A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

ISTVÁNOVITS Eszter – LŐRINCZY Gábor – PINTYE Gábor: A szegvár-oromdűlői császárkori telep

A LELET AN Y AG Kerámia A leletanyag legnagyobb hányadát — mint minden településanyagban, a szegvári esetében is — a kerámiajelentette. A telepen objektumból, illetve szórványként összegyűjtött cserepek összesen mintegy 550-600 edényre

41 utalnak. Feltűnő módon ezek többsége korong nélkül készített. Ilyen volt 320-350 db edényre utaló töredék, azaz az összes anyag 55-58%-a. A korongolt és korong nélkül készített edények ilyen aránya szokatlan.

42 Az alföldi császárkori barbár telepeken egyértelműen a korongolt cserepek dominanciája mutatható ki.

43 Ez még olyan — a szegvárihoz jellegében közelebb álló — település esetében is igaz, mint amilyen a Biharkeresztes-Ártánd-Nagyfarkas-dombi, ahol a korongolatlan edények a teljes kerámia 47,04%-át jelentették (NEPPER 1985, 229), ugyanott a Kisfarkas-dombon pedig 41,10%-át (NEPPER 1984, 46). Ugyancsak szokatlanul magas a korongolatlan kerámia aránya a lajosmizsei 2. század végére - 3. századra keltezett telepen: 44,68% (KULCSÁR-VÖRÖS 1989, 87). Római kerámia. A korongolt kerámián belül ki kell emelnünk a római darabokat: 2 db terra sigillata töredék (83/2. objektum és 84/szórvány); 3 db ún. Pompeianische Teller, azaz pompeji vörös festésű tál töredéke (83/2. ház, 84/19. objektum, 90/1. objektum); egy vörös festésű korsó töredéke (88/2. objektum); 2 vagy 3 db amfora. Ez a 7 vagy 8 edény a telep teljes kerámiaanyagának 1,3-1,4%-át jelenti. Terra sigillata. A település anyagában 2 töredék fordult elő, mindkettő Drag. 37. típusú tál darabja. Az egyik egy közép-galliai figurális cserép (23. kép 2). Gabler Dénes szerint a közép-galliai sigillaták minimális számban (9-10 db) ismertek a Pannoniától keletre fekvő barbarikumban, s valószínűleg a 2. század közepe táján tűntek föl (GABLER-VADAY 1986, 33-34). A másik darab a rheinzaberni műhely terméke. E gyárból nagy mennyiségben került az áru a szarmata barbarikumba (GABLER-VADAY 1986, 34-38). A szegvári töredékről nem tudjuk, hogy a műhely korai vagy kései darabjai közé tartozik-e, s ennek megfelelően a markomann-szarmata háború előttre kell-e kelteznünk vagy annál későbbre (vö. GABLER-VADAY 1986, 34-38). (A közép-galliai töredékkel való együttes előfordulása esetleg a korai keltezésre utalhat.) Pompeianische Teller. A szegvári telepen a római eredetű kerámia körébe tartozik a 3 db pompeji vörös festésű tál töredéke. Ezeket az itáliai sigillatákat utánzó tányérokat az 1. század vége - 2. század közepe közötti időszakra keltezhetjük (BŐN 1S-GABLER 1990, 178, 60. j.)

44 Amfora. Több esetben fordultak elő sajátos — a császárkori telepekre nem jellemző — technológiájú cserepek. Jellemzőjük a sárgásfehér engobe, a többékevésbé bordázott felület, a homokos és finom mészkő szemcsés soványítás. Ilyen töredékek 6 helyen fordultak elő (81/25. objektum, 84/2. objektum, 84/13. objektum, 84/16. objektum, 86/3. objektum, 1983-as szórvány). Bezeczky Tamás és Kelemen Márta véleménye szerint 2 vagy 3 edény töredékeiről van szó (81/25. objektum, 1984/szórvány,

45 84/13. objektum, 84/16. objektum — az utóbbi két gödörben talált cserepek egy edény töredékei). Egybehangzó vélemények szerint nagy valószínűséggel a Pontus-vidékről származó edények töredékeiről van szó. Formai és anyagának sajátosságai alapján a szegvári darabok a Kelemen-féle 23. típus (megfelel a Scorpan-féle VII. típusnak) amforáihoz állnak a legközelebb.

46 A 41 A bizonytalanság abbat adódik, hogy gyakran nem dönthető el egyértelműen, hogy a töredékek ugyanannak az edénynek a darabjai-e vagy sem. Különösen igaz ez a korong nélkül készített, durva kivitelű darabokra. 42 A korongolatlan és korongolt kerámia arányával kapcsolatban korábban fölmerült az az elképzelés, hogy „a legkorábbi időszakban zömmel kézzel formált töredékek kerülnek elő a telepekről... Sajnos nincs elégséges számszerű adatunk ... a tendencia egzakt bizonyítására" (VÖRÖS 1993. 20). A kérdésre az alábbiakban a kronológia tárgyalásánál visszatérünk. 43 Pl. Kompodon 29% a korong nélkül készítettek aránya (VADAY 1999. 12. grafikon). Újhartyánban 27.7% ( VA DA Y-SZEKÉR ES 2001. 243). Kunszentmártonban 27,3% (VADAY-VÖRÖS 1980. 122), a gyomai telepen csak 24%o, ezen belül a korábbinak meghatározott településrészen is csak 26%) (VADAY 1996. 107-108). Rákoscsabán pedig mindössze 15,2% (PETŐ 1991. 237). 44 A tálakkal kapcsolatos keltezéshez Ottományi Katalintól kaptunk adatokat. Segítségét köszönjük! 45 Az anyagnak a másik két edényéhez való hasonlósága ellenére Kelemen Márta e vékonyabb falú kerámiát nem tartja amfora részének. 46 A meghatározásban nyújtott segítséget Bezeczky Tamásnak és Kelemen Mártának köszönjük!