Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

Falko DAIM - Jérémie CHAMEROY - Susanne GREIFF - Stephan PATSCHER - Peter STADLER - Bendegúz TOBIAS: Császárok, madarak, indadíszek. Egy bizánci övveret a 8. századból és egy új lelet Dél-Magyarországról

Császárok, madarak, indadíszek Hasonlóan fontos volt a hohenbergi garnitúra értelmezéséhez az a megfigyelés, hogy a római S. Maria Antiqua templom északnyugati oldalkápolnájában az egyik falkép egy hohenbergi típusú övet ábrázol (RETTNER 2000). Egy fiú, valószínűleg az alapító Theodotus mostoha fia viseli egy rövid kaftánnal (2. kép 1, 4). Mivel Theodotus a császári csapatok fővezére volt Rómában, a fiút talán a dux (magister militum) hivatali öltözetében ábrázolták. A kápolna és vele együtt a falfestmények is 741 és 752 között készültek, amely a hohenbergi típus 8. század harmadik negyedére való keltezésével jól egybevág. Származhat ennek alapján a hohenbergi öv Itáliából? Amennyiben igen, kereskedelmi áruként, zsákmányként vagy adományként/ajándékként került a Keleti-Alpok vidékére? A 10. század eleji írásos források valóban említenek értékes öveket, mint diplomáciai ajándékokat — ezt okkal feltételezhetjük a 8. és a 9. században is. Összességében úgy tűnik, hogy a díszes öveknek a magas rangú hivatalnokok és katonák reprezentációjában és a követségi forgalomban is jelentős szerepük volt. Feltételezhető tehát, hogy a szépen kidolgozott hohenbergi öv Itáliából egy bizánci követségen keresztüljutott el egy helyi hatalmassághoz. Miután a hohenbergi garnitúra esetében a régészeti elemzést, technikai, kémiai vizsgálatokat magában foglaló kombinált módszerrel sikerült a leletet történetileg újraértékelni, a következőkben ugyanezen koncepció alapján a többi avar leletanyag felülvizsgálatára került sor. Ezáltal számos szíjvéget és veretet lehetett — ha különböző valószínűséggel is — eredeti bizánci tárgyként azonosítani. Ugyanakkor világossá vált, hogy az avar bronzművesség több tekintetben is a bizánci ipart követte. így a 8. századi avar birodalomban a 20%-os ólomtartalmat is elérő új ötvözetek, valamint új szerkezetű, két külön öntött darabból álló szíjvégek tűntek fel, amelyek nyilvánvalóan elsőként ugyancsak Bizáncban jelentek meg (vö. alább a mikulcicei szíjvégtöredék(!). Csak a rézöntést nem lehetett még eddig az avaroknál kimutatni.

4 Az avar öntöiparnak a bizáncihoz való szoros kapcsolódása azért meglepő, mivel — amint fent már megjegyeztük — a 8. században a mediterrán motívumokon és a kevés, immár azonosított eredeti darabon kívül az avarok és a bizánciak között meglévő közvetlen kapcsolatokra semmi nem utal. Ha nem abból akarunk kiindulni, hogy az a kevés, általunk ismert bizánci eredetű darab mintegy előképként lényegbevágó hatást fejtett ki, akkor az egyébként szokásos kereskedelmi kapcsolatok mellett egy folyamatos információáramlással és technológia-átvitellel kell számolnunk. Arra, hogy az avarok néha mennyire szabadon kezelték a bizánci előképeket, jó példa egy arany kisszíjvég (2. kép 6), amelyet Dumbarton Oaksban őriznek és állítólag Aleppoból származik (DAIM 2000, 110 ff.). Az Institut für Ur- und Frühgeschichte der Universität Wien több évvel ezelőtt megszerzett egy kis magángyűjteményt, amely régiségkereskedőktől és bolhapiacon összevásárolt koraközépkori leletekből áll. Többek között egy késő avar övgarnitúrát is tartalmaz egy olyan nagyszíjvéggel, amely feltehetően a mai Dél-Magyarországról származik és az Aleppo-i szíjvéghez még konstrukciójában is feltűnően hasonló (2. kép 5). A bizánci madarakat ugyan négylábúakkal helyettesítették ami olyanjelenség, amely más esetekben is megfigyelhető volt. Ugyanakkor az avar szíjvég bizonyíték lehet arra, hogy a Kárpát-medencébe bizánci, Aleppo-típusú övdíszítmények kerültek. A nagyon szép, aranyozott ezüst mikulcicei (Dél-Morvaország, CZ) verettöredék (2. kép 8) is eredeti bizánci darab lehet, mivel — eltekintve a nyakperecet viselő, szőlőt csipegető madaraktól további, az avar leletek között nem ismert díszítőelemeket mutat (DAIM 2000, 122 ff.): félpalmettákat és beponcolt pont-vessző díszítést. Amennyiben helyes a megállapítás, akkor ez a töredék bizonyítja, hogy Bizáncban a finoman megmunkált szijvégek is két, hátoldalukkal egymáshoz illesztett részből készültek. Ez azonban ugyanakkor azt is jelenti, hogy a bizánci kézművesipar termékei között egyszerűbb, nemesfémből készült, nagyon finoman kidolgozott övdíszek is voltak, amelyek, mivel csak kevés darabból álltak, jelentősen gyorsabban készültek el. Hogy ezek a darabok a címzettek ízlésére aligha voltak tekintettel, arra a madárábrázolás utal, amely az avaroknál nem volt szokás. Végezetül bemutatjuk a Weiden am See (A)' és Brestovac (HR) lelőhelyekről származó övvereteket. A weideni(?) csuklós veret (2. kép 7) ezüstből készült és tűzaranyozott, mint a már említett mikulcicei szíjvég. Csaknem 70, egymással összeforrasztott darabból áll. A 8. század közepére vagy 4 Itt kell megjegy ezni, hogy• az avar leletanyagon eddig elvégzett technikai és kémiai elemzések egyelőre még nem reprezentatívak. ahhoz egyébként elegendőek, hogy jelezzék a módszerben rejlő lehetőségeket. 5 Magántulajdon. A lelőhely bizonytalan. 339