A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

zök hosszabb ideig forgalomban voltak (TSOTSELIA 2002, 6-7, 13, 20-25 és 30). Ezüstérméknek a helyi lakosság részéről egy kézben történő ilyen rendkívüli felhalmozásához két történetileg igazolt helyi sajátosság vezethetett. Egyrészt nem szabad elfelejtenünk, hogy a Kaukázuson túli terület kulcspozíciót foglalt el a Bizánc számára is nagyon fontos távolsági kereskedelemben, amelynek legfontosabb átrakodási helyei éppen Dvinben és Tbilisziben voltak (BÁLINT 1992, 419, 512-513 j., Taf. 58).

67 Másrészt jól ismert a Bizánc és az örmény-grúz arisztokrácia és egyház ambivalens viszonya. Az örmény-grúz vezetőréteg először a perzsák, később pedig az arabok ellen való megnyeréséhez a bizánci kormányzatnak időnként biztosan mélyen a zsebébe kellett nyúlnia.

68 Ha a nem egy esetben közösen felhalmozott szasszanida és bizánci ezüstérmék elrejtéséhez vezető okokat részleteiben soha nem is fogjuk megismerni, annyi bizonyos, hogy a tulajdonosaik által soha többé ki nem ásott hexagramm- és drachmakincsek feltűnően nagy számáért a bizánci-perzsa és bizánci-arab háborúk alatti bizonytalan idők lehettek „felelősek'

1

. Ha csak rövid ideig is, de a nehéz ezüstérmék még a Bizánctól távoli Káma-vidékre is eljutottak. A bartymi kincslelet 264, a sestakovoi többek között tizenegy Heraclius-féle hexagrammát tartalmaz, amelyek három darab kivételével a MIB 140 típushoz (625-629) tartoznak (KROPOTKIN 1962, 26, No. 6970; GRIERSON 1968, 18, 25. j.; CURTA 1996, 109, 138. j.; MOUSHEGHIAN 2000, 51, 5. j.). A kutatás egyetért abban, hogy ezek az ezüstérmék a bizánci, szasszanida ezüstedényekkel, illetve a szasszanida drachmákkal egyetemben — mint egykor a római, később pedig a szogd fémedények is — szőrmékért, drágakövekért és rabszolgákért kerültek a Káma- és Urai-vidék népeihez. Az ezüst e népek értékbecslésében és világszemléletében különös szerepet játszhatott. Ennek oka az itt uralkodó, a déli magaskultúrákétól alapvetően eltérő gazdasági és szociális viszonyokban keresendő.

69 Amint ezt a sestakovoi lelet egyes darabjai mutatják, a távoli Bizáncból, Perzsiából, sőt Baktriából származó ezüsttárgyakat és ezüstpénzeket itt akár évszázadokon át is tezaurálhatták (BÁLINT 1992 , 403).

70 De a bartymi ezüstkincset is, Heraclius hexagrammái ellenére, legkorábban csak a 9. században deponálhatták.

71 Mivel a sestakovoi lelet esetében a szasszanida drachmák és bizánci hexagrammák közös előfordulása a két pénznem Kaukázuson túli dualitására emlékeztet, V. V. Kropotkin arra a következtetésre jutott, hogy a hexagrammák is onnan kerülhettek a Káma vidékére (KROPOTKIN 1962, 10-11). Florin Curta szerint ebben a Heraclius utolsó perzsa hadjárataiban résztvevő kazárok lehettek a közvetítők. A katonai szolgálataikért kapott vagy zsákmányolt hexagrammák egy része aztán kereskedelmi úton kerülhetett a kazároktól a Káma-vidék népeihez (CURTA 1996, 111, 150. j.). De közlekedéstechnikai szempontból annak sincs különösebb akadálya, hogy a hexagrammák közvetlenül Konstantinápolyból jutottak el a Káma-vidékére, a Fekete- és Azovi-tengeren át, a Don-Volga-Kámaútvonalon. Noha a tárgyalt időszak kelet-európai távolsági kereskedelmére és annak megszervezésére vonatkozó ismereteink hiányosak, annyi mindenesetre bizonyos, hogy Heraclius hexagrammáinak rövid ideig tartó beáramlása a Káma-vidékére a késő ókor óta bizonyíthatóan működő kelet-európai távolsági kereskedelem részének tekintendő.

72 Amíg a hexagrammák Káma-vidéki elterjedése feltehetőleg azzal a Kaukázuson túli hexagrammkonjunktúrával függ össze, amit Bizánc arra irányu67 A Kaukázuson túli kora középkori kereskedelmi utak térképe. 68 Milyen körülményes és költséges dolog volt pl. a kazár segédcsapatok toborzása, erről Nikephoros tudósít részletesen (CICUROV1980. 159-160). Theophanes tudósítása szerint a 624/25. évi albániai áttételeskor Heraclius seregéhez csatlakozó lázok. abaszgok és ibérek is nyilván megtalálták a maguk számítását (OSTROGORSKY 1980. 71; CICUROV 1980. 58). 69 BÁLINT 1999, 69-70 meggyőző példákkal arra, hogy az ezüstedények és ezüstérmék elásása a Káma-vidék népeinél is és a vikingeknél is arra vezethető vissza, hogy ezen népek gazdasági rendszerén belül ez a nagymennyiségben jelenlevő ezüst a mindennapokban tulajdonképpen „hasznavehetetlen" volt. 70 Nyilvánvaló figyelmetlenség, hogy a leletből csak egyetlenegy Heraclius-ezüstöt említ. 71 BÁLINT 1999, 69 hívta fel a magyarországi kutatás figyelmét arra, hogy a bartymi ezüstedényeken utólagosan bekarcolt, a 9-13. századra keltezhető rajzok találhatók. 72 A történeti források és a sok dirhemlelet alapján nagy valószínűséggel rekonstruálható 9. századi kelet-európai kereskedelmi utakból kiindulva (NOONAN1990), a számunkra most érdekes távolsági kereskedelem szempontjából Perzsia/Transzkaukázia és a Káma-vidék között három fő útvonal jönne számításba: 1. Perzsiából a Kaszpi-tengeren (vagy Albánián és a Derhentikapun át) a Volga-torkolatig és onnan tovább fel a Volgán és a Kámán. 2. Örményországból és Kelet-Grúziából a grúz hadiúton át a Kaukázuson, aztán a Tyerek-menti steppén a Volga irányába. 3. Nyugat-Grúziából vízi úton a Fekete-tenger keleti partja mentén, az Azovi-tengeren át, a Don torkolatáig és onnan a Don folyón a Volga irányába.