Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
ÓDOR János Gábor - RACZ Zsófia: Szerszámmellékletes sír a szekszárd-tószegi-dülői avar temetőből
ÓDOR János Gábor - RA CZ Zsófia (ón, horgany, ólom) felületének megmunkálására alkalmasak. 1 1 A szóban forgó reszelő élei egymástól igen távol esnek (5 mm), valószínű, hogy a durva élvágású szerszámot nem is fém, hanem fa megmunkálására használták. Jó állapotban maradt meg a reszelő nyéltüskéjére erősített, kerek átmetszetü, elvékonyított végű csontnyél. Hasonló, lapos, egyszeres vágású, hajlított nyelű reszelőt (2. kép 4) ismerünk a jutási ötvössírból (RHÉ-FETTICH 1931, 32, ív. t. 16). E tárgy valamivel nagyobb méretű, élvágása viszont jóval finomabb a szekszárdinál: az élek 2 mm-re sorakoznak egymástól. H.: 24 cm, sz.: 1,8 cm, v.: 0,6 cm. A jutási temetkezés egész reszelőkészletet rejtett: a hajlított nyelű mellett egy keskeny laposreszelő, egy keresztirányú vágásokkal ellátott domború, és egy négyzetes(?) átmetszetü reszelő is volt a temetkezésben, amely bizánci mérleget, súlyt, továbbá fogót és lemezvágó ollót is tartalmazott (RHÉ-FETTICH 1931, 32, IV. t. 12-20, VIII. t. 1-18). A használatot megkönnyítő, derékszögben kétszer megtörő nyél a kor durvább, nagyobb méretű reszelőinél és ráspolyainál gyakran előfordul. Hasonlókat ismerünk pl. a Brno-Kotlárská-i langobard és a skandináviai, drocksjöi ötvössírokból, amelyek a reszelők mellett gazdagon el voltak látva egyéb ötvösszerszámokkal is (ARRHENILÍS 1993, 192, fig. 6; WOLTERS 1998, 375, Abb. 58, 33-34). 1 2 Laposreszelő(?) Formája alapján feltételesen egy további szerszámot is reszelőként azonosíthatunk, ám az élek ez esetben teljesen lekoptak. Hasonló, szimmetrikus formájú, középső nyélállású tárgyak ismertek a kisújszállási 1 3 és a klárafalvi ötvössírból 1 4 is, valamennyi csont nyéllel, és sajnos azonosíthatatlan vágóélekkel (BALOGH 2004, 267, 17. kép 3). 1 5 A szekszárdi tárgy meglehetősen vékony (0,3 cm), ha valóban reszelő volt, finom élvágású szerszám lehetett. A SÍR KELTEZÉSE A 967. objektum időrendi helyzetének meghatározását, azon kívül, hogy a temető korai avar részén helyezkedik el, tágabban az övveretek maradványai és a fülbevaló-töredékek, valamivel pontosabban a kerámiaedény segíti. Az ólombetétes, préselt ezüst övdíszek és a lemezgömbcsüngős fülbevalók az avar kor első felének jellegzetes tárgytípusai. A sírban lévő töredékek a rossz megtartottság miatt további megállapításokra nem alkalmasak. A kora avar szürke kerámia csoportjába tartozó, rövid, tagolt nyakú, gömbös testű edény Vida Tivadar vizsgálatai szerint (IB2b2 típus) Kelet-Pannóniára jellemző, és a kora avar kor első felére (6. század vége-7. század eleje) keltezhető (VIDA 1999, 46-56). Az iménti megállapításokkal összecseng, hogy a hajlított nyelű reszelő jó párhuzama a 7. század elejéről származó jutási ötvössírból, 1 6 a réztégelyhez hasonló lelet pedig a budakalászi temető egy kora avar sírjából került elő. IIA reszelöket a vágóéi vágási technikája (a vágóélek lehetnek vágással kialakítottak, ezen belül egyirányúak vagy keresztvágásúak, illetve pontszerű kiképzésűek — ez utóbbiakat hívjuk ráspolynak), a vágások száma és finomsága, illetve a szerszámok keresztmetszete alapján csoportosíthatjuk (FARKAS 1993, 103-104). 12 Egy további, hasonló formájú és dwva élvágású reszelőt ismertet E. Száméit egy bizonytalan lelőkörülményű, 5. századi, alsó-ausztriai szerszámleletből (SZÁMÉIT 1997, 235, Taf. 2, 7). 13 Két darab, az ép példány h.: 16 cm, sz.: 2,1 cm, v.; 0,6-0,9 cm. 14 H.: 23 cm, sz.: 3,2 cm. 15 3.j.-ben i. m. 145, XXX. t. 1, 3, 149, XLIII. t. 1. A klárafalvi leletet Balogh Csilla egyélű vastőrként tette közzé, hivatkozva Csallány Dezső meghatározására is, aki szerint a csontnyelű tárgy forrasztóvas volt. 16 Az e sírból előkerült préselt veretek keltezéséről: SOMOGYI 1987, 131; 3.j.-ben i. m. 100. 248
