A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)
NAGY Márta: A halomsíros kultúra leletei Szentes környékén
zisára. A síregyüttesek tehát mindhárom temetőben alátámasztják a temetők korai datálását, amit nem csupán a sírokból előkerült leletekkel lehet bizonyítani, hanem a szintén a lelőhelyekről előkerült szórványleletekkel is. A Szentes-Nagyhegyről származó szórványleletek közül a korai időszakra tehető egy trapéz alakú, markolatlemezes, négy nittszeges tőr (KEMENCZEI 1988, 18) és egy spirálisokban végződő bronz kartekercs (BÓNA 1958, 218). Bár ezek a tárgyak sajnos nem köthetők sírokhoz, de mégis jelzik, hogy ezen a lelőhelyen valóban számolnunk kell egy egészen korai halomsíros fázissal. Szentes-Jaksorról szintén ismeretes egy, a nagyhegyihez hasonló bronz kartekercs töredéke, ami ennek a lelőhelynek az indulását is már a koszideri vagy az azt közvetlenül követő időszakra teszi. Mind a kerámia, mind a fém leletek alapján feltételezhető, hogy a temetők megérik az RBC időszakot is, hiszen gyakorlatilag az összes típus él ebben a periódusban is. A Tisza bal partján, ugyanebben az időszakban, Szentes-Nagyhegy mellett egy másik lelőhely is kiemelkedően fontos szerepet játszik a térség késő bronzkori történetében. Szolnoktól Mindszentig egy olyan csoport kialakulását kísérhetjük figyelemmel, amely szinte kizárólag a Tisza bal parti területein jelenik meg (kivétel: Tószeg-Laposhalom, SzolnokGuttenberg, Csongrád-Felgyő). 33 A hetvenes évek közepén Szegedtől északra 25 km-re, illetve Szentes-Nagyhegytől délre, kevesebb, mint 20 km-re került elő egy tíz sírból álló temetőrészlet Mindszent község belterületén. Ez az első hiteles, összefüggő adategyüttes a Rákóczifalva-csoport anyagából. Az így —jobbára kerámialeletei alapján — megismert csoportról újból kiderült, hogy az urnaformái előzményeit a Vatya-kultúra körében kell keresni, míg a díszítőelemek nagy részét a füzesabonyi kultúra hatásának tartja a kutatás (TROGMAYER 1985,9-11). Az őslakosság mellett a halomsíros kultúra is hatással volt a Rákóczifalva-csoport anyagi műveltségének kialakulására, ami tehát a halomsíros kultúra vatyai és füzesabonyi elemekkel átitatott közép-Tisza-vidéki változata (KOVÁCS 1981, 93-94). A csoport kialakulásának ideje az RBB2 periódus (TROGMAYER 1975, 155; KOVÁCS 1981, 93-94; TROGMAYER 1985,5-6; BÓNA 1992, 35), és valószínűleg az RBC periódust is megérik e művelődés hordozói. Ez azonban meggyőző módon még nem bizonyítható, mivel a két periódus emlékanyagának a zöme csak árnyalatokban különbözik, és ezek szétválasztására jelenleg nincsen követhetőnek ítélhető példa az Alföld halomsíros emlékeivel foglalkozó tanulmányok között (V. SZABÓ 1999,65,41. j.). Az eddigi adatok arra utalnak, hogy a korai vonásokat mutató halomsíros temetők (Szentes-Ecser, Szentes-Nagyhegy) a Rákóczifalvacsoportnál korábban megjelentek annak majdani településterületén is, és a későbbiek folyamán a tápéi csoporttal élnek párhuzamosan (V. SZABÓ 1999, 65). 34 A dél-alföldi halomsíros kultúra tápéi jellegű leletegyütteseivel és a Rákóczifalva-csoporttal egyidőben Bácskában egy harmadik halomsíros változat is létezett. E leletek körét a Szabadka és Szeged közötti leletegyüttesekkel jellemezhetjük. A két csoport közötti pontos határ nehezen meghúzható, a különbséget elsősorban azok a kerámiatárgyak jelentik, amelyek ismeretlenek a tápéi leletek körében. Ezek pedig azok a nagy, árkolt bütykökkel díszített edénytípusok (TROGMAYER-SZEKERES 1968, Taf. II. 2), amelyek legjobb párhuzamai Ausztria területéről ismertek, azaz ez a csoport a középső-Duna-vidéki halomsíros körrel mutat rokonságot (TROGMAYERSZEKERES 1968, 17-30; FOLTINY 1968, 3-15), de természetesen megtalálhatóak ezeken a lelőhelyeken a Kárpát-medencei halomsíros kultúrára jellemző edénytípusok is, olyanok is, amelyek Szentes-Nagyhegyen is előfordultak: homorú talpon álló vagy talp nélküli, kétfülű, hasán lecsüngő bütyökkel díszített edények (TROGMAYER-SZEKERES 1968, Taf. I. 8-10) 35 , félgömbös testű füles bögre (TROGMAYERSZEKERES 1968, Taf. I. 1-3). 36 Számos - - a Rákóczifalva-csoport leletanyagában előkerülő — tárgytípus, illetve díszítőelem párhuzamát megtalálhatjuk a szentes-nagyhegyi halomsíros leletegyüttesben. Ezek közé tartozik a bütykös hasú bögre (4. kép 4; KOVÁCS 1981, Abb. 2. 33 Rákóczifalva (HAMPEL Í892XXXXIX. t.; TOMPA 1935, 84, 86, Taf 3/. 2 20), Kengyeltenyősziget (SŐREGI1940, 24-30), RákóczifalvaKastélydomb (CSALOG 1963). A Rákóczifalva-csoporttal foglalkozó további tanulmányok: MILOJClC 1953, 256, Taf. 17. II 13; MOZSOLICS 1957 144; KEMENCZEI 1963. 185; KOVÁCS 1966a. 66 68: KOVÁCS 1975a. 300: KOVÁCS 1981: TROGMAYER 1992. 351 355. Taf. I 1-4. 34 A Vajdaság északi részén, a Tiszától keletre Trogmayer Ottó szintén a Rákóczifalva-csoport leleteihez hasonló kerámiaanyagot talált. A kikindai múzeumban olyan síregyütteseket fedezett fel, amelyek csaknem teljesen azonosak a Rákóczifalva-csoport anyagéival (TROGMAYER 1985. 7). 35 Subotiea, Martono, Hajdukovo (TROGMAYER-SZEKERES 1968, Karte IL 4, 7 9). 36 Ve/ebit, Luda (TROGMAYER-SZEKERES 1968. Kartell. 2. 10).
