Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

PROHÁSZKA Péter: Észrevételek Pannónia I és Valeria késő római és kora népvándorlás kori aranyérem forgalmához

Észrevételek Pannónia I és Valeria késő római és kora népvándorlás kori aranyérem forgalmához merülhet fel az a feltételezés, hogy a 4. századi aureusok, solidus jelentős része is e két verdéből származik. A meghatározható példányok azonban ennek részben ellentmondanak. Míg a tetrarchia aranyai a szórványok között egyáltalán nem fordulnak elő, addig a két brigetioi lelet legtöbb aureusát Sisciában verték. I. Constantinus és I. Licinius szórványai között azonban már előfordulnak a verdében készült darabok. A sirmiumi verdéből csupán II. Constantius Pécsen talált solidusa ismert. Az érem- és kincsleletek elrejtését a numizmatikai és régészeti kutatás külső támadásokkal hozza kapcsolatba (LÁNYI 1990, 213). Ugyanakkor a belső hatalmi összetűzések, személyes sorsok is állhattak az értékek elrejtése mögött. Annak ellenére, hogy Pannónia I és Valeria területét a 4. században több támadás érte, mégis ez nem tükröződik az aranypénzeket tartalmazó leletekben. Az első tetrarchia idején, a 3. század végén került elrejtésre két éremlelet Brigetióban (BÍRÓ-SEY 1977, 13). Az első csupa aranyakból álló lelet I. Maximianus Herculius 287-ben vert két aureusával zárul, melyeket Sisciában vertek. A tábor praetoriuma közelében talált lelet a 280-as évtized végén kerülhetett a told alá (BÍRÓ-SEY 1977, 13). A másik lelet aureusokból, arany medaillonokból és argenteusokból állt, mely utóbbiak elvesztek és csupán néhány példány leírása maradt fenn (BÍRÓ-SEY 1977, 13). Az egyik medaillon datálja az egész kincsleletet 293-ra, amely abban az évben vagy röviddel ezt követően kerülhetett elrejtésre (BÍRÓ-SEY 1977, 13). Míg e második lelet elrejtésével hozták kapcsolatba a tábor elpusztulását (BÍRÓ-SEY 1977, 13), addig az első esetében nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a belső hatalmi küzdelmekbe keveredő katonatiszt rejthette el vagyonát a tábor praetoriuma közelében. A 4. századból még egy Constantinus solidusokból álló lelet ismert, melyre 1838-ban Dunaszekcsőn bukkantak. A többi soliduslelet (Barátföldpuszta, Esztergom-Várhegy, Nickelsdorf, Tokod) az 5. század negyedik és ötödik évtizedéből származik és a hun birodalomban végbement hatalmi küzdelmekkel állhatott kapcsolatban elrejtésük. A római tartományok aranyérem-forgalma a 3. század folyamán jelentősen visszaesett, így a két pannóniai tartományból alig fél tucat solidus ismert és a nagyobb központokból, mint pl. Aquincum és Carnuntum teljesen hiányoznak (PEKÁRY 1953, 113; VONDROVEC 2007, 165, 180). Nagyobb számban az I. Tetrarchia uralkodóinak érmei jelentkeznek. Ezek egy részét 286 és 294 között verték és a két kincslelet, melyeket Brigetióban találtak, 294 után került elrejtésre. Míg azonban e két leletben a sisciai veretek dominálnak, addig a szórványok ticiniumi, serdicai veretek. Több solidust 305 és 307 között vertek. Az 1885-ben talált brigetioi kincslelet három Maximianus Herculius medaillonja, melyeket 293-ra datálunk, valamint ugyanezen császár szári medaillonja valószínűleg egy magas rangú katona birtokában lehetett. Elrejtésüket a Dunántúl északi részét ért támadással hozzák kapcsolatba (BÍRÓ-SEY 1977, 13). Az aureusok a két Tolna megyei Diocletianus kivételével a Balatontól északra kerültek elő, pedig a kevés rendelkezésre álló forrás alapján Róma a szarmatákkal vívott több háborút, amely probléma miatt Diocletianus is többször a térségben tartózkodott. A legtöbb aureus Diocletianusé, amit Maximianus Herculius érmei követnek. A tetrarchia többi császárától egy-egy érem került elő, közte Nagy Konstantiné Sopronból. E császárnak még további három aranya ismert. Az intercisai Sisciában vert multipla bizonyosan a katonai vagy polgári elit egyik tagjáé lehetett. Az I. Liciniusszal vívott harcok ellenére csupán egyetlen Licinius aranyról van tudomásunk, pedig mindkét császár különféle ajándékokkal (aranyfibulák, ezüstedények, multiplák) igyekezett megnyerni és megtartani a vezetőréteg tagjainak támogatását. Utódjától II. Constantius császártól már hat solidus ismert. A Constantinus-dinasztia uralkodása alatt több támadást érte a tartományokat, különösen Valériát, mégis csupán egyetlen solidusleletről van tudomásunk, amit 1838-ban Dunaszekcsőn találtak és Constantinus solidusaiból állt. Hogy melyik uralkodó érmeiből, azt sajnos nem sikerült kideríteni. Constans megygyilkolása után (350. január) nyugaton hatalomra került Magnentiusnak egy solidusa ismert Markócról, amely a 351. évi Siscia és Mursa térségében a két császár közötti harcok során kerülhetett a Drávától északra (MÓCSY 1962, 575). II. Constantius érmeivel jelennek meg közel kétszáz év után ismét az aranyak Carnuntum éremforgalmában, annak ellenére, hogy a Pannónia I duxának a székhelye volt (VONDROVEC 2007, 165, 180). Valentinianus és Valens érmeinek közel fele a Bécsi-medencéből és Carnuntumból ismert. Eddig még a Balatontól délre nem került elő solidus. Az énnek nagy része a 364/367 közötti sorozatokból való és Carnuntumban az antiochiai verde solidusai dominálnak, melyeket a trieri veretek követnek. A legtöbb érem Pannónia I területén került elő, pedig a 374. évi nagy kvád-szarmata betörés elsősorban Valériát érte, ahonnan csupán két solidus ismert. Ek158