Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
CSŐSZ Aranka - MENDE Balázs Gusztáv: Archeogenetikai vizsgálatok Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát lelőhely 10. századi népességén
Archeogenetikai vizsgálatok Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát lelőhely 10. századi népességén Sír szám Minta szám HVSI haplotípus (+16000) HVSII és kódoló régiós pozíciók Haplocsoport 100. 441 093C, 129 A, 223T, 298C, 327T 10873 (-10871MnlI) 10 400 T C 500. 442 093C, 224C, 31 IC 12308 (+12308EcoRI) Kla 594. 443 05 IG, 162G, 304C, 31 IC 14766 (-14766MseI) 7028 (-7025AluI) H 595. 444 31 IC 14766 (-14766MseI) 7028 (-7025AluI) H 596. 445 069T, 126C, 145 A, 172C, 222T, 261T 12705(C) Jlbl 597. 446 176T 7028 (-7025AluI) H 600. 447 189C, 232A, 249C, 304C, 311C 7028 (+7025Alul) 12308 12 705 C (-12308EcoRI) 14766 (+14766MseI) F 650. 448 camb. 4580 (+4580NheI) 7028 (+7025AluI) 14766 (-14766MseI) 12308 (-12308EcoRI) HV 701. 449 16256T 4580 (+4580NheI) 7028 (+7025AluI) 14766 (+14766MseI) 12308 (+12308EcoRI) U 715. 450 274A, 7028 (-7025AluI) H 720. 451 224C,31 IC 12308 (+12308EcoRI) K 1. táblázat: A vizsgált minták polimorf pozíciói Tab. 1: Polymorphe Positionen der untersuchten Proben 2002; MARCSIK BERECZKI 2002) mitokondriális HVSI genetikai mintázata klasszikusan ázsiai anyai nyalábot képvisel, a vizsgált szakasz polimorfizmusai a C haplocsoportot definiálják. Ez a nyaláb Északkelet-Ázsiában (magába foglalva Szibéria térségét) a legelterjedtebb, a honfoglaló népességen eddig végzett archeogenetikai vizsgálatainkban a C haplocsoport jelenlétét a hartai (KUSTÁR LANGÓ 2003; CSŐSZ ET AL. 2009) és a Makó, Igási járandó (BALOGH-TÜRK 2011) temetkezéseiből sikerült igazolnunk. A 100. sírból nyert minta polimorf pozícióival teljesen megegyező mutációs mintázatot legnagyobb számban a recens tádzsik népességnél találtunk (http://www.empop. org). Mivel a magányos sírba temetett egyén anyai ági genetikai hovatartozását tekintve élesen elkülönül a közelében feltárt többi maradványtól, ez megerősítheti a temetkezési szokás eltéréséből levont régészeti konzekvenciákat (TÜRK 2009). : Nem anyai ági vérségi kapcsolatai a többi temetkezés vonatkozásában Y-kromoszómális és autoszómális DNS markerek segítségével igazolhatók lehetnek, ez azonban újabb vizsgálatokat tesz szükségessé. Munkánk során alkalmunk nyílt megismerni a temetkezésekről Marcsik Antónia által kialakított antropológiai képet (MARCSIK 2011). A temetőben fellelhetők voltak europo-mongolid taxonómiai jellegzetességek is, az általunk klasszikus ázsiai vonalhoz sorolt 100. sírban talált maradványok azonban tisztán europid formakört mutattak. A taxonómiai adatok nem állnak ellentétben a mitokondriális DNS vizsgálatával nyert megállapításokkal. A koponya morfológiai karakterét kialakító genetikai információ a nukleáris genomban kódolt, több gén, géncsoport által befolyásolva. Ezen testi jelleg kialakításában az általunk vizsgált mtDNS-ben kódolt genetikai információnak nincs szerepe, így eredményeink nem feleltethetőek meg az antropológiai vizsgálatokkal nyert morfológiai kategóriákkal (MENDE 2008). 2 A jelenség egy ediségének igazolására a szerzők a közeljövőben vizsgálni szándékozzák a temetőtől elkülönülten eltemetett egyének archeogenetikai profilját is. 507
