A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

VARGA Sándor: Középkori csontveretes övek a Kárpát-medencében

62. Visegrád-Bene telek (RégFüz Ser. I. No. 51 (1998) 193-194). 1990-ben a korábban feltárt 14-15. századi üveghuta és egy csontfeldolgozó műhelytől 15-20 m-re D-re vízelvezető árok építésekor középkori kőház falait bolygatták meg a munkások. 1997ben Gróf Péter és Gróh Dániel végzett ásatásokat a területen, és sikerült a kőház jelentős részét feltárni. A szabálytalan kövekből falazott épület belsejében sikerült kibontani a kétrétegű, kevéssé lejárt agyagpadlót. A ház belsejében öntőtégelyek, olvadékok, salakdarabok, valamint az alsó padlószinten nagy mennyiségű halcsont, illetve egy ép és egy töredékes csont övdísz került elő. A lelőhelyről számos kisméretű, árszerű vaseszköz került elő. A háztól E-ra, a csontműhelyből származó hulladékleletek utalnak az esetleges kapcsolatra a csontmegmunkáló műhellyel. Az épületben és annak környékén talált érmék alapján (Mária királynő, Zsigmond) korát a 14. század utolsó harmadára a 15. század első harmadára tehetjük.

28 A CSONTVERETES OVEK ELTERJEDÉSE ES A KUN SZÁLLÁSTERÜLETEK KÖZÖTTI KAPCSOL A T A 62 lelőhelyről összesen 411 db csontból faragott csat, szíjvég és veret került elő (6. kép).

29 A középkori övtípus leginkább az alföldi területeken, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyében terjedt el, de jelentős számban megtalálható a mai Budapest tágabb körzetében (az egykori királyi központok: Buda, Visegrád), illetve Szlovákia nyugati részén is. Jóval szórtabban jelentkezik előfordulásuk a Dunántúlon, az Alföld északi részén és az Északi-középhegység területén. A térképet megvizsgálva láthatjuk, hogy a csontdíszes övek többsége a kereskedelmi utak mentén, mezővárosi kiváltságokkal rendelkező települések emlékanyagában fordul elő. A 13. században beköltöző és megtelepedő kunok szállásterületeivel összevetve megállapíthatjuk, hogy a csontveretes övek használata jóval tágabb körzetben terjedt el, mint a kun területek. A 62 lelőhelyből mindössze 11 lelőhelyről (Csengele-Bogárhát, Kecskemét, Kelebia, Kiskunfélegyháza, Kisszállás, Ladánybenc, Nyársapát, Orgondaszentmiklós, Szabadka/Subotice, Tiszaújfalu és Túrkeve-Móric) tudjuk biztosan, hogy a kun szállásterület része volt, míg 1 lelőhelyet, Jászdózsa-Négyszállást a jász területeken találunk. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezeken a településeken sem számolhatunk tiszta kun lakossággal, amire legjobb példaként Kecskemét, Halas és Szabadka/Subotice említhető meg.

30 További 2 lelőhely (Csongrád-Ellésmonostor és Opusztaszer-Monostor) esetében az előkerült leletanyag és a forrásadatok alapján számolhatunk a magyar lakosság mellett kun népesség megtelepedésével.

31 A fennmaradó 48 lelőhely kapcsolatba hozatala a kunokkal régészetileg, illetve az eddig ismert történeti adatok alapján nem bizonyítható. Az övtípus kun emlékanyaghoz való tartozását gyengíti az a tény is, hogy a Nagykunságon mind28 A kataszterben felsorolt lelőhelyeken kívül további 6 lelőhelyről ismerek adatokat, ahol csontból faragott csat, szíjvég, illetve veret került elő. K. Németh András időközben megjelent cikkében további három lelőhellyel gazdagodott a csontveretes övek sora: Cséffa/Cefa (Ro), Érábrány/Abram (Ro), Ersekújvár-Nyárhíd/Nové Zámky (Sk). A függelékben felsorolt lelőhelyek közül azonban a Dentáról származó övvereteket törölnünk kell, mivel azok nem csontból faragottak, hanem ezüstlemezből préseltek (ld. BÁLINT 1938, 155). Horváth Ferenc hívta fel figyelmemet a romániai Baia-Moldvabánya lelőhelyére, ahol korai díszítésű (pontkörös) övdísz került elö. A pontos irodalmi hivatkozás hiányában azonban a lelőhely közlését nem találtam meg. Visegrádon, a város központjában, 2004-ben Mészáros Orsolya végzett ásatást, amelynek során a középkori város piacának és kereskedő negyedének szélét érintő terület került feltárásra. Szórványként került elő egy kettétört szíjvég is. A leletre Boldog Zoltán hívta fel a figyelmem. A tárgytípus nyugatabbi elterjedésére utal a dublini múzeumban található egyedi faragványú csontveretes öv (F1NGERLIN 1971. 341. Kai. 72, 380-383. kép), amelyre Pávai Eva és Hatházi Gábor hívta fel a figyelmemet. 29 Ebbe nem számoltam bele a csontveretes övhöz tartozó, de fémből készített csatokat és szíjvégeket, valamint a két darab szórványként előkerült szíjvéget. 30 Mindhárom településen jelentős magyar lakossággal is számolnunk kell, sőt Szabadka/Subotice esetében, egy 1429-ben keltezett oklevél alapján (idegen) hospesek jelenléte is kimutatható (BLAZOVICH 2003, 66, 71). 31 Opusztaszeren kérdőjel formájú, valamint felhúzott lemezgömbös fülbevalók. 13. századi kun kengyelek kerültek elő (HORVÁT/1 2001. 232). Csongrád-Ellésmonostor esetében az írott források engednek következtetni a kunok jelenlétére, ugyanis egy 1306-ból fennmaradt oklevél szerint Bor nb. Zeer-i Ysep fia László és Sándor fia István, illetve testvéreik, Posa és Márk hatalmaskodása! során gyakorta kifosztották az úton levő magyarokat és kunokat (PÁVAI 2000, 219).