A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

LŐRINCZY Gábor – STRAUB Péter: Újabb adatok az avar kori szűrőkanalak értékeléséhez III

és a Duna-Tisza közéről ismert, viszont feltűnő a hiánya a Nyugat-Dunántúl és Kelet-Ausztria avar kori temetőiben. Használatának kezdetét a szegvári 761. sírból előkerült Heraclius és Heraclius Constantinussolidus (SOMOGYI 1997, 82-83; STADLER 2005, 108) alapján a 7. század második negyedére tehetjük. ívelt oldalú veretek Ajka-Agyagbánya 1971 (PEREMI 2001, 168, 16. kép), Mödling-An der goldenen Stiege 214., Sommerein am Leithagebirge-Steinäcker XXL, 92/77., Tiszavasvári-Koldusdomb 19.,

3() és Zillingtal-Unterer Kapellenberg-D 205., 435. 567. sírjából került elő. Ez a típus nem olyan változatos, mint az előbbi, de altípusok későbbi felállítása itt is indokolt lehet. Ennek a verettípusnak a használata döntően a Tiszától nyugatra eső területekre jellemző. Az egyedi típusúak számát szaporítja a ZillingtalUnterer Kapellenberg-D 48. sír, ahol a pártát aranyozott bronz lemezszalag díszítette. Abban egyetértünk Garam Évával, hogy a koponyán előkerült veretek funkcióját nem lehet egzakt módon meghatározni, mivel hajleszorító pántot, pártát vagy sapkaszegélyt egyaránt díszíthettek. A kérdés megítéléséhez jelentős adalék lehet a veretes fejdísszel eltemetettek neme és életkora. Az egy vagy több homlokpántverettel eltemetett 48 halott közül kilencről (18,75%) nem áll rendelkezésünkre antropológiai meghatározás. A 39 embertani lag meghatározott személy között az egy férfi és a 8 gyermek (20,5%) mellett 30 nő (76,9%) volt, amennyiben — a régészeti leletek alapján jogosan — feltételezzük, hogy a fiatalkorúak mind nők voltak. A nők életkormegoszlása az alábbi: 12 juvenilis (40%), 7 aduitus (23,3%), 2 maturus (6,6%) korú volt, míg 9 esetben (30%) nem ismerjük pontosan az életkoradatokat. A fentiek alapján megállapítható, hogy veretes homlokdísszel — a gyermekek mellett — döntő többségében fiatalabb korban elhunyt nőket temettek el. A teljesebbnek mondható, 20 darabnál több verettél díszített homlokpánttal eltemetettek döntő többsége juvenilis korú nő volt. Ezt az általánosítást jól illusztrálja, hogy a szegvári „pártás" sírokban 12-24 éves, míg a zillingtali sírokban 4-25 éves koruk között elhunyt gyermekek és nök nyugodtak. A szegváriak átlagos életkora 16, a zillingtaliaké 20 év volt.

31 A fentiek igazolják Tomka Péter és Anton Distelberger megállapítását, miszerint a felnőtt kor (15-20 év) küszöbén elhunyt ifjakat — a gazdagabbakat már korábban is — felnőttként öltöztették. Az idős asszonyokat viszont — függetlenül a közösségben elfoglalt, esetleg megbecsült helyzetüktől — cicomák nélküli, egyszerű öltözetben temették el (TOMKA 1995, 82; DISTELBERGER 1997, 564). Az aranyból, ezüstből vagy bronzból préselt vereteket textilre vagy bőrre varrva, a 7. században fiatal nők viselték a fejükön, nagy valószínűséggel a pártát díszítették. E fejdíszek alakjukat tekintve vagy teljes hosszukban díszített karika vagy abroncs formájúak voltak, vagy ún. előpárták, amelyeknek a homlokrésze volt díszesebb. Mindkét típusnak lehetett keskeny vagy széles változata. NÉHÁNY SZÓ A BOGLÁROKRÓL A boglárok időrendjét illetően évtizedeken keresztül úgy tartotta a kutatás, hogy azok kizárólag a közép avar kortól tűnnek fel a Kárpát-medencében. Balogh Csilla nemrégiben a préselt típus elemzése kapcsán kimutatott egy csoportot, amelynek egyes darabjait - szakítva a korábbi nézettel — a kora avar korra keltezte (BALOGH 2000, 226). A már korábban ismert darabok — Csepel-Háros 14. sír (CS. SÓS 1961, 11. kép 4), Deszk-D 170. sír (CSALLÁNY 1943, XXVII. t. 1; LŐRINCZY-STRAUB 2003, 2. kép 4), Gerla 4. sír (MRT 10, 105. t. 3) — mellett tulajdonképpen a szegvári 134. sír példánya (LŐRINCZY-STRAUB 2004, 7. kép 29-30) a negyedik, amelyet bizonyosan a kora avar korra datálhatunk.

32 A kora avar kori példányok és a tárgytípusnak a kelet-európai steppén való hiánya (BÁLINT 20 04,54)

33 miatt megkérdőjelezhető az a vé30 A megmaradt verettöredékek alapján talán leginkább ebbe a típusba sorolhatók. 31 Hogy az avar korban a párta „a leányok fejét a szüzesség jelképeként övező pánt" (FLÓRIÁN-GÁBORJÁN 1981, 198) volt-e, antropológiai vizsgálat erősíthetné vagy cáfolhatná meg, amennyiben megállapítható lenne, hogy a veretes homlokpántot viselő juvenilis és aduitus korú nők szültek-e haláluk előtt vagy sem. 32 Lényeges, hogy a formájukon kívül nem hasonlítanak egymásra, azaz mind a négy egyedi, egymástól eltérő kialakítású boglár. Használatának korai szakaszéiban tehát még nem uniformizálódott annyira ez az ékszertípus, mint a későbbiekben. Nem megalapozott tehát az a vélemény, miszerint a mellboglárpárok a 7. század utolsó harmadában tűnnek fel (TOMKA 1995. 87). 33 A kutatás figyelmét elkerülte, hogy a Romanovskaá Stanica-ról gyakran idézett veretpár boglárként vak) meghatározása is kétséges (GARAM 1989. 144).