A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)
BALOGH Csilla – KOROM Anita – KÓBOR Balázs – TÜRK Attila: Egyedi típusú zománcberakásos korongfibula Kistelek (Csongrád megye) határából
EGYEDI TIPUSUZOMANCBERAKASOS KORONGFIBULA KISTELEK (CSONGRÁD MEGYE) HATÁRÁBÓL (KISTELEK-GERA-FÖLD 216. OBJEKTUM) BALOGH Csilla -KOROM Anita - KÓBOR Balázs -TÜRK Attila Az M5 autópálya nyomvonalának Csongrád megyei szakaszán, Kistelektől ÉNy-ra, a 27/13. topográfiai számú, M5 7. számú lelőhely (2. kép) feltárása során, a késő szarmata-hun kori településobjektumok között előkerült egy DK-ENy-i tájolású, bolygatatlan női sír. A 40-50 éves nő temetkezésének legkülönlegesebb tárgya egy lovat és lovasát ábrázoló zománcbetétes korongfibula volt, amely viseleti helyzetben, a bal mellkasnál, a kulcscsont közelében, előlapjával felfelé feküdt (3. kép 15; 4. kép 12). További mellékletei nyaklánchoz tartozó, illetve a lábszárak alsó részénél 5-6 sorban elhelyezkedő gyöngyök, a bal könyöknél vaskés és vasár, a bokák között kis edény voltak (3-4. kép). A fibula a széles körben elterjedt emailos lapfibulák típusán belül a kör alakú, tagolatlan peremű, sík korongfibulák csoportjába (VADAY 2003, 324) sorolható, ezen belül az állatábrázolásos fibulák csoportjával (VADAY 2003, Fig. 30) mutat rokonságot, de ábrázolása alapján önálló változatot alkot. Az emailos díszü korong fibulák már az 1. század második felében feltűntek, de nagyobb számban csak a 2. század elején terjedtek el (RIHA 1979, 29-30), majd a 3. század második felében számuk lecsökkent (B. BÓNIS-SELLYE 1988, 13). A kisteleki fibulán előforduló lovasfigura csaknem egyedi. Az ábrázolás egyetlen párhuzama egy Britanniából, a mai Kenchesterből származó emailos tárgyon, egy pelta alakú fibulán látható (1. kép). Maga a motívum a Római Birodalom területén más tárgyakon: érméken és a kisméretű ólom vagy kő domborművek egy csoportján gyakran előfordul. A provinciákban gyakran feltűnik öntött bronzfibulákon is (PATEK 1942, 51). Ezeken a ló lépeget vagy vágtat, és a lovas egyik kezével a ló hátára támaszkodik, a másikkal a kantárt fogja (HATTAT 1989, Fig. 218). E fibulatípus — amely eddig a Birodalommal szomszédos barbár területekről nem került elő — keltezésében a kutatók nem képviselnek egységes álláspontot, az 1-3. század közötti időszakra datálják. A kisteleki korongfibula alakjának, illetve képi ábrázolásának témája, valamint a kép középre szerkesztésének elve felveti a hasonló ábrázolású érmék, mint előzmények lehetőségét. A ló és lovas alakja már a kelta korban megjelent érmék hátlapján, a Kr. e. 1. századi boi hexadrachmákon és noricumi tetradrachmákon (GÖBL 1994, Taf. 7, 10, 14). Hasonló ábrázolás fordul elő Galba galliai és hispániai verdékben, illetve Rómában készített dénártípusán (BMC 20-21, Tab. 52. 8-9), majd a császárkorban a Flaviusoktól egészen a 4. századig jelen volt a pénzeken. A római érmék közül az adventus típusú érmekép áll legközelebb a fibula képéhez, melyen a császár jobbra, vagy balra tartó lovon ül, és egyik kezét felemeli. A fentiek alapján nem zárhatjuk ki, hogy egy érmekép volt a kisteleki fibula előzménye, bár a képi hasonlóságon kívül nincsenek olyan további jegyek, amelyek egyértelműen valamely konkrét érmeképre utalnának. A korongfibula roncsolásmentes anyagösszetétel-vizsgálata kvalitatív mérési eredményt szolgáltató energiadiszperzív röntgen-fluoreszcens elemzéssel (EDXRF) készült. A tárgy fémanyaga az általában jellemzőtől eltérően rézből (Cu) és ólomból (Pb) álló ötvözet. A korongfibula email anyagát vizsgálva megállapítható, hogy a kék emailban markánsan jelentkezik a kobalt (Co). A lovasfigura közepén elhelyezkedő vöröses, téglaszínű email-mezőben az ólom (Pb) magas aránya emelhető ki. Igen valószínű, hogy a vöröses mező zománcához míniumot (Pb,0 4 ) használtak színezőanyagként. Az ólom minden egyéb email-felületet meghaladó mennyiségben van jelen a vizsgált vörös mezőben, bár — színtől függetlenül — minden email-felületen kimutatható, ami minden bizonnyal az email anyagához adagolt ólomnak köszönhető. A kisteleki fibula valószínűleg római munka, mely kereskedelmi úton juthatott el az Alföldre, párhuzamok hiányában azonban gyártási helyét meghatározni nem lehet, de valószínű, hogy miként a többi emailos tárgynál, Ny-K irányú útvonallal számolhatunk (SELLYE 1939, 4). A tárgy készítési technikáját alapul véve nem valószínű, hogy teljesen párhuzam nélküli típus, hiszen az öntőforma több hasonló mintázatú ruhakapcsoló gyártását is lehetővé tette. A bronz alapanyag összetételének egyedisége később azonban nemcsak a kor, hanem a műhely meghatározásában is fontos szerepet játszhat. A temetkezés időrendjével kapcsolatban összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a gyöngyanyag a 2-4. századra jellemző. A síregyüttes többi tárgya, illetve a viseleti szokásokkal kapcsolatos időrendi megfigyelések a keltezés finomításában nem segítenek: a ruha alja, illetve a nadrágszár, valamint a lábbeli gyöngyös díszítése ismereteink szerint a 2. század elejétől a 3. század elejéig tartott, de egészen a 4. századig megtalálhatóak, bár intenzitásuk csökkent (KULCSÁR 1998,51). A korongfibulánk párhuzamaként említett kenchesteri példány elsősorban az alaplap eltérő alakja miatt nem lehet segítségünkre a keltezésben. Vaday Andrea fibulatipológiai rendszerezése szerint a III/ I/l/4-es csoport időrendje — mellyel az általunk vizsgált lelet leginkább rokonítható — Kr. u. 100-300 közé tehető (VADAY 2003, 374. Fig. 27). Ezt is figyelembe véve, a Kistelek határában talált egyedi, lovat és lovasát ábrázoló fibulát a 2-3. századra datáljuk. A 216. objektumban feltárt idős nő sírja tehát nem a jellegzetes leletanyagú, késő szarmata kori telep horizontjába tartozik, hanem annál korábbi.
