A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)
10. típus A Kárpát-medencében az egyszerű mellkeresztek között egyetlen nemesfémből készült darab (No. 38) ismert a tárgyalt korszakból. Az aranyból készült, Nyitra közelében (14. kép 1) szórványosan előkerült lelet a 2. világháború során elveszett. A leletről csak Szőke Béla tudósított röviden. 221 A kereszt előlapján egy áldást osztó vagy imádkozó pap (?) vésett mintája látható, a háttér poncolt, hátlapja pedig sima (SZŐKE 1962, 62). Szőke Béla máig ható korszerű megfigyelései és komoly anyagismerete alapján nincs okunk kétségbe vonni megállapítását, mely szerint a lelet az általunk vizsgált időszakhoz köthető. A csekély információ azonban nem teszi lehetővé a tárgy részletesebb vizsgálatát. A tipokronológiai megfigyelések összefoglalása Összefoglalva megállapítható, hogy legkorábban az 1. és 2. típusba sorolt egyszerű mellkeresztek jelentek meg a Kárpát-medencében. Hasonlóan a 10. század második felére keltezhető a 6. típusba sorolt kereszt sírba helyezése is. A 10. század utolsó harmadában tűntek fel az 5. típusba sorolt darabok, míg a 7. típus elterjedése — altípusaitól függetlenül — legkorábban a 10. század végén, illetve a 11. század elején mehetett végbe. A 3. típusba sorolt ólomkeresztek a 11. század második felében jelentek meg. A4, típus darabjai szintén all. század második felében, valamint a 12. század elején kerülhettek a sírokba, és ebben az időszakban használhatták a 9. típust alkotó majsi keresztet is. Valószínűleg a 11. századra keltezhetőek a 8. típus szórványleletei, míg a 10. csoportba tartozó aranykeresztről sajnos nem tudunk közelebbit mondani. A keresztek döntő többsége — két eset kivételével 222 — gyermeksírból való, és szinte kivétel nélkül a nyaklánc díszeként került elő. A keresztek és a korai kereszténység A tipológiát és az időrendet követően az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy mennyiben tekinthetőek ezek a régiségek egy Bizáncból kiinduló, illetve egyáltalán a keresztény térítő tevékenység 223 régészeti emlékeinek. A kérdést itthon először — még Moravcsik Gyula kutatásainak (MORAVCSIK 1938) hatására — Bárány-Oberschall Magda tekintette át. O úgy vélte, hogy ezek a tárgyak mindenképpen a korai bizánci térítő tevékenység nyomaiként értékelhetőek (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953). A későbbi kutatások — elsősorban Lovag Zsuzsa eredményei —, nem erősítették meg ezt az álláspontot (LOVAG 1980), azonban az újabb szakirodalomban ismét előtérbe került az a vélemény, mely szerint ezek a tárgyak vallási célzattal kerültek a sírokba, viselőik pedig bizánci rítusú keresztények voltak (ISTVÁNOVITS 2003, 452; KISS 2000, 74; KRISTÓ 2003, 136; VÁLYI 2000, 375). 224 Ez utóbbi elképzelés problematikussága főként a 10. századra keltezhető, legkorábbi darabok esetében szembetűnő. Ebben az időszakban ugyanis még az is igencsak kérdéses, hogy a keresztek jelzik-e egyáltalán egykori tulajdonosaik keresztény hitét. Kérdés továbbá az is, hogy ezek a tárgyak valóban minden esetben D-i, bizán221 Szőke Béla megjegyzése szerint: „A lelet közöletlen, a második világháború folyamán elpusztult. Fényképe a jelen sorok (Szőke Béla) írójánál" (SZŐKE 1962. Ill, 643. j.). A tárgyról készült fénykép Szőke Béla Miklós szerint valószínűleg a győri Xantus János Múzeum adattárába került a neves kutató többi szakmai féljegyzésével együtt. Takács Károly kollégánk segítségével megpróbáltuk megkeresni az említett fényképet, azonban az említett helyen nem akadtunk a nyomára. Mindkettőjük segítségét köszönjük. 222 Sándorfalván és Szakonyban is egy-egy aduitus korú férfi mellékletét képezték ezek a tárgyak. 223 A temető alapközlésében Csallány Gábor a 3. sírban feltárt érmék kapcsán a keresztek eredetére is utal —jóllehet ő az érmék miatt nyugat-európai térítőkre gondolt —, mely szerint azokat a hittérítők hozták magukkal és ajándékozták a megkeresztelkedett magyarok közül leginkább a gyerekeknek (CSALLÁNY 1941, 189). A tárgytípus teljes Kárpát-medencei elterjedésének hátterében — az egyedi esetek lehetőségét fenntartva — nem tartjuk meghatározónak a térítők szerepét, mely szerint ők hozták volna tömegével ezeket a tárgyakat. 224 Vályi Katalin megfigyelése, miszerint: „ Békés megye területéről kizárólag ereklyetartó mellkereszteket ismerünk, addig Csongrád megyében az egyszerű mellkeresztek is megjelennek " (VÁLYI2000, 375), a lelettípusokfelgyűjtése alapján nem tűnik igazolhatónak. Az ereklyetartó és az egyszerű mellkeresztek elkülönülése ebben az időszakban nem mondható tendenciaszerűnek, sőt több esetben nem csak azonos régión belül, hanem azonos temetőben is előfordulnak ilyen tárgyak. Közöttük említhető a Csongrád megyei Szentes-Szentlászló temetőben, ahol a 26. sírban volt egy egyszerű (SZÉLL 1941, 234), a 73. sírban pedig egy ereklyetartó mellkereszt (SZÉLL 1941, 238). Abban az esetben, ha hitelesnek tekintjük a feltáró, Implom József beszámolóját a Gyula-Téglagyár lelőhelyen talált egyszerű mellkeresztekről (SZATMÁRI 1995, 224), akkor ez a Békés megyei lelőhely is olyan temetőnek tekinthető, ahol a két kereszttípus egyazon temetőből ismert (SZATMÁRI 1995, 222-225).
