Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

Falko DAIM - Jérémie CHAMEROY - Susanne GREIFF - Stephan PATSCHER - Peter STADLER - Bendegúz TOBIAS: Császárok, madarak, indadíszek. Egy bizánci övveret a 8. századból és egy új lelet Dél-Magyarországról

Császárok, madarak, indadíszek exponált részeken, amelyek a kopásnak különösen ki lennének téve, rendszerint megrongálódik. Ez érinti a díszkeret félgömbjeit, a pántot és talán a szegély alsó részét ott, ahol az a pánttal határos. A félgömbök pontos megfigyelésekor nyilván­valóvá válik, hogy az aranyozás általában egészen a megrongálódott helyekig tart. Csak az egyik fél­gömbnél tűnik kissé halványabbnak az aranyozás; ez az a félgömb, amely a jobboldali pánttag mellett ferdén jobbra a császár háta mögött van. A pánt esetében ez úgy néz ki, hogy az aranyozás tiszta szélekkel töredezett le, a további felület pedig dur­va és gyűrődött és mélyebben is van, mint az ara­nyozott felület szintje. Az aranyozás néhány fosz­lánya még kiáll, mint sziget a viharos tengeren. Ameddig a szegély alsó része megmaradt, az addig aranyozott is. De talán éppen a veret exponált részeinek sok rongálódása lehet figyelmeztetés arra vonatkozó­lag, hogy itt az aranyozás már kissé lekopott és ezért volt vékonyabb. Az ezüstkorrózió felrakódó termékei egy ilyen esetben intenzívebben tapadtak volna az érintett felületekre és ennek megfelelően nehéz lett volna az eltávolításuk. A sérülési helye­ken még most is van mindenütt ezüstkorróziós ter­mék. A sérülések természetesen a lelet felvétele utáni első szakszerűtlen tisztításból is eredhetnek. Mindenesetre le kell szögezni, hogy az aranyozás a veret épen maradt részein még messzemenően sér­tetlen, a veret tehát csak viszonylag kissé haszná­lódhatott el. Összefoglalás Sok 8. századi avar öntött bronz övvereten jelen­nek meg mediterrán motívumok, mint griffek, sző­lőindák, vadkan, nereidák és cirkuszi jelenetek, amelyek előképeinek mibenléte sokáig tisztázatlan volt. Csak néhány évvel ezelőtt sikerült egy sor eredeti bizánci darab azonosítása, amelyhez az iko­nográfiái érvek mellett kémiai és technikai elemzé­sek is hozzájárultak. Jelen tanulmány első részében a legfontosabb leletek bemutatására került sor. A második rész egy új leletről, a szeged-kiskun­dorozsmai császárképmással ellátott bizánci veret­ről szól, amelyet a mainzi Römisch-Germanisches Zcntralmuseumban részletesen megvizsgáltak. Az egyetlen, talán vele egyidős hasonló darab egy ezüstdobozka, amelyet Madridban őriznek. A sze­gedi veretet és a dobozkát is késő avar kori csa­tokkal, szíjvégekkel és veretekkel lehet össze­függésbe hozni egyrészt a veret formája alapján. amely az avar anyagban csak a 8. század közepén és második felében fordul elő, másrészt a császár babérágas vagy anélküli motívuma alapján, vagy az ezüstdobozka fedelének oldalán, a feltűnően ha­sonló átellenes palmetták alapján, ahogyan azok gyakran a késő avar szíjvégeken megjelennek. Ez­által lehet a szegedi veretet és a madridi ezüstdo­bozkát a 8. századra keltezni. A császár babérággal való ábrázolását olyan, sokkal korábbi éremképekből lehet levezetni, ame­lyek a hagyományos római győzelmi ünnepre utal­nak. A négyesfogatban a városon keresztül haladó győztes hadvezér Róma kezdeteitől fogva babér­ágat tart a jobb kezében. A 4. század elejéig szá­mos császárkori pénzérmén látható a császár „ processus triumphalis"- jelenete a győzelem jel­vényével a kezében. A szegedi veret motívuma, amely valószínűleg erre az ókori motívumra nyúlik vissza, a császárt örök győztesként ábrázolja. A szeged-kiskundorozsmai övvereten tüzara­nyozásos réteg van, amelyet a higanytartalom alap­ján lehet bizonyítani, amely itt a maga 12%-ával ráadásul nagyon magas is. Ezalatt egy kifejezett korróziós réteg figyelhető meg, amelyet analitikai­lag ezüstbromid és egy kevés ezüstklorid keveréke­ként lehetett beazonosítani, mely szokatlan össze­tétel. Kevés ezüst maradt meg fémes állapotban. Kivételt képez a középső lemez hátlapja, amely a földben bőrrel, textillel vagy hasonló szerves ere­detű anyagokkal lehetett befedve. Az ezüstötvözet összetétele: 94% Ag, 3% Cu, 2% Au, valamint ke­vés ólom és bizmut. Két feltételezett forrasztási he­lyen a fúgákban réz jelenlétét lehetett bizonyítani, ez kémiai forrasztásra utal. Az ötvöstechnikai vizsgálat kimutatta, hogy a veretet számos alkatrészből állították össze. Első­ként a fedőlemezt kell említenünk, amelyből a köz­ponti császárképmást és az azt körülvevő díszkere­tet dolgozták ki. A fedőlemez egy kívülről alig ész­revehető közbenső lemez fölött a szegéllyel van összekötve. Ez a közbenső lemez arra szolgál, hogy a szél és a fedőlemez között lévő érintkezési felületet megnövelje és ezzel egy, az egész szerke­zetet stabilizáló hatása van. A tulajdonképpeni sze­gélyt két lemezcsíkból szerelték össze. A szegélyt egy bonyolult díszítő forrasztás erősíti, amely két körbefutó gyöngydrótból és háromszögekből tevő­dik össze, utóbbiak hat-hat golyócskából állnak. A szegély egyenes szakaszán egy háromrészes pánt darabjai maradtak meg, a közbenső lemez hátolda­lán pedig három rögzítőhurok forrasztási nyomai. Itt nem volt egyszerű a forrasztást elvégezni, amint 357

Next

/
Oldalképek
Tartalom