A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

LŐRINCZY Gábor – STRAUB Péter: Újabb adatok az avar kori szűrőkanalak értékeléséhez III

kanalakkal együtt nagy számban találni üreges, felső végükön gyakran függesztőkarikás kupakú tubusokat, illetve hosszú nyelű ezüst- vagy bronzspatulákat. Előbbiek rendeltetését Bendegúz Tobias világította meg, aki a rendkívül kedvező klimatikus viszonyok között megmaradt moscevaá bal kai pipereecset nyomán utalt funkciójukra (TOBIAS 2001, 171).

6 A római előképre visszavezethető népvándorlás kori spatulákat Max Martin nyomán köröm- vagy fogpiszkálóként szokás értelmezni (MARTIN 1984, 130). Az avar kori, különösen nagy méretű példányok esetében ez megkérdőjelezhető, és sokkal inkább valószínűsíthető, hogy azok valamiféle por vagy kenőcs összekeverésére, adagolására szolgálhattak (GRÜNEWALD 1988, 97), melyek ezáltal szorosan összefügghettek a filterkanalak rendeltetésével is (GARAM 2001, 165). Mivel a szűrőkanalas síregyüttesek nemcsak arany és ezüst ékszerekben (pártaveretek, fülbevalók, mcllboglárok, karperecek, gyűrűk) gazdagok, hanem nagy számban — közel háromnegyed részükben

7 — találni bennük egyéb piperetárgyat (2. táblázat) is, ezért legvalószínűbb az, hogy az avar területeken előkerült szűrőkanalak inkább valamiféle púder rostálására, szitálására szolgálhattak, amit aztán ecsettel vihettek fel az arcra. A fentiek alapján a kisebb és öblösebb fejű germán kanalak funkciója is megkérdőjelezhető.

8 A púder vagy egyéb porok, esetleg kenőcsök tárolására szolgáló pyxisek vagy fadobozkákjól ismertek a különböző kelet-európai és közép-ázsiai kultúrákból, a tárgytípus népvándorlás kori hazai megfelelőit nemrégiben különítették el a szarmata és az avar emlékanyagban. A szarmaták esetében a madarasi temető egyes sírjaiban megmaradt apró vaskapcsok (VÖRÖS 2005), a 7. századi leletanyagban pedig — a döntően párban előkerülő — faragott csontlapocskák (BÓNA 2000, 148-150) utalnak egykori meglétükre. Az avar kori szűrőkanalas síregyüttesekben mindkét tárgyra találni példát: a Kiszombor-0 temető 7. sírjából pontosan olyan vaskapocs került elő (LŐRINCZY-STRAUB 2003, 6. kép 7), mint a madarasi pyxistartozékok, ráadásul a falenyomat is megfigyelhető. Fadobozka csontborítása szűrőkanalas sírból pedig Péterrévéről (KOVACEVIC 1972, 68) és Szeged-Fehértóról ismert (MADARAS 1995, Pl. 9. la-b). Újabban a korábban sótartónak tartott háromágú agancsfaragványokat is a különböző kenőcsök, porok és gyógynövények tárolásával hozzák összefüggésbe (SCHULZE-DÖRRLAMM 2001, 544), azok feltűnésével az avar anyagban azonban csak a 7. század utolsó harmadától számolhatunk, amikor is a kanállal, ecsettel stb. jellemezhető piperekészlet használatára már alig van adatunk, az előzményként említhető kora avar kori csonttubusok pedig főként férfisírokból származnak (MESTERHÁZY 1971), így e csonttárgyak és azok rendeltetése pillanatnyilag nem hozható összefüggésbe a szűrőkanalakkal. A SZŰRŐKANALAK EREDETE Ami az avar környezetben feltűnő szűrőkanalak ere- gepida (KÜRTI 1983, 179; TÖRÖK 1984, 60), illetve a detét illeti, a szarmata (TÖRÖK 1984, 60), a továbbélő nyugati-germán befolyás (TOBIAS 2001, 178) nem tűrj A Kárpát-medencei lelőhelyeik már a knnbábonyi lelet kapcsán összegyűjtésre kerültek (H. TÓTH-HORVÁTH 1992. 194-196), miután azonban az orosz nyelvű szakirodalomban közzétett, épségben előkerült hasonló filc- és sörteecsetek (MlNA EVA 1955. Ris 7: RUNIC 1971. Ris. 5/28; RUNIC 1975. Ris. 3/45: 1ER USA L

I

MSKA À 1979. Ris. 4; KUZNECOV 1984. 187-188; PLETNEVA 1981. Ris. 37/103; PLETNEVA 1989. Ris. 55) elkerülték a szerzőpáros figyelmét, funkciójukat nem ismerhették fel. Hasonlóképp a Meroving-korszak kutatói sem kamatoztatták a kelet-európai párhuzamokat, s a germán sírok ecsetnyeleit meggyőzően csak szervesanyag-maradványaik alapján sikerült felismerni alig több mint egy évtizede (QUAST 1993, 77-78). A szegvári 829. sír ecsetnyelének belsejében az ásatás során szőrszálak voltak megfigyelhetők. Az anyagminta-vizsgálat a mai napig nem tudott megnyugtató eredményt produkálni. Elektromikroszkópos vizsgálat a zillingtali tubusban talált szervesanyagmaradványról áll még rendelkezésünkre. A mintaanyag csekély mennyisége miatt arról azonban csak annyit tudni, hogy az vékony fonalakból álló, szerves kötőanyaggal összeragasztott szálakból állt (Bendegúz Tobias szíves tájékoztatása). 7 Még szemléletesebben, hogy pontosan kétszer annyi sírban találni különböző pipereeszközt, mint amennyiben agyagedényt! 8 8-9. századi síregyüttesekben ilyenek ugyanis szintén pipereeszközök közt tűnnek fel (AKSENOV 1999, Ris. 3. 14 16, 18, 21). Egyébként már a korai alán szűrőkanalas síregyüttesek leletei közt is rendre találni kozmetikai funkciójú tárgyakat (BERL1ZOV-KAM1NSKIJ1993, Tahi. Vllííb 18, 29; GMYRÂ 2001, Ris. 3. 15. 18. 20). Sőt a római kori — nem szűrő, hanem hagyományos kerek vagy ovális fejű — kanalak egy része esetében is valószínű (mivel gyakran tükrökkel vagy tégelyekkel kerülnek elő), hogy a toilettkészlethez tartozhattak (GOETHERT 1989. 283; TÓTH 1991. 110), csakúgy, mint egyes, évszázadokkal korábbi steppei temetkezések kanalai (MAKS1MENKO 1983, Ris. 34; SA RIANT Dl 1985, 263).