Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
MULLER Robert: Mikor épült a keszthely-fenékpusztai késő római kori erőd?
MÜLLER Róbert érmek és a Gratianus arany került elő. Ezt az interpretációt támasztja alá, hogy a korábbi épülettől északra került elő az a két részes nagy sütöde, amelynek alsó részében tömegsírok voltak. A kemencékben ép és csonkolt emberi vázakat és vázrészeket találtak. Korábban a kutatás ezt a keleti gótok 5. század közepi megjelenéséhez és pusztításához kapcsolta (SÁGI 1982, 53-54; SÁGI 1983, 95-97; MÜLLER 1987, 109; MÜLLER 1987a, 270; SÁGI 1990, 294-295; STRAUB 2002). Heinrich-Tamáska Orsolya érdeme, hogy kiderítette, a sütöde két része két különböző periódusnak felel meg, amik az erőd késő római kori funkciójával, a központi ellátó bázis rendeltetéssel lehettek csak összefüggésben. N Az alsó, korábbi fázis kemencéiben kerültek elő a részben csonkolt vázak (HEINRICH-TAMÁSKA-PROHÁSZKA 2008, 149-150; HEINRICH-TAMÁSKA 2008a, 99-100, 107, Abb. 9). Ezeket párhuzamba állította a ságvári horreumnál talált jelenséggel. Ott a horreumban, a végső pusztulás épülettörmeléke alatt egy 20 cm vastag zárt rétegben 18 db 4. századi érem mellett két emberi vázmaradványt is találtak. Ezeket is hiányosan, nem anatómiai rendben temették el, ezért Tóth Endre feltételezte, hogy egy olyan ostrom áldozatairól van szó, ami után nem volt mód a tisztességes eltemetésre, és a hónapokig szabadon maradt tetemeket az állatok megcsonkították (TÓTH 1985, 127; TÓTH 2009, 67). Az ostromra az előkerült érmék alapján a 374-es nagy, szarmata-kvád betöréssel kapcsolatosan kerülhetett sor. 4 Ez a betörés a mi vidékünket is érintette, hisz a közelben, Szőkedencsen került elő egy több száz darabos éremlelet, amelyből hiányoznak az utolsó Valentinianus-kori sorozatok, ezért a 374-es betöréssel hozható kapcsolatba (R. ALFÖLDI 1949, 86-87; B. SEY 1978, 54). Megemlítjük, hogy a közelmúltban a szabadbattyáni nagy villában ugyancsak a 4. század utolsó negyedére keltezhető, feltehetően ugyanezzel a barbár támadással kapcsolatba hozható, részben hiányos vázakat tartalmazó tömegsírokat találtak (ÉRY-NÁDORFI 2009). A fenékpusztai erőd ostroma során a védmüvek is kiégtek, amit mindenütt pusztulásréteg jelez (SÁGI 1990, 273-282; MÜLLER 1996, 92). Az erőd helyreállítása során a földbemélyített sütöde első fázisának nagy gödrét, a vázmaradványok elföldelését követően betemették. A leégett horreumot is újjáépítették, a betemetett sütöde mellett pedig egy újat készítettek. Ezekkel a munkálatokkal lehetett kapcsolatos az a felszínrendezés, amelynek keretében épülettörmeléket terítettek szét ezen a területen, és ebből származik Gratianus aranypénze. Még egy másik, éremmel kapcsolatos jelenség is előkerült Fenékpusztán, amely különböző interpretációkra adott lehetőséget. Tóth Endre 1980-ban feltárta a Dl torony felét. Ennek legalsó járószintjén egy égésrétegben egy erősen kopott, 351-354 között vert érmet talált, és ez alapján arra következtetett, hogy a tornyot és az erődöt Valentinianus halálát kővetően, 375 után építették (TÓTH 1985, 126). Én úgy értelmeztem, hogy ez az égésréteg pusztulásréteget jelent, és mivel az érem évtizedekkel készülte után került a földbe, akár az első pusztulással, tehát a 374-es év eseményeivel is kapcsolatba hozható (MÜLLER 1987, 115, 12. j.). Sági Károly szerint ez az érem az erőd első pusztulási rétegéből származik, tehát ante quem keltezi az erőd építését, amelyre így 351-354 előtt került sor (SÁGI 1990, 264). Sági véleményére legutóbb reagált Tóth Endre. Kiderült, hogy nem pusztulásrétegen, hanem a legalsó járószinten, egy tüzelés felszínén találta a 351-354 között vert érmét. Fenntartotta korábbi véleményét, hogy az erősen kopott érem ,ySok évvel a verése után kerülhetett csak földbe" (TÓTH 1985, 126; TÓTH 2009, 69), és ebből arra következtetett, hogy az erődöt és a tornyot 375 után építették. Tóth Endrének igaza van annyiban, hogy az érem verése és földbekerülés között sok évnek kellett eltelnie, de ez szerintem egyáltalán nem jelenti, hogy erre csak 375 után kerülhetett sor, hiszen azt sem tudjuk, hogy a megépítés után mikor tüzeltek a torony belsejében. Ez nem egy szokványos tevékenység egy fafödémes erődtoronyban, tudomásom szerint az eddig feltárt tornyokban sem került elő még tüzhelymaradvány. Éppen ezért úgy vélem, hogy ez az érem sem a Nagy Constantin kori, sem a Valentinianus utáni építés érveként nem használható. Egy a 350-es években épült toronyban a 370-es évek elején létesített tüzelőhelyen is előkerülhetett ez az érem. Bár Tóth Endre legutóbbi munkájában is azzal számolt, hogy a fenékpusztai erőd a ságvári és a 8 Sági Károly, ezeket a kemencéket Avitus császár 455-ös hadjáratával, az akkor létrehozott utánpótlási központtal hozta kapcsolatba (SÁGI 1990, 292-294). Tekintve, hogy Tóth Eridre hasonló kemencéket talált Ságváron és Alsóheténypusztán (TÓTH 1988, 35), úgy vélte, Avitus hadjárata ez utóbbi két erődöt is érinthette (SÁGI 1990, 294). 9 Korábbi munkájában azt írta, hogy az érmek 36 7-3 74 közötti veretek (TÓTH 1985,127), legutóbb pedig azt, hogy az érmek az ostromot 368 utánra keltezik (TÓTH 2009, 67). 148
