A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SÁNTA Gábor: A halomsíros kultúra leletei Zákányszék határában

Hídvégpuszta: HORVÁTH 1996, 25. kép alul). Ferdén elkent barbotinos változatára Oberpfalzban és Veselén találtam analógiákat (TORBRÜGGE 1959, Taf. 40. 23; BARTÍK 1996, Tab. 4. 2, Tab. 22. 1). Kihajló peremű, kissé tölcséres nyakú, pereméről lecsüngő bordával díszített tárolóedény (7. kép 7). A zákányszéki leletanyag talán legérdekesebb töredéke származik ebből a típusból. Nyugati analógiákkal nem rendelkezik, ellenben a BudapestVízakna utcai telepen előkerült néhány példánya (KŐSZEGI 1973, 12. kép 7, 16. kép 9). Analógiáit halomsíros leletanyagban és a Vatya-kultúra végső, Rákospalota-Alpár fázisában fedeztem fel. Magán Alpáron a kezdő szinttől fogva nagyon gyakori, tömegesen kerültek elő töredékei, de az egész Vatya-kultúra településterületéről hozhatók analógiák (BÓNA-NOVÁKI 1982, 70, 6. t. 4, 11. t. 1, 5-6, 17. t. 4-5). Az ilyen típusú edényeket és töredékeket biztosan lehet a késő Vatya-kultúrához kötni, mivel a halomsíros kultúra telepein csak kis számban és a korai időszakban tűnik fel. Mindazonáltal elszigetelten a R BD-ig él.

38 Díszítések. A vállon bekarcolt, csüngő, sraffozott háromszögek (2. kép 5; 5. kép 2) nem ismeretlenek a hazai középső bronzkori kultúrákban (KOVÁCS 1975, Abb. 3, 1, 12, 18; KOVÁCS 1984, Taf. 62. 8, 11, 13; SZ. MÁTHÉ 1992, 53. kép). A Litzenkerámia mintakincsében a vállon ülő, körülárkolt bütyökkel együtt jellegzetes (KOVÁCS 1988, 129). A nyugati halomsíros népesség is jól ismeri, használja (TORBRÜGGE 1959, Taf. 10. 20, Taf. 28. 26-27, 30, Taf. 37. 29; WILLVONSEDER 1937, Taf. 6. 8, Taf. 16. 2, Taf. 35. 3). Párhuzamosan bekarcolt hármas vonalkötegek, hármas csoportban (4. kép 5; 9. kép 3). Legtöbbször az urnák vállán található, de korsókon is megjelenik. Nyugaton ritka, a Mistelbach-Regelsbrunn-csoportban előfordul Franzhausen II. (NEUGEBAUER 1991, Abb. 82.5) —, de igazán gyakorivá a Kárpát-medencében válik, itt is elsősorban a szlovákiai és az észak-alföldi emlékanyagra jellemző. Lencsedísz. Vonalas díszítéssel kombinálva (8. kép 5) a Vatya-kultúrára jellemző, annak késői (kelebiai típusú) táljain gyakran előfordul (pl. LŐRINCZY-TROGMAYER 1995, 52, il. kép 5). A zákányszéki anyag ilyen módon díszített töredéke kidolgozásában is eltér a többitől, ezért azt a Vatya-kultúrából eredőnek tarthatjuk. Lencsedíszes, erősen kihajló perem (4. kép 4). Mivel elsősorban közép-európai, illetve hazai kora halomsíros darabokat hozhatunk fel párhuzamként, ezt a sajátos díszítésmódot is a korai halomsíros időszaktól kell feltételeznünk (TORBRÜGGE 1959, Taf. 55. 15-17; CUJANOVÁ-JÍLKOVÁ 1964, Obr. 1. 4, 18-19; H. SIMON-HORVÁTH 1999, 3. kép 5). Beböködött szaggatott vonaldísz (2. kép 8). A halomsíros kultúra sajátos motívuma, melynek nincs előzménye a hazai autochton bronzkori kultúrákban (HOLSTE 1953, Taf. 11, 4, 7, 11, Taf. 15. 4-5; WILLVONSEDER 1937, Taf. 8. 4, Taf. 22. 2, Taf. 33. 5; TORBRÜGGE 1959, Taf. 13. 15; CUJANOVÁ-JÍLKOVÁ 1964, Obr. 10. 17; JÍLKOVÁ 1958, Obr. 5. 10, Obr. 8. 11, Obr. 10. 5). A legkorábbi időktől a R BC-ig datálható.

39 Bekarcolással hangsúlyozott vállvonal (3. kép 1; 4. kép 1; 8. kép 12). A vállvonal bekarcolással történő kiemelése jellemző a halomsíros kultúrára. Hangsúlyozott vállvonalú bögréik a legkönnyebben felismerhető típusok közé tartoznak. Háromszög keresztmetszetű bordadísz (3. kép 3; 4. kép 3). Az urnák vállát díszítették ilyen módon. Nincs jelen a korábbi bronzkori kultúrákban, s csak a halomsíros kultúra legkorábbi temetőiben tűnik fel: Szeged-Bogárzón (FOLTINY 1957, 1.1. 5), Tiszafüred 58. sírban (KOVÁCS 1975a, Pl. 5. l) és Jánoshidán.

40 Kovács Tibor a tiszafüredi 58. sír alapján — melyben Litzenkerámiás korsót is talált — ezt a díszítőmódot a legkorábbi halomsíros emlékanyag jó nyomjelzőjének tartja (KOVÁCS 1975,312-315). Csüngő bütyökdíszítés (3. kép 1; 6. kép 1; 7. kép 4). Az urnák, bögrék és korsók hasán elhelyezett lecsüngő bütykök a halomsíros kultúra meghatározó erővel bíró plasztikus díszei, a terepen ennek segítségével könnyen felismerhetőek edénytöredékei. Körülárkolt bütyök az urnák vállán (3. kép 2; 10. kép 4). A középső bronzkor kedvelt díszítőeleme, igazán gyakorivá a koszideri időszakban válik (SCHREIBER 1967, 1. kép a-b; BÓNA-NOVÁKI 1982, 78, 5. t. 5; KOVÁCS 1988, Abb. lb. 16, Abb. 2. 2; KOVÁCS 1989, 1. t. I, 4; NEUGEBAUER 1991, Abb. 80. 12). A Litzenkerámia jellegzetes díszítőeleme (KOVÁCS 1988, 129). Ezzel a motívummal újabban Ilon Gábor foglalkozott (ILON 1999,250). 38 Csórva, 25. sír (TROGMAYER 1963, Taf. 28. 22). 39 A veseléi telep gödreiben sok, a vállán szaggatott vonallal díszített szilkét találtak (BARTÍK 1996, Tab. 1. 4-5, Tab. 16. 3, 6, Tab. 22. 11). 40 A jánoshidai példány megtekintéséért C s ányi Mariettának tartozom köszönettel.