Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LANGÓ Pctcr- TÜRK Attila: Régészeti adatok a Kárpát-medence 10-11. századi hagyatékának bulgáriai kapcsolatrendszeréhez 1. A csiingős veretek

MFMÉ - StudArch XII (2011) 517-528 RÉGÉSZETI ADATOK A KÁRPÁT-MEDENCE 10-11. SZÁZADI HAGYATÉKÁNAK BULGÁRIAI KAPCSOLATRENDSZERÉHEZ I. A CSÜNGŐS VERETEK LANGÓ Péter - TÜRK Attila BEVEZETÉS A Kárpát-medence 10-11. századi régészeti hagyatékának kapcsolatrendszere a magyar honfoglalás kori régészet legfontosabb kérdéseinek egyike. A hazai kutatás sokáig csak a kelet-európai párhuzamokkal foglalkozott, ám később a szomszédos régiók közül Bulgária — főként annak északkeleti része — is az érdeklődés középpontjába került (FEHÉR 1940). Számos cikkben találunk analógiákat honfoglalás kori csatjainkhoz, övvereteinkhez ebből a régióból (pl. PLETN'OV-PAVLOVA 1995; GOMOLKA-FUCHS 2002; PLETN'OV 2005) és viszont, ugyanakkor ezen alkalomszerű felvillanások mellett a kapcsolatrendszer tételes áttekintése mindmáig nem készült el. Utóbbi munka elvégzése nélkül azonban nem nyilatkozhatunk felelősen olyan kérdésekben, mint a honfoglalás kori leletanyag balkáni(bizánci) kapcsolatrendszerének mibenléte, sőt valójában még e hatásmechanizmusok földrajzi irányai és kronológiai keretei sem tisztázottak megnyugtatóan. Jelen cikk szerzői 2005-től kezdődően tanulmányútjaik során számos múzeumi gyűjteményben vizsgálták meg Bulgária 9-11. századi fémleleteit, e munka első eredményeit adjuk most közre. Kutatásunk során 2006-ban Várnában egy kiemelkedő jelentőségű magángyűjteményt ismertünk meg, melynek feldolgozására 2007-ben egy bolgár és magyar magyar régészekből álló csoport vállalkozott, melynek tagja volt Bende Lívia is. itt közölt munkánk alapvetően az ebben a gyűjteményben fellelt párhuzamokra épül, de idézünk hasonló tárgyakat a preszlavi és a dobricsi múzeumok leletanyagából is, Kárpát-medencei megfelelőikkel együtt.

1 Jóllehet a bőséges bulgáriai fémanyag döntő többsége sajnos szórványleletként ismert, a bulgáriai veretek funkciójának és időrendjük meghatározásánál csak egy-két megbízható síregyüttesre támaszkodhatunk. Ilyen pl. a 11. században Bulgária területére beköltöző besenyőkhöz kötött Odärci I—II. temető (DONCEVA-PETKOVA 2005). Az említett két régió 10-11. századi fémleleteinek összevetését a honfoglalás kori leletanyagban jellegzetes, ugyanakkor korábban párhuzam nélküli jelenségként emlegetett (RÉVÉSZ 1998, 524) egy, illetve kéttagú csüngős veretekkel kezdjük. Dolgozatunkban csüngős vereteknek azokat a tárgyakat tekintjük, ahol a csüngőrész felső részén (akár egy-, vagy kéttagú veretről van szó) már készítésükkor egy önálló fülrészt alakítottak ki. A csüngőrész ezen keresztül kapcsolódott a felső taghoz, vagy közvetlenül ezzel varrták fel a ruhára. A FORRÁSANYAG A várnai Stara Bálgariá Múzeumi Gyűjtemény az 7-11. századi, fémből készült „apró leletekből" Északkelet Bulgáriából származó, többségükben álló kollekció. A főként öv- és lószerszámveretek1 Néhány verettipus elterjedési területe természetesen nem korlátozódik a tárgyalt két területre és szélesebb körben terjedtek el. Ezen darabok elemzése nem képezi részét jelen dolgozatunknak, azonban fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet erre a jelenségre, kerülendő annak látszatát, liog}' pusztán a két tárgyalt régióban előforduló jellegzetességként értékeljük azokat. A dolgozat a Bizánc Közép- és Kelet-Európában. Régészeti és művészettörténeti tanulmányok (NK 72636) program keretében készült. 517