A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

HEINRICH-TAMÁSKA Orsolya: További adatok a fogazással díszített leletek készítési módjához: a konstrukció

SZÍJVEGEK, CSATOK ES VERETEK A HASZNALATI TÁRGYON Az itt vizsgált fogazással díszített leletek többsége egy övgarnitúra részeként határozható meg. Ezen belül több fajta típust különböztethetünk meg. A férfi övgarnitúrák veretes, kisszíjas garnitúrákra (vielteilige Gürtelgarnitur) és spátha-, illetve kardövgarnitúrákra (Spatha- und Schwertgürtel) választhatók szét. Ezen belül tárgyaljuk a fogazással díszített kardakasztóés egyéb fegy ververeteket. A női viseletnél az ún. övcsüngő (Gürtelgehänge) elemei fedezhetők fel, amelyeket a kapszulaveretekkel, lábszíjgarnitúrákkal és karkötőkkel együtt értékelünk. A veretes, kisszíjas garnitúrák eredetével

13 a kutatás már régóta foglalkozik és a korábbi steppei elméletekkel ellentétben jelenleg e típus bizánci eredetét feltételezi (BÁLINT 2000, 43 ff; SCHMAUDER 2000, 17 ff). A fogazással díszített leletek e csoportján belül a veretek és a szíjvégek formája alapján több típus különböztethető meg. A magyar kutatásban eddig kevés visszhangot kapott Martin övtipológiája, melyben 6 formacsoportra (Formengruppen) osztja fel az avar kori veretes, kisszíjas garnitúrákat (MARIIN 1989, 70 ff).

16 Ebből a 2. és 3. típus figyelhető meg az általunk vizsgált leletanyagban. A 2. formacsoport korábbi változatához Martin a dísztelen, sima nagyszíjvégből és több egyező kivitelű kisszíjvégből összeállított garnitúrákat sorolta, az időben későbbi változatoknál a szíjvégek már préselt díszítésüek. A veretek ebben az összeállításban — az idegen eredetű övgarnitúráktól eltekintve — még hiányoznak, csupán a mellékszíjak kiindulásánál díszgombok fordulnak elő, többnyire párosával rögzítve (MARTIN 1989, 70 ff). A díszítetlen szíjvégek három-, a préseltek kétrészes konstrukciót mutatnak. A fogazással díszített anyagban mindkét típusra találunk példát, természetesen azzal a különbséggel, hogy itt az elemek kivétel nélkül díszítettek. A sima ezüst szíjvégeket a háromrészes konstrukcióknál mint párhuzamot már említettük. Ezek között is igen gyakori — mint a zamárdi temetőből előkerült fogazással díszített garnitúráknál (Zam/187/1-8: 19. kép 1; Zam/ 193/1-1-23: 19. kép 2) vagy a préselt, kétrészes cikói szíj végeknél (Ci/533/1-9; SOMOGYI 1984, Taf. 40. 22-31) — a párosával rögzített díszgombok jelenléte (pl. DAIM 1987, Taf. 10. 2/3, 2/4, 2/6; HORVÁTH 1935, Taf. 26. 20-22; ROSNER 1972, 1. t. 11-37; GARAM 1991, 135, Abb. 5. 8-11; SALAMON-ERDÉLYI 1971, Taf. 17. 4-10, Taf. 25. 4-9; NAGY 1998 11, Taf. 104. 2-8). Egyes garnitúráknál azonban valóban nem maradtak ránk veretek, így pl. a háromrészes szíjvégekből összeállított halimbai (Hali/203/1-4: 7. kép 2) vagy a kétrészes, préselt nagymányoki szíjvégeknél (Nagym/0/1-3: 15. kép 3). E kettő, a cikói leletekkel együtt, párhuzamos oldalú szíjvégeket mutat. Ezek az egyenes oldalú, félkörben vagy csúcsívben végződő szíj végek időben korábbra helyezhetők, mint a lefelé enyhén szélesedő félkör alakúan záródó szíjvégek, mint pl. a fenti díszgombos zamárdi garnitúráknál (SOMOGYI 1984, 85). A már említett zamárdi, díszgombos garnitúrák további eleme egy ovális, közepén üvegberakással díszített veret (Zam/193/10: 19. kép 2), illetve szíjbújtató (Zam/187/8: 17. kép 5), amely több példányban e temető 10. sírjából is előkerült (Zam/10/10-14: 18. kép). A verettípus eredete egyelőre ismeretlen, de időben korábbra keltezhető, mint az álcsatos övek részeként ismert hasonló formájú veretek (pl. H. TÓTH-HORVÁTH 1992, Taf. 3. 5),

17 mivel a Martin 2. formacsoportjába tartozó díszgombos övgarnitúrákkal együtt lép fel. Ezen kívül a 187. sírból előkerült garnitúrához két ezüst, préselt, tamgadíszítésű szíjvég és egy bizánci egytagú öntött csat is tartozik (BÁRDOS 2000, 108, Cat. 65). Martin 3. formacsoportjában jelennek meg az övgarnitúrákon a különböző formájú veretek. Martin ebbe a csoportba sorolja a fogazásos leletek között eddig csak Zamárdiból ismert kettőspajzs és pajzs alakú véreteket.

18 Áttört közepükön eredetileg üveg-, illetve kőberakás volt (Zam/870/1-7: 21. kép 15 Bálint e típuson belül három alcsoportot határozott meg. a tausírozott, a martinovkai és a préselt, illetve öntött veretes garnitúrákat. Ez utóbbi eredetéről és elemzéséről van szó a továbbiakban (BÁLINT 2000, 41). 16 Eltekintve a formacsoportok abszolút kronológiai beosztásától (amelyet Martin is csak vitaalapnak szánt), igen érdekes tanulmányról van szó, mely nagyobb visszhangot érdemelne (MARTIN I9H9). 17 További eltérést ötvöstechnikai szempontból lehet megfigyelni. Ld. HEINRICH-TAMÁSKA s. a. Peter Stadler a kunmadarast leletegyüttes ilyen formájú véreiéit (LÁSZLÓ 1955, 274. Taf. 65. 11 lia) is ide sorolja (Stadler, P.: Die Seriation awarischer Gürtelgarnituren. Doktori értekezés 1985. Kézirat). Bárdos Edit a sirmiumi álcsatos övgarnitúrától származtatja ezeket a véreteket (BÁRDOS 2000. 85) 18 Martin ugyan préselt véreteket említ (MARTIN 1989. 71), de a fogazott szí/végek sokszor már a 2. formacsoportban sem lemezből készültek, mint egyébként jellemző, hanem öntöttek.