A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

sen maga is tisztában volt, és aprólékos pontosságú anyagfelvételre felépített felismerések által — az általánosan elterjedt ellenkező véleménnyel ellentétben — igenis hagyta magát meggyőzni (BÓNA 2002, 479; BÓNA 2003, 296). Ebből a szempontból valóban nagy veszteség, hogy Bálint Csanád, mint azt maga is megjegyzi, kritikai eszmefuttatásait Bóna Istvánnal már nem tudta megvitatni (BÁLINT 2004a, 36). Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a gondolatébresztést mindenképp helyénvalónak tartom, miszerint a közép avar kor kezdete, azaz a közép avar kori lelethorizont keletkezése nem állhat semmiféle okozati összefüggésben az onogur-bolgár bevándorlással.

4 Kérdéses azonban, hogy a Bálint Csanád által választott út, egy 34 évvel ezelőtt megírt munka sorról sorra való boncolgatása (BÁLINT 2004a, 37-47, II. fejezet. Bóna István elmélete), módszertanilag és mindenekelőtt etikailag járható-e. Azzal a véleménnyel biztosan nem vagyok teljesen egyedül, hogy a kérdés, vajon bevándorlás vagy belső fejlődés, esetleg egyszerre mindkettő vezetett-e a viseletben, fegyverzetben és halotti kultuszban bekövetkezett szignifikáns változásokhoz, valamint a településterület megnövekedéséhez — amennyiben a kérdés egyáltalán megválaszolható —, csak a megfelelő régészeti leletek és jelenségek szisztematikus összehasonlításával válaszolható meg. Az pedíg megint csak más lapra tartozik, hogy sikerül-e valamikor is a közép avar kor kezdetét és a végét egzakt módon datálni. Tény, hogy ha a bevándorlás-elméletből adódó, a közép avar kor kezdetére vonatkozó keltezést elutasítjuk, csak a bizánci érméket vagy ezek barbár utánzatait tartalmazó temetkezések maradnak, amire a kutatás az avar kor abszolút kronológiáját illetően közvetlenül támaszkodhat.

5 S Bálint Csanád módszertani irányelvének megfelelően itt is kizárólag csak a tisztázott forrásértékű adatokkal lenne szabad dolgozni, a mindenkori következtetések megfogalmazásának pedig mindig tükröznie kellene a felhasznált adatok megbízhatóságát (BÁLINT 2004a, 56). Annál meglepőbb, hogy numizmatikai fejtegetései során Bálint mennyire nem veszi figyelembe önmaga alapelvét — amivel egyébként teljes mértékben egyetértek—, és milyen pontatlanul és szelektív módon használja fel a numizmatikai alapadatokat és felismeréseket. Ez azonban csak az egyik oka annak, hogy véleményem részletes írásbeli kifejtése mellett döntöttem. Másrészt szeretnék foglalkozni a szerzőnek azon kijelentéseivel, amelyek — legalábbis érzésem szerint — hamis képet közvetítenek az avar kori bizánci érmékről korábban publikált nézeteimről. S ezért a kihívásért őszintén hálás vagyok Bálint Csanádnak. Ugyanis ösztönző gondolatai nélkül aligha kerítettem volna sort rá, hogy az időközben jó néhány újabb lelettel gyarapodott avar kori éremanyagot ismét áttekintsem és a legújabb történeti, régészeti és numizmatikai felismerések figyelembe vételével újra átgondoljam a bizánci érmék Avarföldre és a Bizánci Birodalom más szomszédnépeihez történő áramlásáról alkotott korábbi elképzeléseimet. A VITÁS KÉRDÉS Az avarkutatás hosszú ideig egyenlőségjelet tett az avar kori temetkezésekből származó bizánci sol idusok verési ideje és a pénzeket kibocsátó császárok uralkodási ideje közé. Ez a pontatlan keltezési gyakorlat azt a benyomást keltette, mintha a bizánci solidusok folyamatosan kerültek volna az avarokhoz, mígnem ez az „aranyfolyam" 680 körül végérvényesen elapadt. Az általános vélemény szerint azért, mert a Konstantinápoly és Avarföld közti kapcsolat a 680/1. évi bolgár honfoglalás következtében megszakadt. Ezt a történeti magyarázatot azonban hamarosan elvetették és a 681 után vert bizánci pénzek avarföldi hiányát a Bizáncon belüli pénzforgalom IV. Constantinus alatt kezdődő általános viszszaesésével indokolták.

6 Bóna István már az 1970-es években elkezdte az avar kori bizánci érmék összegyűjtését és azok pontos meghatározását (BÓNA 2002,477; BÓNA 2003, 294). A sírból előkerült érmékkel kapcsolatban ő ismerte fel elsőként, hogy Heraclius solidusainak sorát a 4 Ebben a kérdésben már 1997-ben is ilyen értelemben foglaltam állást: SOMOGYI 1997, 131, 36. j. 5 További lehetőség lenne a N

C-es keltezés. Peter Stadler, a bécsi Naturhistorisches Museum munkatársa, aki évek óta dolgozik ezen a területen (STADLER 2005, 38-64), avar sírokból származó minták ,4

C-tartalmát is megvizsgáltatta (STADLER 2003. 302 3 04; STADLER 2005, 234-237, Tab. 10 mintegy 160 temetkezésből vett minta eredményeivel). Ebben az összefüggésben a szegvár-oromdülői és a szegvár-sápoldali érmés sírokra kapott !4

C-es dátumok különösen érdekesek. Itt ugyanis lehetősége nyílt arra, hogy ezeket az adatokat az érmék verési idejével összehasonlítsa (STADLER 2005. 108-113). 6 A kutatástörténethez vö. SOMOGYI 1997. 7-9: WINTER 2000, 46 47; BÁLINT2004, 52.