A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)
SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz
ismert lelőhelyes ezüstérméről tudunk. 16 Viszont az ebben a részállományban is domináló aranyérmék mellett jelentős a rézpénzek aránya (36 db). A rézérméket verető uralkodók sora I, Iustinianustól Heracliusig tart. Feltűnő és okvetlenül megemlítendő jelenség, hogy csupán II. Iustinus rézérméit 14 sír- és szórványleletből ismerjük. 17 Ha eltekintenénk a Zemiansky Vrbovok-i depotlelet 19 ezüstérmétől, 18 az ezüstérmék avarföldi elterjedése jelentéktelennek tűnne. Ez mindenképpen arra figyelmeztet, hogy a kincsleletekből származó érmék a gyakorisági eloszlás és pénzforgalom vizsgálatánál nem vonhatók össze a sírból származó és a szórvány éremleletekkel (vö. MORRISSON 2002, 953954, 130. j.). 19 II. Constans és IV. Constantinus 650 után vert ezüstpénzeinek elterjedése a lelet alapján mindenesetre kétségtelen. 20 Minthogy már ez a rövid áttekintés is lényeges különbségeket mutat az arany-, ezüst- és rézérmék mennyisége és eloszlása között, mindenképpen célszerűnek tűnik, hogy az avar kori bizánci érméket anyaguk szerint csoportosítva tárgyaljuk. De az aranyérmék vitathatatlan túlsúlya miatt az is kézenfekvő, hogy mindenekelőtt ezekkel foglalkozzunk. Természetesen csak a sír- és szórványleletekkel, mert a néhány avar kori kincsleletről való ismereteink igencsak hiányosak (SOMOGYI 1997, 136-139). 21 De ha nem így lenne is, amint feljebb már utaltam rá, a kincsleletekből származó érmék csakis önmagukban lennének vizsgálhatók. Továbbá azokat a sírból előkerült vagy szórvány aranyérméket sem kívántam felhasználni egy pontos gyakorisági statisztika készítéséhez, amelyek verési ideje közelebbről nem volt meghatározható. Ezektől és az egy-egy thesszalonikai és ravennai solidustól (76/2. és 91. kat. sz.), illetve az itáliai pénzverdékből 22 származó két tremissistől eltekintve, még mindig maradt elegendő, szám szerint 80 aranyérme, melyek azon túl, hogy a fenti válogatási szempontoknak eleget tesznek, valamennyien a konstantinápolyi verdéből kerültek ki. 23 16 Heracliusnak Sínnicolaul Mare-n (Nagyszentmiklós) talált ezüstérméről, feltehetőleg egy hexagrammárói van szó (64. kat. sz.). 17 A magyar gyűjteményekben meglévő vagy ott egykor őrzött, de időközben e/kallódott, csupán a régi leltárkönyvek bejegyzéseiből ismeretes, lelőhelyadat nélküli rézérmék megítélése különböző. Bár nem kérdés, hogy többségük az avar szállásterületről származó szórványlelet, korábban már kifejtett véleményemet fenntartva most is úgy gondolom, hogy ezek a darabok sajnos nem tekinthetők elsődleges forrásnak (SOMOGYI 1997. 116. 18. j.). Egyetértek azonban WOLOSZYN 1999. 151 153; PROHÁSZKA 2004. 112. 63-67. j. javaslatával, miszerint ez a számszerűen jelentős éremállomány a hiteles rézérmék mellett legalább kiegészítő- vagy kontrollanyagként felhasználható lenne az érmebeáramlás vizsgálatához. Marcin Woloszyn bizonyára nem téved nagyot, amikor a magyar gyűjteményekben őrzött lelőhelyes rézérmék csekély számát (jelenleg csak 16 db) a gyűjtemények kialakuláséival és azok mindenkori alakításával magyarázza. Amint ezt az egykori Avaria ma Ausztriához tartozó részéből ismert 22 szórványlelet bizonyítja, a rézérmék beáramlása a magyar gyűjtemények által közvetítettnél jóval jelentősebb lehetett. Az persze más lapra tartozik, hogy az ausztriai éremlelelek zömét valóban Carnuntumban gyüjtötték-e. Ld. ehhez WOLOSZYN 1999, 156 158; WINTER 2000. 47 24. j.! Mindenesetre nem lenne hiábavaló fáradság a magyarországi gyűjteményekben található ismeretlen lelőhelyü rézérmék gyakorisági eloszlását meghatározni, és a kapott eredményt az ismert lelőhelyes leletek eloszlásával összevetni. 18 Bizonytalan, hogy végül is mennyi érmét találtak meg 1937-ben. 1986-ban a leletnek újabb darabját közölték, II. Constans egy miliarensisét (ElA LA 1986. 15-16. Ohr. 1; WOLOSZYN 1999. 154. 24. j.). Ezzel szemben Heraclius nemrégiben ismertetett hexagrammcijának (MIß 134, 615-625) besorolása a leletbe (KOLNÍKOVÁ 2004) a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján kétséges. Ellentétben az Anton Fiala állal közölt miliarensisszel, amely a kincs megmentésében annak idején fontos szerepet játszó B. Vyskocil hagyatékából került e/ő, ez a hexagramm csak az 1970-es években került egy közelebbről meg nem nevezett személy tulajdonába. Míg az 1986-os miliarensis azonos elő- és hát/api verőtöveken keresztül a lelet két darabjához is kapcsolódik, Heraclius he.xagrammája ebben a környezetben idegenül hat. Erre a közleményre Jozef Zábojník (Régészeti Intézet. Nyitra) hívta fel figyelmemet, amit ezúton köszönök. 19 E tekintetben BÓNA 1970. 259 sem tett különbséget az általa felhasznált éremleletek között. 20 Sajnos, már nem lehet eldönteni, hogy az MNM Éremtárában őrzött kevés Heraclius-, 11. Constans- és IV. Constantinushexagramm melyike származott valóban az avar szállásterületről. Következésképp elsődleges forrásként ezek a darabok sem jöhetnek szóba az érembeáramlás vizsgálatánál (SOMOGYI 1997, 128 129, 22.).). 21 A jirtosváralji éremkincs részeként ismeretes két avar kori solidus (24. kat. sz.) eredete az újonnan felfedezett levéltári adatok ismeretében kérdésessé vált (SOMOGYI 2000). Ha beigazolódik a gyanú, hogy valóban csak utólag keveredtek a firtosi aranyak közé, akkor a jövőben helyesebb lenne Erdélyből származó szórványleleteknek tekinteni őket. 22 Az egyik egy ismeretlen lelőhelyű Mauritius Tiberius-tremissis a római verdéből a miskolci Herman Ottó Múzeumban (SOMOGYI 1997, 133. 42. j.. Abb. 1). a másik egy Mistelbach környékén lelt III. Theodosius-tremissis Ravennából (WINTER 1997. 84. 187, Nr. 23; WINTER 2000, 55. Nr. 3. Taf. 2/3). Csak a közelmúltban vált ismertté egy szirakiizai eredetű V. Constantinus- és IV. Leo-solidus (751-775) is, amelyre a Pozsony közeli Sväty dur határában bukkantak (HUNKA-BUDAJ 2005. 63 64. Obr. 1-2). 23 Külön csoportot képeznek azok a már régen e/kallódott példányok, amelyekről csak annyit jegyeztek fel, hogy Heraclius,
