Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

ANDERS Alexandra - PALUCH Tibor: A Körös-kultúra fiatalabb időszakának települése Mindszent határában

A Körös-kultúra fiatalabb időszakának települése Mindszent határában Makkay János kritizált álláspontjával (MAKKAY 1996, 44) — kronológiailag a Proto-Vinca I időszak megelőzi a Vinca A-t, és majd csak a Proto-Vinca II párhuzamositható a Vinca fejlődéssel (SCHIER 1997, 159, Tab. 2). Az újabb szerbiai, bánáti ásatások továbbra sem adnak megnyugtató választ a Vinca-kultúra kialakulására vonatkozóan, illetve a „Proto-Vinca" terminológia világos értelmezését illetően (LEKOVIC 1990; VETNIC 1990; DRA$OVEAN 2006). Az eredmények egyre inkább a Vinca-kultúra policentrikus kialakulását és időben is különböző, komplex eseménysorára utalnak a Balkán központi területein. A vélemények közös vonásának legvilágosabb megfogalmazását talán Bogdan Brukner adja: „ We think that the proto-Vinca is just the terminus technicus which has no cultural or ethnic basis and therefore only introduces confusion and makes it harder to define the beginning of the Vinca culture in south-eastern Hungary, Romania and the former Yugoslavia " (BRUKNER 2006, 171). Szintén az 1990-es évek elején jelent meg Goldman György cikke, melyben arra tett javaslatot, hogy a Körös-kultúra késői, azaz legfiatalabb szakaszát Réhely I—II. fázisnak kellene nevezni (GOLDMAN 1991, 40). Felvetése nem talált visszhangra (OROSS 2007, 573). Az elmúlt években újabb, a Körös-kultúra legfiatalabb szakaszához tartozó lelőhelyek váltak ismertté, mint Dévaványa-Barcéi kishalom (ORAVECZ 1997) és Ecsegfalva 23 (WHITTLE 2007; OROSS 2007). Ebbe a sorba illeszkedik Mindszent-Szőlőpart lelőhelye is, mely a Körös és a Maros között éppen abban a zónában helyezkedik el, ahonnan eddig nem volt tudomásunk ilyen korú lelőhelyről (MAKKAY 1990, 1 19, Pl. 5). Ugyanakkor a proto-Vinca-kérdés is változatlanul kiemelt helyen szerepel a Körös-kultúra kutatásában, az elmúlt években megjelent publikációk is gyakran térnek vissza a problémára (NAGY 1998, 63-65; HORVÁTH 2006; OROSS 2007, 572-574; PALUCH 2010, 284-285). Ez a folyamatos érdeklődés és újra értelmezés talán azzal magyarázható, hogy a proto-Vinca-probléma már a kezdetektől fogva kutatónként más és más, kronológiai vagy tipológiai értelmezési lehetőséget rejtett magában. Másrészt az is tény, hogy a Körös-kultúra hosszú fejlődésnek belső időrendje máig sincs megnyugtató módon tisztázva. Véleményünk szerint mivel a Körös-kultúra legfiatalabb szakaszának emlékanyaga egykorú a Vinca A időszakkal, maga a proto-Vinca elnevezés is okafogyottá vált. Ezért helyesebb lenne ezt az időszakot a Körös-kultúra fiatalabb időszakának nevezni — ahogyan ezt már többen is javasolták. AZ ÁSATÁS A szondázó ásatási szelvényt a mindszent-szőlőparti magaslat DNy-i lejtőjén nyitottuk, közel a domb legmagasabb pontjához. Nemcsak témaválasztasunkat, hanem a megválasztott feltárási módszereket is meghatározta a korszak: szelvényünk 5x5 m-es volt; hasonlóan azokhoz, amilyenekkel például Horváth Ferenc is dolgozott a fontosabb késő neolitikus lelőhelyeket hitelesítő kutatási programjában pl. Szeged-Tápé-Lebő (RégFüz Ser. l. 41 (1988) 20) az 1980-as években (HORVÁTH 1985; HORVÁTH 1987, 33). A felső, mintegy 45 cm-es bolygatott réteget ásó- és spakninyomonként távolítottuk el. A kitermelt földet 1*2,5 cm rácsozatú száraz szitán átrostáltuk, így az apróbb leletanyagot is be tudtuk gyűjteni a területről. Ezzel a módszerrel jelentős mennyiségű kerámia-, kőeszköz- és állatcsont-töredéket mentettünk meg — a beleltározott kerámia mintegy ötöde került így elő.

8 A bolygatott réteg eltávolítása után a felületen kibontakozó jelenségek feltárása és dokumentálása 1><1 méteres négyzetháló-rendszerben folyt. A bontást kizárólag kézi erővel végeztük. A feltárás során négy — utólagosan részben mesterségesnek minősíthető — felületet különítettünk el, a jelentkező objektumok bontását is így végeztük. Összesen 21 gödröt tártunk fel, melyek jelentős része jellegtelen leletanyagot tartalmazott, míg a 17. és 21. gödörből a Körös-kultúra gazdag leletanyaga látott napvilágot. A legutolsó, rendkívül nagyméretű gödör (21. gödör) feltárása azonban csak részlegesen sikerült: a szelvényben nem tudtuk megfogni a gödör széle<V Hasonló módszert alkalmaztunk közel 20 évvel később, Polgár-Bosnyákdomb feltárásakor is (RACZKY-ANDERS 2009. 11) és megfigyeléseink is hasonlóak voltak, azaz erősen pusztuló, erodált felszínről nagyon nagr mennyiségű lelet anvag gyűjthető így (ANDERS ET AL. 2010, 153). 17