A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

Constantinuséi MIB 4C (669-674) típusúak. Az egyébként azonos verötövön készült hexagrammák típusa MIB 63C (669-674). Kevéssé ismert, hogy V. V. Kropotkin megkérdőjelezte az arany- és ezüstérmék összetartozását. Szerinte az ezüstérméket ugyanabban a szőlőben, de egy másik helyen, más időpontban találhatták (KROPOTKIN 1962, 22, No. 26; GOLENKO 1965, 162, 164-165, Ris. 1/1-7; KROPOTKIN 1965, 168, No. 7(26)).

42 Akárhogy is történt, semmi kétség, hogy a szukkói lelet vagy leletek arany- és ezüstérméi a Kárpát-medencéből is jól ismert típusokat képviselik. Ugyanakkor a lelőhely környéke biztosan nem tartozott az onogur-bolgárok szállásterületéhez (SOMOGYI 1997, 128, 19. j.). A leletből megmentett érmék verési ideje alapján a 669-674 közötti évek adódnak a deponálás legkorábbi időpontjául. Ez pedig egy további érv az ellen, hogy kapcsolatba hozzuk őket a nyugat felé vándorló onogur-bolgárokkal, akik ekkoriban már Besszarábia területén tartózkodtak (BÁLINT 2004a, 39). Ha a pénzek elrejtését feltétlenül steppei népekkel akarjuk összefüggésbe hozni, akkor ebből a szempontból elsősorban a boriszovói és dürszói temetők fiatalabb rétegéhez tartozó sírokat megásó lovas pásztorok jöhetnek szóba. Ugyanis ezek a 7. század utolsó negyedében megnyitott Szukkó vidéki temetők egy keletről érkezett steppei nép megjelenését jelzik, amely egy, az Azov- és a Kubán-vidékén addig ismeretlen, újszerű temetkezési szokást, a halotthamvasztást gyakorolta.

43 Az önkéntelenül felvetődő kérdéssel, hogy ezek a jövevények a kazárok lettek volna, nem kívánok foglalkozni. Az azonban biztos, hogy hirtelen megjelenésük a Fekete-tenger keleti partvidékén összefüggésbe hozható a 7. század 2. felében történetileg igazolt kazár expanzióval (SEMËNOV 1986, 98, 37. j.). Nem meglepő tehát, ha az adott helyzetben a helyi lakosság tehetősebbjei értékeiket elrejtették. Kamunta egy régóta ismert észak-oszétiai lelőhely a Kaukázus nehezen megközelíthető vidékén. Nehezen elképzelhető, hogy az itteni lakosságnak közvetlen kapcsolatai lettek volna az onogur-bolgárokkal (BÁLINT 2004a, 38).

44 Viszont a sírjaikból még 1882 előtt folytatott rablóásatások során előkerült bizánci arany- és szasszanida ezüstérmék, illetve utánzataik, amelyek között a legfiatalabbak Heraclius késői solidusai (632-639) és II. Constansnak egy kétszeresen átfúrt solidusa (Tolstoj Nr. 251 = MIB 26, 654-659) (KROPOTKIN 1962, 30, No. 138-139; BÁLINT 1989, 24, 19. j.), bizonyítják, hogy a 6. és 7. század folyamán kapcsolatban álltak bizánci és perzsa területekkel. A bizánci arany- és szasszanida ezüstérmék itteni elterjedését a kaukázusi hegyi népek Bizánc, Perzsia, Közép-Ázsia és a steppe között elfoglalt, közlekedésstratégiai szempontból exponált helyzete magyarázza (GOLENKO 1965, 163 164; OSTROGORSKY 1980, 50-51).

45 Másrészt jól ismert, hogy a bizánci elitcsapatok a harcra termett kaukázusi népekből is szívesen rekrutáltak (OSTROGORSKY 1980, 68), és nem kétséges, hogy ilyenkor a katonák toborzását ellenőrző helyi törzsi vezetők is megtalálták a számításukat. Mivel a három régió közül legfeljebb a Dnyepervidék jöhet szóba onogur-bolgár szállásterületként,

46 természetes, hogy ezekből a még csak nem is egyidejű éremleletekből nem vonható le az az általánosító következtetés, hogy az onogur-bolgárok „626 és 670 között vert bizánci érméket nagyobb mennyiségben

11 kaptak volna (BÓNA 1993, 531, 536). Ellenkezőleg. Úgy tűnik, hogy a bizánci solidusok beáramlása a Dnyeper-melléki onogur-bolgárokhoz röviddel 650 előtt vagy 650 táján megszakadt. Ezzel szemben II. Constans és IV. Constantinus 650 után vert solidusai, azaz pontosan az avaroknál is megtalálható típusok, a Don alsó folyásánál olyan temetkezésekből kerül42 A solidusok és az egyik hexagramm Tolsztoj katalógusa szerinti meghatározásával. A. I. Semënov szóbeli közlése alapján ÍV. Constantinus két további hexagrammája magántulajdonba került. 43 Dürszóval ellentétben, ahol a hamvasztásos sírok az azt megelőző korszak ugyanott feltárt csontvázas temetkezéseitől függetlenek, és egyértelműen egy újonnan létesített temetőt képeznek, a boriszovói birituális temető használata folyamatosnak tűnik. Sajnos, az 1914-ben közzétett csontvázas és hamvasztásos temetkezések horizontál-strattgrájiai és relatívkronológiai értékelése még mindig nem történt meg (BÁLINT 1989, 34-36, 44. a két lelőhely ismertetésével és értékelésével). 44 Az, hogy Bóna István miért kötötte a temetőt a kaukázusi ogurokhoz, örökre az ö titka marad (BÓNA 1970. 251, 259/. 45 Ahogy a Moscevaja Balka-i sírok szogd. bizánci, kínai és iráni eredetű selyemtöredékei bizonyítják, a 7. és 8. században fontos kereskedelmi utak vezettek át a Kaukázuson (vő. BÁLINT 1989, 28-28). 46 Az a kérdés, hogy az onogur-bolgár szállásterület valóban a Dnyeperig terjedt volna, még mindig vitatott: POHL 1988. 271 272: ROMASOV 1994, 237 240; BÁLINT 2004. 300; BÁLINT 2004a. 38. 43-44. j. Legutóbb Róna-Tas András tekintette át az ide vonatkozó forrásokat, és rámutatott, hogy ezekből egyáltalán nem következik, hogy Magna Bulgaria, Kuvrat földje kizárólag a Meotistól keletre, a Kubán mentén terült volna el (vö. RÓNA-TAS 2001). Magna Bulgaria határaihoz ld. még ROMASOV 1994. 241-245!