A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)
HEINRICH-TAMÁSKA Orsolya: További adatok a fogazással díszített leletek készítési módjához: a konstrukció
kép a vizsgált anyagban egyszersmind a préselt és öntött leletek közti elterjedési különbséget is mutatja. A kora és közép avar kori leletanyagban azonban a lemezből készült szíjvégek között is előfordul a háromrészes konstrukció, a préseltek pedig, ezzel ellentétben a kétrészes megoldásra mutatnak példát. 7 Három elemből készültek pl. a környei (SALAMON ERDÉLYI 1971, Taf. 5. 5, Taf. 6. 12, Taf. 7. 50-52), a kiskőrösi (TÖRÖK 1975, Fig. 4/44.8), a viszneki (TÖRÖK 1975a, Fig. 6/68.15) és a sommereini (DAIM LIPPERT 1984, Taf. 134. 1-7) temetők anyagából ismert kora avar kori, díszítetlen, sima, ezüst szíjvégek. Aranyból készített variánsok a bócsai (GARAM 1993, Taf. 7. 1-4) és kunbábonyi (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, Taf. 16. 1-7) sírokból kerültek elő. A közép avar korban a láncmotívummal díszített leletek közt szintén előfordul ez az üreges, háromrészes konstrukció (pl. GARAM 1975, Pl. I. 1-2, 13), bár a kétrészes megoldás is gyakori (pl. FÜLÖP 1988, Abb. 10. 1, 11-15). Ez ellentmond annak a megfigyelésnek, miszerint a kora avar korra a kétrészes, préselt szíjvég jellemző és a háromrészes konstrukció csak a 7. század második harmadának a végén jelenik meg (GARAM 1995,202). Kovrig Ilona eredményei is mindkét variáció általános kora és közép avar kori előfordulását bizonyítják (KOVRIG 1963, 105, 129). A háromrészes avar kori szíjvégek köre a Kárpátmedencétől kelet félé is kibővíthető. Innen ismert a fogazással díszített kelegejai szíjvég (Kel/0/1: 8. kép 4) és itt is előfordulnak sima, díszítetlen háromrészes szíjvégek, mint pl. a hasüti, cibiliumi vagy az ÜcTepe-i leletegyüttesben (BÁLINT 1995,4L kép 8-13, 46. kép 4, 18. kép 6-7) lS . A háromszög alakú granulációkkal díszített szíj végek Vasilevkáról szintén ezt a megoldást mutatják (BÁLINT 1995,49. kép/1-6). Ezenkívül a ún. tamgaornamentikát viselő szíjvégeknél, mint pl. a martinovkai leletben (PEKARSKAJA-KIDD 1994, 34, Taf. 31. 1-3, Taf. 32. 1-5, Taf. 33. 1-6) gyakori a három elemből összeállított szíjvég. A fogazás és a tamgaornamentika avar kori egyidejűségét többek között egy zamárdi övgarnitúra bizonyítja, ahol e két stílusban készített szíjvégeket kombináltak. A préselt variánsok, mint az itt említett két zamárdi szíjvég azonban nem három-, hanem kétrészes konstrukcióval készültek (BÁRDOS 2000,108, Cat. 65). Alapvetően megállapítható, hogy a préselt motívummal díszített szíjvégek egyidejűleg trébelték, tehát a szíjvég oldalát is kiképezik; az öntött, így pl. a fogazott leletek, a tremolírozott és gravírozott díszű tárgyak ezzel ellentétben három részből állnak. A három vagy kétrészes konstrukció használata tehát elsősorban az előlap megmunkálási módjától függ. Ha a szíjvég előlapja préselőtövön készült, akkor csupán egy hátlapra volt szükség; ha az előlap más technikával készült, akkor az elő- és hátlapot egy külön keskeny fémlemezzel forrasztották össze. 9 A szíjvégek harmadik csoportjához az egytagú, ún. tokos szíjvégek tartoznak. Ezen belül egy nyitott és egy a zárt típust különböztethetünk meg (1. kép le). A nyitott típusú szíjvég egy ék alakú tok, amely a szíj vég hátoldalán fel forrasztott vagy a szíjvéggel együtt öntött, négyzet alakú fémlap segítségével készült (pl. Bud/1148/1: 4. kép 5; Köl/A388/1: 12. kép 3; Zam/322/1-2: 20. kép 2). Hasonló eredményt értek el, ha e hátsó lapot nem rögzítették a szíjvéghez, hanem a bőrszíjat e két fémlap közé szorították és szegecsekkel biztosították (pl. Szek/390/5: 16. kép 1; Zam/123/1-2: 17. kép 4). A zárt tok kiképzésére szintén két lehetőség van. A minden oldalról zárt tok ürege ék alakú és az egyik esetben a szíjvég egyharmadáig, a másik esetben a végéig ér. A vizsgált anyagban ez a megoldás csak a masszív, öntött munkáknál jelentkezett. Az előállítást kétféleképpen lehetett megoldani: vagy egy részből öntötték a szíjvéget, ami különleges és nehéz öntési technikára utal, vagy az elő- és hátlapot külön öntve ezt követően összeforrasztották (HEINRICH-TAMÁSKA 2002, 249). Az itt megvizsgált leletek mindegyike az egy darabban való öntés nyomait mutatta (pl. BudF/0/1-3: 5. kép 1; JankG/0/2: 9. kép; Lich/0/1: 14. kép 1; Vár/164/1: 16. kép 5). A nyitott tokos szíjvégek eredete kapcsán Daim a késő római katonai övekre hívta fel a figyelmet. Ez a nyitott variáció a nyugat-európai germán területeken a 8. és 9. századig maradt használatban (DAIM 2000, 161, Anm. 179; SOMMER 1984, 49). Ennek értelmében 7 A publikációkban található képek (a gyakran hiányzó keresztmetszetek miatt) és leírások alapján sajnos sokszor nem dönthető el pontosan, hogy két- vagy háromrészes szíjvégekről van-e szó. Ezért a továbbiakban igyekeztem csak olyan párhuzamokat felsorolni, ahol ilyen irányú kétségek kizárhatók. 8 A leírás szerint az előlap öntvény, a hátlap fémlemez, az oldallapok technikai megoldására nincsenek adatok (BÁLINT 1995. 53). A közölt felvételen azonban háromrészes szíjvég látható. 9 A tausírozott veretes, sokszíjas övgarnitúrák közt szintén megfigyelhető a háromrészes konstrukció, azzal a különbséggel, hogy az oldallap itt jóval vastagabb, mint a színes- és nemesfémből készült, jent említett példányoknál (GUSSMANN 1994, 111: HEINRICH-TAMASKA 2005. 104).
