A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

állam, mint jól tudjuk, nem jótékonysági intézmény és természetesen a Bizánci Birodalom sem volt az. Egy bizonyos juttatás teljes beszüntetése azonban csak akkor volt lehetséges, ha megszűnt a juttatást kikényszerítő vagy az annak folyósítását tanácsossá tevő ok. Bálint Csanád intő szavai ellenére nincs okunk rá, hogy az avarokhoz történő solidus- és a havasalföldi szlávokhoz történő hexagramm-beáramlás megszűnéséből ne helyi politikai eseményekre következtessünk. Éppen ellenkezőleg. Mint a Bizánc peremterületein előkerült érem leletek fenti vizsgálata mutatja, a numizmatikai leletanyagon belüli szignifikáns változások okai mindig a bizánci központ és a perifériák közötti politikai és gazdasági változásokban, azaz végső soron a helyi viszonyokra mindig is kiható konkrét eseményekben keresendők. Biztos vagyok benne, hogy ez az avarok és szlávok számára juttatott solidusok és hexagrammák esetében sem volt másképp. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy a juttatások megszüntetését kiváltó valódi okkal, a bolgár honfoglalással alapvetően megváltozott katonapolitikai helyzet, véletlenül egybeesett a hexagrammák kibocsátásának végével, illetve a rézpénz forgalmának bizonyos bizánci városokban megfigyelhető valóban jelentős visszaesésével! ÖSSZEGZÉS ÉS VÉGKÖVETKEZTETÉSEK A most kifejtett elgondolás szerint az onogur-bolgárok csak közvetett módon hozhatók összefüggésbe a hexagrammák havasalföldi elterjedésével és elrejtésével. Egyrészt az onogur-bolgár fenyegetés lehetett az oka annak, hogy Bizánc szövetséget kötött az aldunai szlávokkal, másrészt joggal feltehető, hogy a havasalföldi ezüstérmék egy részét az eleinte itt csak felbukkanó, portyázó, később pedig a területet ellenőrző onogur-bolgárok elöl rejthették el. Mai szemmel nézve viszont a havasalföldi kincsleletek arra semmiképpen sem alkalmasak, hogy segítségükkel rekonstruáljuk és pontosan keltezzük az onogur-bolgárok vándorlását." Ez Costel Chiriac általam is elfogadott és továbbfejlesztett ötletére is érvényes, miszerint a nyugati, az Olt vidéki kincseknek (Drägäsani, Priseaca és Vârtop/Vîrtopu) a negyedik Kuvrat-fiú előrenyomulásához lenne köze, amennyiben jeleznék az onogur-bolgárok útját a Kárpát-medencébe (CHIRIAC 1991, 376; SOMOGYI 1997, 131, 34. j.). Ha az avarföldi és havasalföldi numizmatikai leletanyag valóban olyan ajándékok, illetve juttatások lecsapódása, amit az avarok és szlávok kaptak Bizánctól az onogur-bolgárok elleni szövetségért, akkor nem valószínű, hogy ugyanakkor az onogurbolgárok is rendszeres juttatásokat kaptak volna. S a sol idusleletek teljes hiánya az onogur-bolgárok átvonulási területeiről is ezt a feltevést látszik támogatni. Numizmatikai bizonyítékok híján továbbra is nyitott a kérdés: az avarokhoz bevándorolt onogur-bolgároknak volt-e egyáltalán lehetőségük arra, hogy a 650 és 674/81 közötti években nagyobb mennyiségű sol idust kapjanak Bizánctól? Mint arról már többször szó esett, II. Constans és IV. Constantinus 650 után vert solidusai a Don és a Kubán alsó folyása mentén feltárt sírokból is ismeretesek. Pontosan arról a vidékről, ahol Magna Bulgaria, az onogur-bolgár szálláslerület központja helyezkedett el. Mivel azonban az érméket tartalmazó temetkezéseket, jellegzetes sírépítményeik alapján (négyzetes árokkal körülvett kurgánok) olyan ázsiai steppei nép emlékének tartják, amely itt csak 650 után, azaz már a kazárok térhódítása idején jelent meg, és mivel ezekből a sol idusokból a már nyugatra vonult vagy a mindig is a Dontól nyugatra élő onogur-bolgárok földrajzi-kronológiai okokból amúgy sem részesülhettek, korábban mindig abból indultam ki, hogy ez az igen izgalmas numizmatikai anyag irreleváns az avar solidusleletek értelmezéséhez. A témakört most újból áttekintve felmerült bennem, hogy a negyedik és ötödik Kuvrat-fiú vándorlása más „forgatókönyv" alapján is rekonstruálható: nem lenne elképzelhető, hogy a 650-es években ők is, mint bátyjuk, Batbajan, a Meotistól keletre kazár uralom alá kerültek, és alávetett segédnépként részesültek a kazároknak rendszeresen fizetett adóból? Nem lenne elképzelhető, hogy vándorlásukra, menekülésükre a kazár uralom elől, csak a 674 utáni években került sor és az, ellentétben Asparuch bolgárjai 99 Az obirseni rézéremieletet és az udesti három solidust elsőként Vladislav Popovic használta fel arra, hogy pontosabban keltezze velük az onogur-bolgárok történeti forrásokból rekonstruálható megérkezését a mai Moldva és Besszarábia területére. Az a gondolat is tőle származik, hogy a havasalföldi hexagrammleletek és egyéb, de nem mindig szerencséskézzel kiválasztott balkáni és Kárpát-medencei érem/eletek egyfajta ,,numizmatikai kontrasztanyagként" felölnék és természetesen kelteznék a negyedik és ötödik Kuvrat-fiú, illetve Asparuch bolgárjai Besszarábiából történő kivándorlását (POPOVIC 1986, 111-113, SI. 6; POPOVIC 1990, IIS).