Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez
LŐRINCZY Gábor - TÜRK A ttila két fülesgomb (26. kép 12-13; 27. kép 10-11), mind pedig a két fülbevaló (26. kép 14-15; 27. kép 2-3) eltérő típusú, a karperecek pedig eltérő méretűek (26. kép 10-11; 27. kép 12-13). A veretek között négy darab is másodlagosan átlyukasztott, ami feltehetően a hátlapon erősen roncsolódott füllel áll összefüggésben (27. kép 4-9). Két esetben a veret peremét két, egy esetben egy helyen ütötték át, illetve egy további vereten középen látható lyuk. Mivel az állkapocs környékét állat(?)járásnak tűnő bolygatás érte, a veretek másodlagos helyzete miatt az eredeti viseletükre csak következtetni tudunk: azok vagy a felső-, vagy az alsóruházat gallérját díszíthették. Az említett bolygatás érintette a klasszikus formájú gömbsorcsüngős fülbevalópárt is, az egyik drótfüggője (26. kép 14; 27. kép 3) talán ezért hiányzik. Ugyanakkor ez a hiány, illetve az ép darab több mint 10 cm-es hossza (26. kép 15; 27. kép 2), számunkra felveti annak lehetőségét is, hogy itt talán nem fülbevalóként viselt tárgytípusról van szó (vö. S. PERÉMI 1986, 15. ábra). A lelet további érdekessége, hogy a gömböket egy rugalmas textil(?)fonálra húzták fel, melyek között vékony bronzhuzalból készült távtartó-tekercsek helyezkednek el. A jobb felkarcsont felső vége mögött fekvő öntött, belül üreges kialakítású bronz fülesgomb fele valószínűleg a vállnál (26. kép 13; 27. kép 11), míg a bal könyök és a borda között fekvő, szintén bronz félgömb fejű tömör fülesgomb (26. kép 12; 27. kép 10) talán derék tájon fogta össze a felsőruházatot, mely így elől keresztben záródhatott. Az egyszerű bronzhuzalból készült nyitott, elhegyesedő végű karperecpár a korszak jellegzetes tárgytípusa, szűkebb kronológiai értékkel nem rendelkezik. Érdekes, valószínűleg öntvényhibás változata került elő az 596. sírból, ahol szemmel láthatóan az elhegyesedő végek közötti öntési anyagmaradványt nem fürészelték ki. Egyedi tárgytípus került elő a 700., padmalyos, feltehetően gyereksír aknarészének betöltéséből. Az ezüst alapú ötvözetből öntéssel kialakított, lapos, „homokóra" alakú csüngő (29. kép 3^4) hátlapja sima, míg előoldala a peremén enyhén domború kialakítású, melyhez nagyméretű függesztőkarika társul. Az erősen aszimmetrikus tárgyhoz párhuzamot a korszak eddig közölt hagyatékában nem találtunk. 4 4 A kiskundorozsmai temetőben is előfordulnak a korszak talán legáltalánosabbnak mondható leletei, az egyszerű, nyitott, elhegyesedő végű ezüst karikaékszerek, melyek hol párban (596. sír: 25. kép 3-6), hol önálló leletként (701. sír: 28. kép: 7-8) kerültek elő. A TÁRSTUDOMÁNYOK EREDMÉNYEI A fémvizsgálatokról — röviden A magányos temetkezés, illetve a kis sírszámú temető közötti összefüggésre utalnak a fémvizsgálatok eddigi eredményei. Az 595. sír néhány veretéről ugyanis azt sikerült kimutatni, hogy azok csak és kizárólag a 100. sírban korábban feltárt egyik Provencei-i Hugo (926-931) verettípusának (MFM ltsz.: 2002.28.7.) közvetlen és jelentős ötvözés nélküli átöntésével készülhettek (GREIFF 2011,485). Mivel az 595. sírban eltemetett idős nő nem valószínű, hogy közvetlenül részt vett a kalandozó hadjáratokban, a sírjában eltemetett ezüsttárgyak alapanyagául szolgáló pénzek forrása ugyanaz lehetett, mint a Kiskundorozsma-Hosszúhát-halom 100. sír esetében. Tehát ez adat a két „temetkezés" összefüggésének egy konkrét tárgyi bizonyítékának tűnik. A fémvizsgálatok legnagyobb hozadéka ugyanakkor, hogy a Kárpát-medence 10. századi hagyatékában a fenti eredmények alapján sikerült kimutatni az első „pénzzel keltezhető pénz nélküli" sírt, azonban ennek minden kétséget kizáró bizonyítására még további mérésekre lesz szükség. Amenynyiben beigazolódik ez az összefüggés, akkor az anyag-összetételi vizsgálatok jelentősen fellendíthetik a 10. századi kronológiai kutatást, hiszen így — elméletileg — jóval több sírt tudunk majd terminus post quem keltezni, mint amennyiben az eredeti, konkrét pénzek fennmaradtak.' 0 49 Legnagyobb valószínűséggel késő bronzkori csüngő. Meghatározását V. Szabó Gábornak köszönjük. 50 Véleményünk szerint archeometriai módszerek bevonása lenne szükséges a mindmáig gyakorlatilag keltezhetetlen 10. századi telepek kimutatásában is, melyet a hagyományos, tipológiai alapú kerámiakronológia szemmel láthatóan képtelen megoldani. Mivel tarsolylemezzel, illet\>e más hasonló sírlelettel jól keltezhető telepobjektum előkerülése továbbra sem tűnik valószínűnek, ezért a telepeken előkerülő kerámialeleteken végzett termolumineszcenciás (TL) vizsgálatok lennének szüksé438
