A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

kengyelen és a lábon alkalmazott funkció nélküli tekercselés, a kengyel középső tengelyében, két pontsor között egymásbakapcsolódó S indákból kialakított poncolt hullámvonal, valamint a rugó tengelyének közepén lévő poliédrikus gomb. A kishomoki fibula az aláhajtott lábú fibulák legkésőbbi csoportjához tartozik. Hasonló fibulák, amint Syna Uenze kimutatta, a 6. század közepén és második felében az Al-Duna menti bizánci erődökben készültek. A kishomoki fibula a csoport egyik legnyugatibb lelőhelyét képviseli (UENZE 1974,487-490, Abb. 3. 8).

62 Az aláhajtott lábú fibula viseleti szerepéről, megfigyelés hiányában, nem tudni bizonyosat, azonban nagyon valószínű, hogy a díszesebb fibulák mellett funkcionális célt szolgált. A kölked-feketekapui B 85. sírban a bizánci fibula és a hozzá erősített bronzlánc valószínűleg a kés aranyveretes fatokját rögzítette a derékövhöz (KISS 2001, 31-35, Abb. 10). A kishomoki fibula kengyelének S indás poncmintái alapján gyanítható, hogy az Orsova környéki műhelyek valamelyikében készülhetett (UENZE 1974, 490). A kishomoki 23. sír fibulájának készülési helye és időrendi helyzete megegyezik a Sucidava-típusú csatokéval (NAGY 1993, 76-77). Csatfibula (20. kép 13). A bolygatott 93. sírban (juv. nő) másodlagos helyzetben, a bal alsó lábszárcsont mellől nyitott, visszahajtott végű vaskarika került elő. Tövise ugyan hiányzott, de kétségkívül a római korból ismert omegafibula késői változatáról van szó. A kölked-feketekapui A temető hasonló példányaival kapcsolatban Kiss Attila gyűjtötte össze a Kárpát-medence kora avar kori vas és bronz csatfibuláinak lelőhelyeit (KISS 1996, 310, Liste 6). A népvándorlás korban ritkaságnak számító fibulafajta gyakran római lelőhelyen talált tárgyként került az avarok birtokába, a 6-7. században mindössze 12 lelőhelyről ismert; ezek többsége az egykori provinciák területéről, a Dunától nyugatra található. A kölked-feketekepui példányok párhuzamait Kiss Attila az itáliai 6-7. századi anyagból és a boszniai Korita temetőjéből említi, ahol a csatfibulák, az ásató véleménye szerint, a 6. század második felére keltezhetők (KISS 1996, 198; BIERBRAUER 1984, 62-63). A Tiszától keletre előkerült gepida leletanyagban csatfibula tudomásom szerint még nem bukkant fel. A kishomoki vasból készült példány biztosan nem római készítmény. Analógiáját a szlovéniai Hrusica fibulái közt találjuk meg (CIGLENECKI 1994, Taf. I. 4). A kishomoki 93. sír időrendi helyzetét meghatározó besimított díszű edény a temető korai keramikájához tartozik. Szirmos korongfibula (20. kép 8). A 77. sír aranyozott ezüst, almandinberakásos korongfibula ja frank jellegű ékszer, melynek párhuzamait a 6. század első felére/közepére keltezhető síregyüttesekben találjuk meg. Ilyen a I. Iustinianus verdefényes érmével a 6. század középső harmadára keltezhető chaouilleyi 19. sír korongfibulája (WERNER 1935, 36, Taf. 1 D, 2), a nordendorfi korongfibula (SALIN 1904, 85, Fig. 195/a; ÂBERG 1919, 104, Abb. 150) és a Theuderich 493-518 között vert, nyakláncba fűzött érmeivel keltezett Fridingen a. d. Flur Spital 150. sír rozettafibula-párja (REIM 1974, 636, Abb. 6. 3-4; SCHNURBEIN 1987, 54-55, Abb. 18. 1-2). Valószínű, hogy az erősen kopott, letört tüszerkezetű kishomoki példány eredeti frank készítmény. Egyenes lábú, háromgombos fibula (20. kép 11). A bolygatott 105. sírban a mellkas alsó részén, kissé ferdén, lábával a koponya felé háromgombos bronzfibula feküdt. A sírrablók a felsőtest és a medence csontjait mozdították meg, ezért lehetséges, hogy az értéktelennek ítélt bronzfibula másodlagos helyzetbe került. A fibula lába fölött egy kis kőpenge volt, ami talán a női tarsoly tartalmához tartozott, és feltehetően nem az eredeti helyén feküdt. Ennek ellenére nem zárható ki, hogy a kisméretű fibula mégis a viseleti helyén került elő: a felsőtesten, az alsó bordák magasságában, a jobb oldal felé ferdén feltűzve, hasonlóan a hács-béndekpusztai 18. és 20. sír (KISS 1995, 297, 299), valamint a Balatonszemes-Szemesi berek 150. sír fibulapárjaihoz (BONDÁR-HONTI-KISS 2001, 7, v. t. 3). Ha a kishomoki fibula másodlagos helyzetben volt, akkor felmerülhet a magányos fibula válltájékon való viselése is. A Viminacium/Stari Kostolac-Burdelj bolygatatlan 46. női sírjában a kishomokihoz nagyon hasonló egyenes lábú fibula (21. kép 5) a bal kulcscsont környékén feküdt. A 62. sírban eltemetett nő aranyozott bronz miniatürfibuláját (21. kép 4) szintén a bal vállon viselte (ZOTOVIC 1981,113-114, T. XII, XV). A szolnok-szandai bolygatott 114. női sírban a spiráldíszes fejű, egyeneslábú fibulát a jobb medencetájon találták; a nyakcsigolyáknál aláhajtott lábú vasfibula volt (BÓNA 2002, 216-217). A szandai és kishomoki sírnál a rablók, valószínűleg az értékes nagyfibulák miatt, a felsőtestet bolygatták meg. 62 S. Uenze gyűjtése óta aláhajtott lábú bizánci fibulák a Kölked-Feketekapu-A 491. és 492., valamint a B 85. és 438. sírban kerültek elő (KISS 2001, 206).