Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
HEINRICH-TAMASKA Orsolya: Megjegyzések a fenékpusztai II. számú kora keresztény bazilika keltezéséhez
Megjegyzések a fenékpusztai II. számú kora keresztény bazilika keltezéséhez időszakban találunk válaszfalat a főhajó felé (1. kép 2; 2 kép a, 2042). Az azonban már kétséges, hogy a nyugati bejárat előtti falcsonkok ehhez az periódushoz tartoztak-e (1. kép 2, 2466). A pontos pozíciójukról nem készültek metszetrajzok, csupán egy ásatási naplóbejegyzés utal rá, hogy az északi fal a második padlószint alatt található." E falak és a nyugati bejáratot szegélyező pillérek egymáshoz való térbeli viszonya arra utal, hogy a falak az első padlószinthez tartoztak (1. kép 2, 2466). Sági Károly rekonstrukciójának további vitatható pontja a hajóban található pillérek építési idejére vonatkozik. Az első padlószinttel kapcsolatban ahol Sági Károly szerint tehát még nem találunk pilléreket — elképzelhetetlennek tartotta, hogy „das Innere des Schiffes (15,25 in) mit einem einzigen Balken überdeckt werden konnte"}' Utal a padlózaton található tegula és imbrex töredékekre is, amelyek a templom tetejének római módra történő fedését bizonyítják. A publikált kelet-nyugati profil alapján azonban megállapítható, hogy a pillérek meglehetősen széles alapjai áttörik az első padlózatot is (2. kép b, 2034). Sági Károly ennek ellenére azt állítja, hogy az oszlopok nem a C építési periódusban keletkeztek (SÁGI 1961, 413). Meglepő, hogy az említett metszeten nem láthatók az oszlopok alapozási gödrei, ami miatt nem dönthető el egyértelműen, mely rétegsorhoz kapcsolódnak. A metszetrajz szerint az első terrazzó padlózat ráfut a pillérekre, e szerint azok a padlózat elkészültekor már meg kellett legyenek. Ennek ellentmond ugyanakkor, hogy ebben az esetben mindössze 30 centiméternyi alapozással számolhatnánk (2. kép b, 2034). Más kérdés, hogy nem lehetünk benne biztosak, vajon az egyes falszakaszok alapozási mélységét pontosan dokumentálták-e? A metszeteteken ugyanis számtalan helyen találkozni irreálisan csekély alapozási mélységgel. A pillérek kapcsán még abban az esetben is szokatlan, amit látunk, ha azokat a második padlószinttől számítjuk (40-50 cm, lásd 2. kép; SÁGI 1961. ABB. 19). Tovább haladva Sági rekonstrukciója mentén az épület első szakrális korszakának (1. kép 1 C) pusztulása után, egy kisebb épületet alakítottak ki az apszis előtt (SÁGI 1961, 413). Ennek sztratigráfiai pozíciójára mindössze egyetlen cölöplyuk utal. amely áttöri az első terazzó padlózatot, de a 2032vel jelölt tetőcserepekkel kevert réteg alatt van, tehát még az imént említett pusztulást megelőző időszakhoz köthető (2. kép b, 2033; SÁGI 1961, ABB. 19). A cölöplyuk feltehetően kapcsolatban van az apszis körül dokumentált további cölöplyukakkal, amelyek a keleti apszis építésével lehetnek egyidősek (1. kép 2, 2033). Sági Károly a két pillérsorral tagolt háromhajós bazilika kialakulását az 5. század közepére teszi (1. kép 1 D). Az új, kavicsos-habarcsos járóréteget közvetlenül az épülettörmelékre hordták fel. A nyugati kapunál egyfokú lépcsőn át lehetett a templomba bejutni, amit Sági Károly a környező terepszint emelkedésével magyarázott (2. kép a-b, 2031-2032). A bazilika második padlószintjében sírokat is kialakítottak, amelyeknek a relatívkronológiai besorolásáról a későbbiekben még lesz szó. A második padlószint feletti újabb pusztulási rétegből hiányoznak a tegula és imbrex töredékek, ami arra utalhat, hogy ezt a templomot már nem római módra fedték le, de az is lehet, hogy az újraépítés során elhordták a pusztulási hulladékot (2. kép a-b, 2036). Az északi oldalhajó második padlószintje felett található elszenesedett fagerendák minden valószínűség szerint az épület tetőszerkezetéhez tartoztak (2. kép b, 2035; SÁGI 1961, 414, 433). Az ebből a rétegből előkerült leletek többsége az 5. századból származik ugyan, de Sági Károly szerint eredendően az erődítés más épületeihez tartoztak, és csak az alapozási munkák során hordták át őket a bazilikába. A datálás post quem bizonyítékaként egy 6., illetve a 7. század első felében használt ezüstcsatot nevez meg (SÁGI 1961, Taf. xill. l). Az imént tárgyalt réteg felett egy további, zömmel kövekből és építési hulladékból álló réteg figyelhető meg (2. kép a-b, 2037). A két oldalapszis stratigráfiai besorolása további problémákat vet fel, mivel ezeknél „nur der Fußboden der Zeit nach 630 ", 1 3 azaz a harmadik padlószint maradt meg. Ennél a pontnál Sági Károly egyébiránt ellentmondásba is keveredik önmagával, mikor azt írja, hogy „da über dem ursprünglichen Boden nur eine 20-25 cm Erdschicht steht, konnten wir den obersten Fußboden nicht mehr entdecken". 1 4 Sági Károly leírása szerint a harma11 KBM 84.237.1. Lásd SÁG! 1961. 410-411. 12 hogy a 15,25 méter széles hajót egyetlen gerendával hidalták volna át. " (SÁGI 1961. 411). 13 „ csak a 630 utáni padlószint" (SÁG! 1961. 435). 14 „mivel az eredeti padlózatot mindössze 20-25 centiméternyi földréteg takarta, a legfelső réteget nem sikerült azonosítanunk. " (SÁGI 1961. 435). 227
