A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
V. SZABÓ Gábor: A tiszacsegei edénydepó. Újabb adatok a Tisza-vidéki késő bronzkori edénydeponálás szokásához
közös italozással megpecsételt szövetségi fogadalmak és talán bizonyos standard pontokhoz kötődő közös szent helyek szezonálisan ismétlődő használata. 52 Ilyen hosszú időn keresztül működő regionális szakrális központ vagy áldozóhely lehetett például az Alföld déli részén Szentes-Nagyhegy, ahonnan a HA1 időszaktól a HB2 periódusig folyamatos, nagyértékű áldozatok földbe kerülésére vannak adataink. Az itt előkerült depók mennyisége, illetve az egyes depók mérete és összetétele két dologra utalhat: vagy távoli körzetekből vonzott ide a hely jelentősége áldozatokat, fogadalmakat tévő közösségeket, esetleg egyéneket, vagy pedig egy kiemelkedő klán/család monopolizálta magának ezt a szent helyet generációkon át. Ez utóbbi eshetőség mellett szól, hogy nemcsak Nagyhegyről, hanem Szentes szűkebb körzetéből is az átlagosnál nagyobb számú bronzdepót ismerünk a késő bronzkor HA-HB periódusaiból. 53 FÜGGELÉK A SZÖVEGBEN ELEMZETT TISZA-VIDÉKI LELŐHELYEK 1. Battonya-Holecska-tanya (Békés megye). 1980-ban Battonya északi határában, egy csatorna ásása során kidobott földben találtak rá 18 edény töredékeire. A leletegyüttes környezetében településre utaló nyomokat nem lehetett megfigyelni. A kisebb edények kb. 70 cm mélyen feküdtek, és valószínűleg egy nagyobb méretű urnával voltak letakarva (12. kép 1-16; KÁLLAY 1986). HA1 periódus. 2. Debrecen-Kossuth-laktanya (Hajdú-Bihar megye). A 37 füles csészéből, 29 darab kihajló peremű tálból, két kisebb behúzott peremű tálból és egy nagyobb, cilindrikus nyakú edényből álló edénydepó egy nagyméretű gödörből került elő egy építkezés során. A múzeumba került leletegyüttes 18 ép edényt tartalmazott, a többi darabot csak kisebb-nagyobb töredékeik képviselik (12. kép 17-47; POROSZLAI 1982). Rei. BC-BD periódus. 3. Gyoma 133. lelőhely (Békés megye). A 7 darab edény töredékei egy agyagbánya oldalában feltárt gödörben, egy 1,6 méter átmérőjű, két, egymás fölötti réteget alkotó, edénytöredékekből álló foltból kerültek elő (9. kép 20-26). Az egyes edényekhez tartozó töredékek nagyjából egy csoportban helyezkedtek el (KE M ENCZEI-GEN I TO 1990,113). A gödör egy közepes intenzitású telephez tartozott (VICZE 1996). HA2/B1 periódus. 4. Hódmezővásárhely-Kopáncs XI. dűlő (Csongrcid megye). A 9 gödörből álló késő bronzkori településrészletben, egy méhkas alakú gödör alján egy nagy kannelúrás edény darabjai hevertek szétszórva. Mellette összeégett tapasztásdarab, egy kerek dörzskő, valamint három edénytöredék került még elő (10. kép 3^4; V. SZABÓ 1996, 17, 6. kép 1, 31. kép 1). HA2/B1 periódus. 5. Igrici (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). A községtől keletre, egy építkezés során, ledózerolt dombon késő bronzkori településnyomok kerültek elő 1976-ban. A területen ásatás nem történt, mindössze három helyszíni szemle során gyűjtöttek be a felszínen található régészeti leleteket. A föld gyalulásakor egy alkalommal 120 x 120 cm-es területen egy edénydepó került elő. A megtalálók elbeszélése szerint legalul három nagy tál feküdt, ezekbe volt belepakolva az összes többi edény. Összesen 36 rekonstruálható formájú edény töredékei kerültek elő (11. kép 1-37). Az edénykupac teteje a felszíntől 60 cm mélységre volt. A gép az edényeket összetörte (HELLEBRANDT 1990). A depó edényeit közlő publikációból az alábbi edény bemutatása kimaradt: fényes, szürkésbarna, kihajló síkozott peremű, csonka kúpos nyakú, nyomott gömbös hasú edény (10. kép 5). Nyaka felső harmada vízszintesen, hasa függőlegesen árkolt. Hasa felső részén négy hegyesedő, felfelé álló, alsó részén négy széles, lapos, lefelé álló bütyök ül. A miskolci Hermann Ottó Múzeumban őrzött edény leltári száma.: 77.74.16. HA1 periódus. 6. Tiszaladány-Nagyhomokos (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). Egy homokbánya által veszélyeztetett területen Koós Judit és Lovász Emese régészek végeztek leletmentést 1987-ben és 1988-ban. A két ásatási évadban 214 objektumot tártak fel. Középső neolit, késő rézkori, kora és középső bronzkori, római császárkori településnyomok mellett 6 késő bronzkori gödör is feltárásra került (RégFüz 41 (1988) 47-48; RégFüz 42 (1991) 25-26). 54 A 202. kerek, egyenes falú gödör közepén egy nagyméretű, fekete tárolóedény állt (10. kép 1 ). A fényes feke52 K. Kristiansen értelmezése szerint Dánia területén a települési struktúra élén álló regionális központokat a ceremoniális eszközöket tartalmazó bronzdepók jelölik (KRISTIANSEN 1996). 53 Szentes-Nagyhegy I (HAMPEL 1896, Taf. CXCIII; KEMENCZEI 1984, 183-184, b c, Taf CCVI; KEMENCZEI 1996, Abb. 31-33), Szentes-Nagyhegy II. (CSALLÁNY1939, 58; KEMENCZEI 1984, 184, cl; MOZSOLICS 1985, 193, Taf 222-223), Szentes-Nagyhegy III. (CSALLÁNY 1939, 58-65; KEMENCZEI 1984, 184, e), Szentes (KEMENCZEI 1984, Taf CIV-CV; KEMENCZEI 1996, Abb. 25-30), Szentes-Kaján (KEMENCZEI 1991a, Taf 54. 233), Szentes-Bökény (MOZSOLICS 1985, Taf. 223B), Szentes-Terehalom (MOZSOLICS 1985, Taf. 224-225), Szentes-Donátvár (KEMENCZEI 1984, Taf. CCVllcl; KEMENCZEI 1996, Abb. 14b). 54 A késő bronzkori leletek jeldolgozásának lehetőségét Koós Juditnak köszönhetem.
