Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

Bendegúz TOBIAS: Avar kori tarsolyzárók a Kárpát-medencében

Avar kori tarsolyzárók a Kárpát-medencében (BARTEL-EBHARDT-BEINHORN 2001, 226; EBHARDTBEINHORN 2003, 63, 24. kép; KNAUT 2010, 201-202). A jó szervesanyag megtartásáról híres Oberflacht-i temetőből is ismerünk növényi magvakat. Ezeket vagy ételmellékletként értelmezték, vagy ékszernek, amulettnek gondolták őket (QUAST-SIEGMANN 2000, 279). Ezek után nem kizárt, hogy az üresnek tűnő avar kori tarsolyokban szerves anyagból való tárgyakat őriztek. A TIPOLÓGIAI ÉRTÉKELÉS A tarsolyzárók első megközelítésben 7 csoportba sorolhatók, melyeken belül további altípusokat lehet megkülönböztetni. A formai jegyeken kívül figyelembe vettem a tarsolyzárók anyagát is. így külön csoportban kerültek az ugyanolyan alakú, de különböző anyagból készült tárgyak. Ha a természettudományos vizsgálatok ki tudnák mutatni a pontos alapanyagukat, akkor különbséget tehetnénk a csontból, agancsból és elefántcsontból készült tarsolyzárók között is (CHOYKE KOVÁTS 2010). /. típus (1-5. kép) A legfontosabb és a kutatásban legtöbbet vitatott csoportot az első típus alkotja. Az első listát Korek József a Hódmezővásárhely-Szárazér-dülői sír alapján állította össze (KOREK 1942, 156, 12. t. 8). Egy további összeállítást H. Tóth Elvira a Kecskemét-Sallai úti sír feldolgozás alapján készített (H. TÓTH 1980, 144-146). Ezt Bóna István bővítette a Várpalota-Unió homokbányai temető értékelése során (BÓNA 2000, 137 138). Végül Peter Stadler publikált egy, az összes addig ismert tarsolyzáróra vonatkozó tipológiai rendszert (STADLER 2005, 135).

2 A tarsolyzárókra általam kidolgozott tipológia Stadler listáján alapszik. A tarsolyzárók eredetét vagy viseleti módját érintő kérdéseket a tipológiai rendszer több helyén is tárgyalom. Ennek a csoportnak a közös eleme a hosszúkás négyszögletű, vagyis piskóta alakú lemez egy-egy lyukkal a végén. lal típus (1. kép) Ehhez a típushoz a bronzból készült példányokat soroltam. Formájuk piskóta alakú, középen kiszélesedő végei félkörívesek és átlyukasztottak. Használati módjukhoz figyelembe kell venni az alábbiakat. Feltűnő, hogy némelyik darabnál a lyukak ki vannak törve, de előfordulnak felezett tarsolyzárók is. így a Kölked-Feketekapu B 457 sírból származó tarsolyzány homorú és az egyik végén a lyuk ki van törve. A Várpalota-Gimnázium 192. sírjából származó masszív tarsolyzárót kétoldalról lyukasztották át anélkül, hogy az így keletkezett sorját eldolgozták volna. Lakatos Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek a tarsolyzárók eredetileg bizánci lámpatartóknak voltak az alkatrészei, melyeket a háborús események során a bizánci területekről raboltak el és a Kárpát-medencében másodlagosan, mint tarsolyzárót használták fel (LAKATOS 2001). Emellett szól annak a háromágú bizánci füstölőnek a fűggesztője is, melyik Ada-Komlós-téglagyár/Ada-Ciglana Komlos (SRB) (LŐRINCZY STRAUB 2003, 174, 182) származik, valamint a Szekszárd-Tószegi dűlői 389. sír három egymáshoz tapadt fűggesztője. A függesztők ugyanolyan piskóta formájúak, mind a tarsolyzárók. Ebből is látható, hogy a bizánci lámpák vagy füstölők részeit tarsolyzárókként is felhasználták. Ezek a tarsolyzárók gyermek, férfi és női sírokban fordulnak elő. A férfiaknál a gyakrabban a jobb, a nőknél pedig a bal oldalon találták. Feltűnő, hogy az la típusú zárókkal felszerelt tarsolyok általában több tárgyat is tartalmaztak. Minden ilyen tarsolyzáró a kora avar korra keltezhető.

4 Elterjedési területük a Duna-Tisza köze és a Dunától nyugatra, a Balatonig található (2. kép 1). Ia2 típus (3. kép A) Erre a típusra a rombikusan kidolgozott középrész jellemző. Fémből készült, díszített darabokat csak a Nagyharsány-Szarkás-dülői 10., valamint a Zamárdi-Réti földek 1392. sírból (lal típus) ismerünk. Mindkét tarsolyzár peremét poncolással díszítették, a zamárdi darabon még keresztező vonalak is vannak. 2 Teljes tipológiája a könyvhöz mellékelt CD-n található. 3 A tarsolyzárókat tartalmazó sírok irodalmi adatai megtalálhatók a Katalógus vonatkozó címszavainál. 4 Ezt a Zamárdi-Rétiföld 1392. sírban talált Heraclius és Heraclius Constantinus 20 siliquae solidusa (SOMOGYI 1997. 95 96) is megerősíti. 279