A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

V. SZABÓ Gábor: A tiszacsegei edénydepó. Újabb adatok a Tisza-vidéki késő bronzkori edénydeponálás szokásához

körben betömködve. A battonyai depó kapcsán csak azt lehetett rögzíteni, hogy a kisebb edények a nagy edény törmelékei közt voltak, az igrici depó megtalálói pedig arról számoltak be, hogy az edények három nagy tálba voltak belepakolva. A battonyait kivéve mindegyik leletegyüttes településről származik. Az ilyen összetételű edénykészletek deponálása térségünkben kizárólag a pre-Gáva-időszakra jellemző, a Gáva-kultúra kerámiatípusaival keltezhető HA2-HB1 periódusból már egyetlen hasonló együttest sem ismerünk. A késő bronzkori edénydeponálás okának értelmezési lehetőségei Az edény depók között megkülönböztethetünk szakrális és profán megfontolásból földbe került együtteseket (STAPEL 1999, 263-264). A két kategória szétválasztása nehéz, biztosan csak a gondosan feltárt, a leletek helyzetét, a depót rejtő gödör betöltődését, a benne lévő növényi és ételmaradványokat is megfelelően dokumentáló és elemző feltárás esetén lehet következtetni a deponálás eredeti okára (PALA TOVÁ-SALAS 2002, 129-133, 145-146). Megnehezíti az edénydeponálás szakrális vagy profán hátterének meghatározását az is, hogy az edénydepók esetében — szemben a fémtárgyakból álló áldozati együttesekkel

29 — nem maguk az elrejtésre kerülő edények képezik azt az értéket, ami áldozatra, felajánlásra került. Az edények zöme egy szakrális cselekmény keretein belül legtöbbször üresen, a tartalmuk feláldozása vagy a belőlük végrehajtott rituális étkezés-italozás után kerül elrejtésre, illetve megsemmisítésre (BOUZEK-SKLENÁR 1987, 39; CZYBORRA 1996, 91-92; SCHAUER 1996a, 408^10; PALÁTÜVÁ-SALAS 2002, 129-133). A megsemmisítés, vagy ahogyan mi nevezzük, a deponálás, azt szimbolizálja, hogy miután a tárgyak részesei voltak egy a szakrális szférában lejátszódó cselekménynek, többé már nem (lehetnek) a profán világ részei, ezért ezeket a „szakrális hulladékokat" kivonják a felhasználásból, hogy profanizálásukat elkerüljék (BOUZEK 1996, 421; STAPEL 1999, 139-141, 264; PALÁTOVÁ-SALAS 2002, 129, 148-149). A használatból ilyen módon kivont edények minősége, értéke emelheti a szakrális cselekmény jelentőségét, a deponáló személy vagy közösség presztízsét. Az általunk felvázolt depókategóriák közül a nagyobb, tárolóedényekből álló együttesek (Id. 1. depótípus) elrejtését közelebbi adatok híján egyaránt magyarázhatjuk profán és szakrális okokkal. Az ilyen leletegyütteseknél szakrális deponálásról csak akkor beszélhetünk, ha a gödörben lévő edények épek, vagy ha ugyan töröttek is, a legtöbb darabjuk megvan, tehát nem egy elpusztult településrészlet vagy ház maradványainak a felszámolása során kerültek bele a gödörbe. Sérült vagy hiányos edények

30 elföldelésének magyarázataként már komolyan szóba jöhetnek olyan profán okok is, mint például egy tűzvész során leégett ház tönkrement edényeinek leselejtezése, eltakarítása vagy egyszerűen csak a használat során eltörött darabok szemétgödörbe való kidobása. Arra, hogy mennyire körültekintően kell eljárni, ha értelmezni akarunk egy látszólag egyszerű szituációt kínáló gödröt, éppen egy ilyen „takarítás" tényét sejtető leletegyüttesünk lehet a példa. A Polgár M3-29. lelőhely 5. és 10. gödrének anyaga (8. kép 1) első ránézésre azt sugallja, hogy itt egy tűzvész során leégett ház maradványainak hellyelközzel alapos eltakarításával állunk szemben. A közvetlenül egymás mellé ásott gödrök állatcsontokkal és nagy, átégett tapasztásdarabokkal vegyes betöltésében a legkülönbözőbb méretű és formájú edénytípusok kerültek elő. Az edénytöredékekből csak kevés darab volt teljesen összeállítható, zömükről pedig csak egy-egy jellegzetes darabjuk tudósított. Mindezek eddig egyértelműen a profán kategóriába helyezik ezt a két objektumot. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy az objektumokból egy ívelt elemekből álló, meghatározhatatlan formájú, tapasztott agyagkonstrukció darabjai is előkerültek. A különleges formájú agyag épületelemek, amelyek szentélyek, oltárok maradványaihoz is tartozhattak,

31 máris rituális kontextusba helyezhetik (STAPEL 1999, 171-176; PALÁTOVÁ-SALAS 2002, 29 A fémtárgyakból álló raktárleleteknél a fémtárgy — kerüljön az bármilyen okból is elrejtésre — majdnem minden alkalommal önmagát jelenti. A rituális keretek között deponált bronzegyütteseknél, a fém önmagában is jelentős értékén túl, a deponált tárgyak összetételének és elhelyezési módjának is jelentése van (HANSEN 1998, 9-19). 30 Sok esetben nehéz eldönteni, hogy az edények már összetörve vagy épen — csak a föld nyomásától sérülve — kerültek elhelyezésre. 31 Ilyen plasztikus díszü, tapasztott — talán szentélyhez tartozó — épületelemeket ismerünk például a BD-HA periódusra datált szlovákiai Vágterbete/Trebatice lelőhelyről (PAULÍK 1962a, Obr. 7-10).