A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

éremleletek megritkulása vagy teljes hiánya ebben az időben globális jelenség a bizánci világon belül és ebből helyi történeti eseményekre következtetni módszertanilag elhibázott dolog lenne (BÁLINT 2004, 52; BÁLINT 2004a, 39-40). Mivel ítélete az általam képviselt megközelítési módot is érinti, a kérdéskörnek szentelt megjegyzéseit, okfejtését különös érdeklődéssel követtem, az általa idézett irodalmat részben jómagam is áttanulmányoztam, s ezekből a következőket sikerült kiderítenem. Legutóbb Cécile Morrisson tekintette át a 7. század vége és a 9. század eleje közötti években vert érmék gyakorisági eloszlását néhány jelentős bizánci város területén. Az általa összeállított grafikonok világosan mutatják, hogy a pénzforgalom visszaesése a Bizánci Birodalmon belül, a különböző helyi adottságoktól függően, területenként eltérő volt; Szicíliát és a bizánci Itáliát a válság alig érintette, magában a fővárosban gyakorlatilag nem volt visszaesés és a máiarab kézre került Antiochiában a pénzforgalom éppen 670-től kezdve nőtt. De áttekintéséből az is egyértelműen kiderült, hogy a mindenkori statisztikai vizsgálatok tárgyát szinte kizárólag rézérmék, azaz a napi szükséglet kielégítésére szolgáló kurrens pénz képezi (MORRISSON 2002, 955-958, Fig. 6. 1-10, I4-15).

91 Fontos adalék, ami fölött az avar korszak kutatói, így Bálint Csanád is, egyszerűen átsiklottak! Pedig a bizánci gazdaság kutatói már az 1950-es években felismerték, hogy a rézpénzforgalom visszaeséséből nem következik automatikusan az aranypénzverés viszszaesése, még kevésbé az aranypénzforgalom teljes megszűnése (MORRISSON 2002, 946-947, 103-104. j.). S valóban forráshelyek sora bizonyítja, hogy a rézérmék iránti szükséglet kétségtelen visszaesése ellenére a bizánci gazdaság mégsem demonetarizálódott teljesen (LAIOU 2002, 712). Különösen áll ez a gazdasági folyamatoktól független eseményekre, melyekhez többek között a politikai vagy államérdekből folyósított hivatalos kiadásokjuttatások is tartoztak. Régi igazság, hogy gazdasági válság idején mindig ugyanazokat az állami kiadásokat, tehát az egészségügyet, az oktatást és a kultúrát érintő kiadásokat csökkentik. Másrészt csak csodálkozunk, hogy még a legnehezebb gazdasági helyzetben is milyen józanésszel felfoghatatlan célokra tudnak még mindig tartalékokat felszabadítani, ha ezt — ahogy mondani szokás — az államérdek megköveteli. Ez természetesen a kora középkori Bizáncban sem volt másképp. Több forráshely is tanúsítja, hogy az aranyban és selyemben lerótt jelentős állami kiadások a nagy monetáris űr (la grande brèche) idejében sem szüneteltek.

92 Fentebb röviden már említettem, hogy Bizánc 681-től kezdve évjáradékot fizetett a bolgároknak. Ennek folyósítását a 8. század folyamán az erőviszonyok állandó változásának megfelelően hol megszüntették, hol újrakezdték.

93 Ez akkor is történeti tény marad, ha ezekből a többé-kevésbé folyamatos pénzbeli juttatásokból a bolgárok moesiai szállásterületéről egyetlenegy solidust sem ismer a kutatás.

94 Ugyanúgy nem, ahogyan Asparuch bolgárjainak sírjait sem ismeri (BÁLINT 2004, 573). A bolgár-bizánci kapcsolatok másik meghatározó tényezője a kereskedelem volt. 690/l-ben már említik a források, és ettől kezdve állandó témája a bolgár-bizánci tárgyalásoknak. A hivatalos, Bizánc által ellenőrzött piachely 812-ig Meszembria volt, majd Debeltos, ahol a bolgárok, ha korlátozott mértékben is, de még luxusjavakat is beszerezhettek (LAIOU 2002, 704, 36-37. j.). Amint erről már többször szó esett, a Don és a Kubán alsó folyása mentén feltárt lovasnomád temetkezések mellékletei között gyakran kerülnek elő solidusok, amelyek között nem ritkák a 681 utáni veretek sem. Ezeket a sírleleteket, valamint a zömmel 8. századi solidusokat és néhány arab dinárt tartalmazó szlavjanszki kincsleletet — Bizánc 8. század közepéig folytatott kazár politikája beszédes numiz91 „These histograms were established by summing up the number of bronze coins. " Hasonlóan: LAIOU 2002. 712 in the provinces there are extremely few copper coins found in urban archaeological sites, from the early/middle seventh century until at least two hundred years later. " BÁLINT2004a. 40. 64. j., noha utal MORRISSON 2002. 956-958-ra, ezeket a különbségeket Antiochia kivételével (Fig. 6. 15) nem érzékeli. Arról, hogy itt rézérmékről van szó, szintén nem vesz tudomást. 92 „Noneconomic exchange was at low levels compared to the period before and after, but not inexistent. Its presence shows that the imperial government still had some, although reduced, resources at its command, especially in silk stuff and coins. " LAIOU 2002, 699. 5.j. 93 A híradásokra vonatkozó szöveghelyek jó áttekintését nyújtja FIEDLER 1992, 25. 253./.. 27 270.. 278-279. j„ 28-31, 282., 317 318. j. 94 „ Though closer to Byzantium, exchanges with the Bulgarians have left few monetary traces. " (MORRISSON 2002. 964). Nem csoda, ha a gazdaságtörténész felteszi a kérdést: ,, What the gold and silver represented is something of a mystery, since the Bulgarians at this time had no coinage." (LAIOU 2002. 704. 38. j.) Amikor I. Nikephoros csapatai 811. júliusában Kruin bolgár kán székhelyét kifosztották, csak rezet talállak, aranyat nem (OLAJOS 2001. 60/.