi edényen megformált hat fül, illetve fogantyú alsó nyúlványai (3. kép 2a-c) a korongos tapadású fülek/tárcsás fülek (PATAY 2008, 23), azaz „Scheibenhenkel"-ek imitációjaként is értékelhetők, s mint ilyenek, az előző következtetéseinket némiképp alátámasztják, határozottabb kronológiai értéket azonban nem tulajdoníthatunk előfordulásuknak (RACZKY 1995, 53). Az öcsöd-kendereshalmi 3. sír 5. számú edénye (4. kép 8a-c) négykarélyos perem-megformálásával általánosságban a bodrogkeresztúri kultúra összefüggéseire utal (PATAY 1974, 29). Újabban azonban a kifejezetten négyszögletesedő magas edényváltozatok (viereckiger, umgekehrt pyramidenstumpfförmiger, kegelförmiger Kelch) — ismét Tiszalúc-Sarkad tanúsága szerint — kifejezetten a Bodrogkeresztúr B-Hunyadihalom-típusú leletegyüttesek egyik jellemző sajátosságának bizonyult (PATAY 2005, 82-84, Taf. 19. 1-8). Ami pedig az átlyukasztott okkerdarabot illeti (4. kép 7), ez a tárgy a bodrogkeresztúri kultúra temetkezéseinél ritkán előforduló melléklet, talán a sírokban kis számban megjelenő színes kavicsok és a festékrögök jelenségeihez kapcsolható (BOGNÁRKUTZIÁN 1963, 328-329, 346-347; PATAY 1974, 29-30). Mindezek alapján a Öcsöd-Kendereshalmon feltárt 3. sír mellékleteinek együttese valószínűsíthetően a Bodrogkeresztúr B időszakhoz köthető, mivel benne a hunyadihalmi jellegzetességek még csak igen kezdeti formában jelennek meg. Oknyomozásunkat összefoglalva, Csalog József 1958-ban Öcsöd-Kendereshalom lelőhelyen lefolytatott ásatása során a Körös- és a bodrogkeresztúri kultúra egymás feletti települési rétegeit találta meg. Ugyanitt a települési rétegekbe beásva három bodrogkeresztúri sír is napvilágra került. A lelőhely, mint a bodrogkeresztúri kultúra temetője és települése ugyan Patay Pál nyilvántartásába bekerült (PATAY 1974, 64, 66), a későbbiekben azonban kevés szakmai figyelmet kapott. A helyszíni rétegviszonyokat erősen megbolygathatta a kora bronzkori kurgán építésekor innen elhordott föld, valamint a halomról ezután folyamatosan erodálódott feltöltés. Az ásatáson feltárt 3. sírban igen gazdag mellékletegyüttes került elő, többek között egy különleges talpcsöves edény is. A leltározás során ez a síregyüttes szétvált, s bizonyos darabjai a 2. sír9 KorekJ.: Közép-Kelet-Európa a rézkor végén. Doktori értekezés kézirata. Budapest 1983, 82-83. 10 Lásd előző tj. 79-82. 50
