A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

HEINRICH-TAMÁSKA Orsolya: További adatok a fogazással díszített leletek készítési módjához: a konstrukció

Garam Éva és Bálint Csanád ezt a szíjvégformát az avar leletanyagban germán kapcsolatokra, illetve befolyásra vezetik vissza. Bálint ezt azzal egészíti ki, hogy Keleten ez a konstrukció nem ismert (BÁLINT 1993, 236; GARAM 1993, 28). A nyitott tokos konstrukció a kora avar anyagban igen szorosan összefügg egyes színes- vagy nemesfémből öntött leletekkel, mint pl. a bronzból készült Y alakú poncolással díszített szíjvégekkel (KISS 1996, 223-224), de gyakori a vasból készült szíjvégeknél is.

10 Gussmann megfigyelése szerint ez utóbbi típust kétféle módon lehet előállítani: vagy, mint az öntött szíjvégeknél, egy fémlapnak a hátoldalon való felforrasztásával, vagy egy vékony lap összehajtásával, melynek az alsó részét összekovácsolták és a felső része v alakúan nyitottan maradt

11 (GUSSMANN 1994, 113). Már többen utaltak az avar kori tausírozott övgarnitúrák germán eredetére, hisz ez a technika a 7. században germán környezetben virágzott; a Kárpát-medencében nagy számú előállításnak nincs nyoma (MARTIN 1996; BENDE 2000; HEINRICH-TAMASKA 2005, 23-30). A szoros germán kapcsolatok ellenére a nyitott tokos szíj végek a Dunától keletre éppúgy előfordulnak, mint nyugatra. A zárt variációk ezzel ellentétben csak a volt Pannónia területén jelentkeznek (ld. 23. kép). A vizsgált leletanyagban a zárt tokos szíjvégek igen ritkák, ami az előállításukkal összefüggő nehézségekkel magyarázható. A késő avar kor I és 1 I-ben újra megjelenő zárt tokos szíjvégeket Falko Daim a fogazással díszített leletekre vezeti vissza (DAIM 2000, 161). Egyes előállítási részletek és az időbeli diszkontinuitás azonban ellentmond ennek a feltevésnek. A késő avar kori tokos szíjvégek ugyanis jóval többfajta technikai megoldást mutatnak, mint az eddig ismert néhány kora avar kori fogazott példány. Hiányoznak pl. a két részből, az oldallappal együtt öntött és utólag összeforrasztott, ún. kéttagú, füles szíjvégek (SOMOGYI 1984, 86; GARAM 1979, 88-89). Ez az öntési technika a szíjvégektől függetlenül eddig csupán egy fogazással díszített leleten látható, a Jankovich-aranyak vadkanfejü veretén (JankG/0/4: 9. kép). Az ehhez az együtteshez tartozó szíjvég egyébként érdekes módon a zárt tokos szíjvégekhez tartozik (HEINR1CHTAMÁSKA 2002, 249). A fogazással díszített és a késő avar kori tokos szíjvégek közötti további különbség a nyitott és a zárt variációk megoszlásában van. Az utóbbiaknál jóval gyakoribb a zárt megoldás, míg a fogazottaknál egyértelműen több nyitott tokos szíjvéget ismerünk. Ez abból a szempontból is érdekes, hogy a germán területeken éppúgy, mint a fogazott leleteknél, fegyver-, öv- vagy lábszíjgarnitúra részeként a nyitott variáció dominál. A tokos szíjvégek további változatát a csuklós szerkezetű szíjvégeknél találhatjuk meg. E két részből — egy szíjvégből és egy négyszögű lapból - álló, a csuklós összeillesztésüknél mozgatható szíjvégek, övfüggők végét képezve, a női viselethez tartoztak (VIDA 1996; VIDA 2000). Az övön csupán a felső, négyszögű fémlapot rögzítették. Magát a szíjvéget, egy kivételtől eltekintve, ahol az alap kovácsoltvas (Nos/14/1: 10. kép), mindig egy részből, masszívan öntötték. A felső végen kapcsolódó négyszögletű lap rendszerint szintén öntött és nyitott tokos szerkezetű (Tiszb/0/2: 16. kép 4; Zam/621/1: 21. kép 4; Zam/809/1: 5. kép 5; Zam/1280/1: 22. kép 5). Ezt a megoldást imitálják a csuklórúdon átfűzött és felfelé összehajlított lemezek is (Nos/14/1: 10. kép; Ver/8/1: 17. kép 5). Zárt tokot eddig csupán Budakalászon sikerült megfigyelni, ahol a négyzet alakú veret elkészítéséhez, a háromrészes szíjvégekhez hasonlóan, egy, az elő- és hátlap közé beforrasztott oldallapot használtak (Bud/691/1: 3. kép 4a-b). A csuklós szerkezetnek a vizsgált leletanyagban két változata ismert. Az egyiknél a szíjvég két végére keskeny kampókat rögzítettek, illetve együtt készítették ezeket a szíjvéggel, és tengelyként egy vékony fémrudat toltak át rajtuk. A négyzet alakú lemezveretet középen ezen a rúdon fűzték át és hajtották vissza. Ez a megoldás a nyitott tokos konstrukció egyszerűbb kivitelű utánzataként értelmezhető (pl. Nos/14/1: 10. kép; Ver/8/1: 17. kép 5-5a). Az öntött veretek ezzel ellentétben két, henger alakú kampóval rendelkeznek, amelyek pontosan illeszkednek a három, a szívég felső szélére felforrasztott, a szíjvéggel együtt öntött és visszahajlított, a vereten lévőkkel egyező formájú kampók közé. Ez az összesen öt hengerecske így zárt csövet képez, amin tengelyként egy fémrudat dugtak át (Bud/691/1: 3. kép 4-4a; Zam/809/1: 21. kép 4; Zam/1280/1: 22. kép 5). Ilyen magas színvonalú csuklós szerkezet e szíjvégeken kívül eddig csak fogazással díszített karkötőkön volt megfigyelhető (Unb/0/1: 17. kép 1; Zam/517-18/2-3: 20. kép 1) és érdekes módon a késő avar kori szíj végeknél láthatunk rá újból példát (pl. BÁRDOS 1998, 10 Tausírozással Kölked-Feketekapu A44. (KISS 1996, Taf. 27. A44.10) és B173. sír (KISS 2001, Taf. 46. 9). Ld. H El NR ICH- TA MA SKA 2005, 98 99! Tausírozás nélkül Id. 11 Et NR 1

CH- TA MASK A 2002a. 142-143! 11 Az avar variációkhoz Id. HEINRICH-TAMASKA 2005, 98-99.