A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SÁNTA Gábor: A halomsíros kultúra leletei Zákányszék határában

tanyát három oldalról veszi körül. Bronzkori csere- perem, hármas vonalköteggel díszített urnatöredék péket a tanyától északra találtunk nagy számban, és jókora, schlickwurfos tárolóedény töredéke utal egy 30-40 m átmérőjű foltban. Megvastagodó tál- halomsíros lakosságra. TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI KÉRDÉSEK Zákányszék határa kis kiterjedésű mikrorégió, ahol a részleges bejártság mellett is nagyszámú, a ha­lomsíros időszakba keltezhető emlék vált ismertté. A nem több mint 5000 hektáros határ 8 lelőhelye nem várt településsűrűséget mutat (1. kép 4), ilyen gyakorisággal területünkön csupán a szarmata, az avar és a középkori települések fordulnak elő. A SzTE régészhallgatói terepbejárásaik során csaknem az egész megyéből gyűjtöttek adatokat, s az autópálya-feltárások megindulása is hozzájárult a településtörténeti kép tisztázásához. 18 A topográ­fiai szakdolgozatok adatai arra utalnak, hogy a le­lőhelyek a Duna-Tisza közén sűrűsödnek, szinte minden település határában megtaláljuk nyomai­kat, sok esetben többet is (1. kép 2). Telepnyomaik általában szarmata és kisebb részben avar anyaggal együtt kerülnek elő, ami mögött talán hasonló gaz­dálkodási mód (állattenyésztés) állhat. Az eddigiek alapján a telepeknek két típusa különül el. A telep­nyomok zömét a tanyaszerü, valószínűleg rövid életű szállások alkotják, amelyek kiterjedése né­hány 10 méter. Jóval ritkábbak, de annál intenzí­vebbek a nagy kiterjedésű települések. Hasonló te­lepülés volt Algyő és Tápé határán is, amelyet a tápéi temető falujának vélnek (KÜRTI 1987, 68). Kevés adat utal rá, mégis feltehető, hogy a te­lepnyomok térbeli elhelyezkedése mikroszinten sem egyenletes, helyenként kisebb sűrűsödéseket mutat. Zákányszéken a magányos Ny/37, és K/7, lelőhelyeket leszámítva két csoport ismerhető fel: az egyik az Ördög-tanya, a K/32, és 38. lelőhely al­kotta háromszög, a másik az Ny/69., 70., 72. lelő­helyet magában foglaló, zártabb alakulat. Ugyanez a zárt településstruktúra jelentkezik Csengelén (27-29. lh.) és Ásotthalmon, ahol egy tó körül ke­rültek elő a halomsíros kultúra nyomai, a temető közvetlen szomszédságában. Algyőn is hasonló je­lenséget figyelt meg Béres Mária, aki kisebb, ha­lomsíros kultúrába sorolható telepnyomokat talált a nagy kiterjedésű falu közelében. Itt paticsfalú épít­mény nyomai is előkerültek. 19 A Ny/69., 70., 72. helyszínek esetében a köz­ponti dombon elhelyezkedő temetőt mintegy fél­körívben, 200-300 méter távolságban veszik körül a telepnyomok, közöttük pedig mocsaras, lapályos rész található. 20 Mivel egyazon korszakba keltez­hetőek, elhelyezkedésük nem lehet véletlen. Joggal feltételezhetjük, hogy akik a telepeken laktak, a középen lévő temetőbe temetkeztek. A közös­ségek) lélekszáma a telepek gyér intenzitását fi­gyelembe véve nem lehetett nagy. Vélhetően a temetkezés nagycsaládi rendjével találkozunk a ha­lomsírosok dél-alföldi temetőiben, így Bogárzón, Kiskundorozsmán (FOLTINY 1957, 11-12), Tápén (TROGMAYER 1975). 21 A Kárpát-medencei halomsíros kultúra jellegze­tességeiben régiónként eltérések tapasztalhatók. Sok jel utal arra, hogy a halomsíros kultúra kiskun­sági lelőhelyeinek kerámiája tisztábban őrzi a kö­zép-európai halomsíros kultúra fazekastradícióját, míg a tiszántúli lelőhelyek hagyományrendszere inkább a középső bronzkorban gyökerezik (KO­VÁCS 1970; KOVÁCS 1981, 92-93; TROGMAYER 1975; TROGMAYER 1985, 4-7). Kiskunfélegyházán, a Kár­pát-medencében negyedik alkalommal, sikerült két körárkos temetkezést találni, a korai halomsíros kultúra 13 sírós temetőjében (SOMOGYVÁRI 1992, 13-16,2-A. ábra). A kerámiaanyag formakincse, díszí­tései, kidolgozása a közép-dunai régióhoz köti ezt a területet. Az előkerült temetők sokkal kisebb sir­18 Nagyjából a megye 60 százaléka van féldolgozva, illetve Békés megye azon járásai, melyet az MRT kötetei tartalmaznak. A bemutatott térkép (1. kép 2) a Csongrád megyei adatokra támaszkodik, de a gyűjtés egyelőre nem teljes körű. 19 Az idézett szakdolgozatok: Bálint M.: Asotthalom régészeti lelőhelyei. Szeged 1997; Béres M.: Algyő régészeti topográfiai­ja és településtörténete. Szeged 1983; Polgár Z.: Csengéié régészeti topogrcifiája és településtörténete. Szeged 1993. 20 Lényegében azonos renddel találkozunk Ásotthalmon. A Bilisicsi-tó mellett került elő a halomsíros temető és két telep nyo­ma (TÖMÖRKÉNY 1902, 373-374; Bálint M.: Ásotthalom... 8, 102-103). 21 Ezek kis temetők, egy-két tucat sírral. Lehetnek kiscsaládok hosszabb időn át használt temetői is. A kultúra területének északi részein a népesség inkább nagy temetőkbe temetkezett, hasonlóan a tápéihoz. A (feltételezett) nagycsaládokat a na­gyobb temetőkben a sírcsoportok jelenthetik (KO VÁCS1966, 190; TROGMA YER 1983, 90), de már csak a kultúra sokszínű temet­kezési szokásai miatt sem mondhatunk biztosat erről (KOVÁCS 1966, 188-189).

Next

/
Oldalképek
Tartalom