A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád-kori emlékanyaga
MFMÉ - StudArch X (2004) 581-584 KÖNYVISMERTETÉS Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád-kori emlékanyaga. Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. Magyarország honfoglalás és kora Árpád-kori sír leletei 4. Nyíregyháza 2003. 499 oldal, 216 szöveg közti kép, 235 rajzos és fotós tábla, 1 színes kihajtós térkép. A szép kivitelű, egyszerűségében is elegáns külső megjelenésű kötetet a közel 25 éve, 1981 augusztusától Nyíregyházán dolgozó Szerző a korszak kutatójának és múzeumi elődjének, Jósa Andrásnak ajánlotta. A könyv egy helyi, illetve egy országos sorozat egyszerre kényszer- és érdekházassága: a Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán című sorozat 2. és a Magyarország honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei című sorozat 4. köteteként jelent meg, és 757 oldalon mutatja be a Rétköz 10-13. századi emlékanyagát. 2002 és 2003 tehát termékeny éveknek bizonyultak a honfoglalás kor kutatásának szempontjából, hiszen az alábbiakban ismertetésre kerülő kötet mellett — gyors egymásutánban — megjelent az utóbbi sorozat 3. köteteként M. Nepper Ibolyának a saját ásatású Hajdú-Bihar megyei temetők leletanyagát bemutató kétkötetes munkája is (NEPPER 2002). A sorozat köteteinek tematikája tehát két utat követ: éppúgy feldolgozza egyes földrajzi egységek leletanyagát és településtörténetét, ahogy nagyobb temető/temetők anyagát. A rétközi kötet megírásának apropója a szerző által Ibrány-Esbó-halmon feltárt 10-11. századi temető feldolgozásának igénye volt, és feltehetően az a felismerés, hogy a lelőhely feldolgozását komplex módon csak a szűkebb földrajzi környezet alapos megismerése révén lehet elvégezni. A vizsgált terület Zsurknál kezdődik, és Ajakig 30 települést foglal magába, a Tisza és a Kis-Tisza által határolt ártéri, mocsaras táj, központja Kisvárda. A bevezető sorokat követően használati utasítást kapunk a katalógushoz, amely a kötet gerincét alkotja. A községek, illetve a községeken belül a lelőhelyek ábécésorrendben követik egymást. A Rétköz 30 településének 320 topográfiai helyszínéről — ami ennél több temetőt, templomot, települést jelent — előkerült leletanyagról 231 számozott oldalon, 136 szöveg közti képen és 235 rajzos-fotós táblán kapunk teljességre törekvő képet. A régészetileg azonosított települések száma 146, okleveles adatokból ismert 7 település lokalizálása történt meg régészeti módszerrel. A tárgyalt terület 58 temetőjének 1 melyek többsége a Rétköz peremén, a Nyíri-plató törésvonala mentén fekszik — mintegy 600 sírját mutatja be. A hatalmas munkát követelő katalógust — amelyből többek között kiderül, hogy a közölt leletanyag döntő többsége leltározott! — részletező értékelés követi, a Szerző bemutatja a Rétköz életföldrajzi sajátosságait és jellegzetességeit, majd rövid és tömör összegzést ad a korszak előzményeiről. Ezt követően tárgyalja a honfoglalás és Árpád-kori településhálózat kialakulását a régészeti leletek (kerámia), az írott források és a földrajzi nevek alapján. Az értékelés magját a korszak temetőiből származó leletanyag tipológiai bemutatása és a rétközi temetőkről írott analízis jelenti. Itt kerül sor az ibrányi temető értékelésére és függelékként igen értékes természettudományos vizsgálati eredményeket bemutató tanulmányok közlésére (Szathmáry L.: Ibrány-Esbó-halom 10-1L századi temetőjének csontvázleletein végzett vizsgálatok eredményeinek összefoglalása 2 ; Marcsik A.: Ibrány-Esbó-halom 10-11. századi humán csontvázanyagának paleopatológiai jellegzetességei; Hűse L.: Ibrány-Esbó-halom 10-11. századi népességének paleodemográfiai profilja; Vörös f: Az Ibrány-Esbó-halmi 10-11. századi temető állatmaradványai; T. Knotik M.: Az Ibrány-Esbó-halmi 10-11. századi temető textiltöredékeinek vizsgálata). A társszerzők között kell még megemlítenünk Révész Lászlót, aki A bezdédi honfoglalás kori temető. Egy régészeti fikció nyomában című tanulmányában László Gyula nagycsalád-elméletének (újabb, talán végérvényes) kritikáját adja a temető 18 sírja nemek szerinti megoszlásának vizsgálatával. A telepek és temetők részletes bemutatását az egyházak és a templomok, valamint a területen található földvárak ismertetése, majd a felhasznált irodalom és rövidítésjegyzék, végül a kötet jelentőségéhez képest nagyon rövid német nyelvű összefoglaló követi. Nem maradt el a lelőhelyek mutatója sem, s a kötetet a rajzos-fotós táblák zárják. A munkát végigolvasva megállapíthatjuk, hogy a honfoglalás kor kutatása számára nem csak az egyik legfontosabb régió leletanyaga vált végre teljes egészében közkinccsé, hanem az egyik legsokrétübb elemzést felmutató, legátfogóbb corpus-kötet született meg, amely követendő mintául szolgálhat a következő kötetek szerzői számára is. Csak így alkothatunk majd teljesebb képet a Felső-Tisza-vidék 10-13. századi történetéről. / A temetőtípusokat áttekintve meglepő a templom körüli temetkezések és temetők hiánya a vizsgált területen. 2 Az embertani vizsgálatok eredménye szerint sem a 10., sem all. századi temetőrész nem mutat kapcsolatot a késő avar kori előzményekkel, illetve feltűnő, hogy a 11. század eleji temetőrész embertani profilja annyira megváltozott a 10. századihoz képest, hogy felvetődik a népességcsere gondolata (385-385, vö. 33.J.I).
