Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

V. SZABÓ Gábor: Ahol a bronz terem... Előzetes jelentés a baks-temetőparti késő bronzkori lelőhelyen végzett fémkereső műszeres kutatásokról

V. SZABÓ Gábor Az átkutatott települések közül Bakson tudtunk a legnagyobb felületen hitelesítő ásatást végezni, de mivel a lelőhelyen a mezőgazdasági müvelés tönkretette az egykori járószinteket, így sem a szórványleleteket, sem pedig a zárt együtteseket nem tudtuk az egykori felszín feletti jelenségekkel társítani/

1 A Baks-Temetőparton tapasztalt fémgazdagságnak egy lehetséges magyarázata, hogy a település egy tűzvésszel társult, váratlan krízis során pusztulhatott el. A tüz általi pusztulásra a felszínen gyűjthető, másodlagosan összeégett kerámia- és kiégett tapasztástöredékek, valamint a szántott réteg alatti szintben megfigyelt apróra töredezett paticsszemcsékkel és finom, szürke hamuval kevert szint utalhat. A település lakói feltehetőleg nem tudták vagy nem akarták összegyűjteni a házakban maradt javakat, így a tűz által elpusztított épületekben felhalmozott bronztárgyakat és bronztöredékeket a későbbi évszázadok mezőgazdasági munkálatai a lelőhely egészén egyenletesen szétterítették."

2 A bronztárgyak szóródása arról is tudósít, hogy a település sűrűbben lakott zónája az egykori sziget keleti oldalán, a Tisza medrének irányában húzódott. A bronzleletek sűrűsödése utalhat ugyanakkor egy ipari tevékenységgel foglalkozó településrészre, vagy a településen belül elkülönülő, gazdagabb szociális réteg lakóhelyére. A leletek térbeli elhelyezkedését vizsgálva a három kincs egymáshoz való közelsége, valamint a lelőhelyen belüli centrális helyzetük (1. kép 2) felveti a lehetőséget annak, hogy a kb. 70 méteres átmérőjű körön belül elrejtett kincsek a település központjában kijelölt, szakrális vagy valamilyen közösségi funkcióval bíró teret jelölnek. KET MEGJEGYZES A BAKS1 TEEEPÜEES LEHETSEGES SZEREPEROE AZ EGYKORI TELEPÜLÉSI RENDSZERBEN A baks-temetőparti település tágabb környezetén belül betöltött egykori helyzetét csak egy szisztematikus topográfiai kutatás és analízis világíthatná meg. Ennek híján az alábbiakban csupán két felvetéssel árnyalom a lelőhelynek a késő bronzkori település rendszerben betöltött helyét. 1. A baks-temetőparti lelőhely tágabb környezetében nem ismerünk hasonló méretű és intenzitású egykorú települési nyomokat. Közelében, a Tisza jobb partján, a folyó egykori árterületén mindössze három kisebb, hasonló korú településről van adatunk. A róluk gyűjtött két-három keltező értékű kerámiatöredék alapján ezek egészen kisméretű, tanyaszerű települési egységek lehettek (V. SZABÓ 1996, 14, 43, 22. kép 1-8)."

4 A Tiszától nyugatra eső Duna-Tisza közi vidéken a Gáva-kultúra már nem terjedt el, ez a terület a HaA2-HaBl időszakban mai ismereteink szerint lakatlannak tűnik (V. SZABÓ 1996, 43). Jóval intenzívebben betelepült a Tisza bal partjának Baks-Temetőparttal átellenes vidéke. A Hódmezővásárhely környéki terepbejárások a Tisza árterületén és a löszhátságon különböző méretű településekből álló hálózatot körvonalaznak. Az intenzívebb települések itt a Tisza és a nagyobb állandó vízjárású erek mentén húzódnak, míg a valamint bronzöntecsek és nyersanyagrögöket, sarlók, tűk, tokosbalták és egy bogrács peremének töredékeit gyűjtöttük össze. 51 Hasonló problémával szembesültünk azokon a lelőhelyeken, ahol hitelesítő ásatással próbáltuk meg tisztázni az általunk talált kincsek tágabb kontextusát. Zsákán a mélyszántás, Bükkzsércen pedig az erózió és az erdőművelés tette tönkre leleteink környezetét. A jövőben további hitelesítő szelvényekkel tervezzük kutatni az általunkfeltárt kincsek leletösszefüggéseit. 52 Hasonló leletkontextust rögzítettek a svájci greifensee-böscheni lelőhelyen végzett kutatás során, ahol a leégett és vízbe omlott épületek környezetében a különböző háztartási eszközök és edénytöredékek mellett bronztárgyak is előkerültek (EBERSCHWEILER 1998). 53 Hasonló jelenséget figyeltünk meg Zsákán is, ahol a két kincs egymástól néhány méterre egy épület padlómaradványainak és omladékának környezetében kerül elő (V. SZABÓ 2010, 31). Hasonló a dél-németországi Bullenheimer-Berg késő bronzkori erődített településén leirt szituáció, ahol az 1-4. depók környezetében, részben azok helyét fedve egy késő bronzkori cölöpszerkezetes épület került elő (HAGL 2008, 124. Abb. 18). 54 További nehézséget jelent a terepbejárásból ismert kisebb lelőhelyek keltezése is. Néhány kerámiatöredék alapján nem lehet biztosan keltezni a HaA és HaB periódusokon belülre az adott települések maradványait. A Duna-Tisza közének déli része a HaA 1 időszakban sűrűn lakott, ahogyan arról a csorvai temető és a vele egykorú lelőhelyek (pl. Jánosszállás, Kömpöc: V. SZABÓ 1996. 26-31, 46. kép) tanúskodnak. 104