A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

Szádeczky-Kardoss Samu (1918-2004) (Dér Terézia)

e. (Kolozsvár, 1941; német változat 1942) címmel írta meg. E téma kidolgozása során behatóan megismerkedett a hellén történelem archaikus és klasszikus korszakának eredeti forrásaival. Erre a periódusra vonatkozóan jelentette meg első tanulmányait az Egyetemes Philológiai Közlöny 1941-es és következő évfolyamaiban. E dolgozatok közlése jelentette tudományos pályájának kezdő lépéseit. Kutató tevékenységének második szakaszában főként a római császárkor és késői antikvitás szociális megmozdulásainak kérdésköre foglalkoztatta. Latin és görög szerzők müvei alapján vizsgálta például Gallia, Hispánia, az Alpok, valamint Pannónia társadalmi problémáit. Kutató tevékenységének nemzetközi elismerését jelentette egyebek mellett az a tény, hogy a Pauly-Wissowa-féle Realencyclopädie szerkesztője Szádeczky professzort kérte fel a Bagaudae és Scamarae cikkek megírására (PWRE Suppl. XI 346354, 12391242, XIV 657). Tudományos tevékenységének harmadik periódusában az antik görög s az európai szerelmi líra úttörőjének, Mimnermosnak a költészete állt érdeklődésének középpontjában (Testimonia de Mimnermi vita et carminibus. Szeged 1959, Repr. 1970). A nemzetközi kutatás ma is e témakör egyik legtekintélyesebb kutatójaként tartja számon Szádeczky-Kardoss Samut. Kutatásának negyedik szakaszában az európai steppe, a Kárpát-medence, Bizánc és a Balkán késő antik, valamint kora középkori történelmének göröglatin kútfői álltak munkájának fókuszában. E kutatásai alapján a legtekintélyesebb bizantinológusok közé sorolja őt a hazai és nemzetközi tudományos élet. Legtöbbet az avarokról szóló híradásokkal foglalkozott {Avarica. Über die Avarengeschichte und ihre Quellen. Szeged 1986; Az avar történelem forrásai. ArchErt 1978-1986; The Avars. In: The Cambridge History of Inner Asia Vol I. Cambridge 1990,206-228, 452-457). Szádeczky professzor tudományos eredményei az avarokra vonatkozóan megkerülhetetlenek a téma kutatói számára. Igen jelentős hozadéka e területen folytatott munkálkodásának az, hogy 1968-ban bizánci szövegek alapján sikerült bebizonyítania: a Kárpát-medencei avar régészeti leletekben megfigyelt nagy változást új etnikum (Kuber népe) bevándorlásának kell tulajdonítanunk a 7. század végén. Itt kell megemlítenünk a Magyar Őstörténeti Könyvtár ötödik köteteként megjelent, Az avar történelem forrásai (Szeged 1992) című munkát, amely sajátos avar történelmet jelenít meg a magyarra fordított források tükrében. Szádeczky professzort foglalkoztatták az ogur népekről s a protobolgárokról hírt adó auktorhelyek is (Kutriguroi, Onoguroi, Ugoroi. PWRE Suppl. XII 516-520, 902-906, XIV 847-850). Mindezek mellett érdekelték Szeged és vidéke történetének problémái. Foglakozott a Tisza és a Maros folyó nevének kérdésével, a Maros menti agathyrsusok népével, valamint Szeged ókorának és korai középkorának históriájával. Rendkívül gazdag és sokoldalú tudományos kutató tevékenységét kamatoztatta oktatómunkájában is. Órái maradandó élményt jelentettek hallgatói számára, akiket nagy türelemmel és gondossággal vezetett be az általa oly jól ismert szakterületek ismeretanyagába. Saját jegyzetei, valamint különböző jegyzetek számára készített fejezetei a mai napig szilárd alapokat nyújtanak a görög-latin filológiai és antik görög történelmi képzés számára. Tevékenységét 1992-ben a professor emeritus cím adományozásával ismerte el a szegedi egyetem. Tudományos kutató és oktató munkája mellett aktívan bekapcsolódott a tudományos közéletbe s a tudományszervezésbe is. Alapító szerkesztője volt a szegedi Acta Antiqua et Archaeologicanak, s az ő kezdeményezésére indult útjára az Opuscula Byzantina sorozat. Tagja volt az Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungáriáé című folyóirat szerkesztőségének, és hoszszú ideig főszerkesztőként irányította az Auctores Latini tankönyvsorozat munkálatait (1—XXIII. kötet). Alapító tagja volt a Magyar Ókortudományi Társaságnak, s egy időben annak alelnöki tisztét is betöltötte. Tagja volt a Magyar Őstörténeti Bizottságnak, valamint az MTA Klasszika-Filológiai, illetve Ókortudományi Bizottságának, továbbá a Bizantinológiai Munkabizottságnak. Öt évig tagja volt a FIEC magyar nemzeti bizottságának, s két cikluson át tevékenykedett a Művelődési Minisztérium Klasszika-Filológiai Bizottságában is. Az 1960-as évektől a Szegedi Akadémiai Bizottságban munkabizottsági elnökként dolgozott, s hosszú évekig ellátta a Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottság elnöki tisztét is. A gazdag életmű vázlatos áttekintése után elmondhatjuk, hogy Szádeczky-Kardoss Samu professzor tevékenysége nemzetközi téren is jelentősen öregbítette a magyar tudomány hírnevét. Halála nagy vesztesége a szakmának, ugyanakkor fájdalmasan hiányolják őt egykori kollégái és hallgatói is. Elete és munkássága, kedves, szerény, segítőkész egyénisége példaként áll mindazok előtt, akik ismerték és tisztelték. Szellemi örökségét maradandó alkotásai, emlékét munkatársai és tanítványai őrzik. Dér Terézia