A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori kerámiaegyüttes Óföldeákról

mellett, a leletegyüttes egészének kora és a lelőkörülmények pontos ismertében lehetséges. Külön csoportot alkotnak a folyatott mázdíszes edények. A tálak téglapiros anyagúak, homokos soványításúak, külső felületük mázatlan. Az alaptechnika valamennyi darabnál azonos, azonban a színezés és a felületkezelés némi eltérést mutat. Kovács Gyöngyi a szolnoki hódoltság kori kerámiaanyagot vizsgálva a folyatott máztechnika kétféle változatát különítette el, mely díszítésbeli különbségeket formai szempontból is kötöttnek vélte (KOVÁCS 1984, 31). A talpas tálakon alkalmazott eljárásnál a formázás után az edény felületére fehér engobe-t folyattak, erre színes fedőmázat vittek fel. Ahol a fedőmáz közvetlenül a nyers agyaggal érintkezett, ott a színes máz sötét árnyalatú lett, az engobe felett pedig világos. így a sötét tónusú színes alapon, ugyanolyan színű, de világosabb kusza csíkok keletkeztek. A folyatott technika másik formájánál — amit a lapos tálakon alkalmaztak — a vörösbarna és fehér színű sávok, helyenként élénk zöld foltokkal tarkítva, esetleg fekete kontúrozással, sugarasan haladtak a tál öble felé.

83 Az óföldeáki töredékek között megtalálhatók a kusza csíkos, zöld és sárgásbarna fedőmázas, csorgatott fehér engobe-s változatok

84 éppen úgy, mint a tál öblében márványosan összefolyó, halványzöld és barna színű, fekete kontúr nélküli, sugaras típusú, színtelen fedőmázzal borított táltöredékek.

85 Valamennyi darab lapos formájú. Kronológiai szempontból ki kell hangsúlyoznunk, hogy a folyatott máztechnika alkalmazása a török hódoltság időszakában terjed el Magyarországon (FEHÉR 1959, ill, 34. t.; FODOR-KOZÁK 1971, 149, 9-10. kép; SOPRONI 1981, 65, I. t. 5; KOVÁCS 1984, 31-34, 12. t. 3-7, 13. t. 1-2, 4-6, 14. t. 1,3, 15. t. 1-6, 16. t. 1-6, 17. t. 1-3), de elkülöníthető a csorgatott mázas tálaknak egy csoportja, melyek jellegükben a hódoltság korára keltezett leletanyaggal mutatnak rokonságot, de készítési idejük már a hódoltság utáni időszakra helyezhető (GERELYES 1985, 233-234, 6-7., 9. ábra). Az Óföldeáki folyatott díszű edényeket időrendjük inkább ez utóbbi csoporthoz sorolja. Szólnunk kell még egy, a fazéktípusú edényeknél jellemző, de a tálasedényeknél viszonylag ritka díszítőtechnikáról, a vörösbarna engobe-festésről. Az óföldeáki ásatás során felszínre került két olyan eredetileg tálasedényhez tartozó töredék, melyek engobe-festésüek. Mindkét töredék őrölt kerámiával és kevés apró kaviccsal soványított, gyorskorongon készült és világosbarna színűre égetett. Egyiknél a festés a belső oldalon (4. kép 3),

86 míg a másik darabnál a külső felületen található (2. kép 9).

87 Ez utóbbi edénytöredék belső oldalán és a perem külső szélén vékony, világoszöld mázzal borított. A festett motívumok egységes stílusúak: a két egyenes vonaldísz közé festett hullámot széles ecsettel vitték fel a felületre. A minta megegyezik a fennálló öblösedényeknél alkalmazott díszítéssel, azonban az anyag és az alkalmazott edényforma szokatlan. Feltehetően ezek a tálak helyben, a helyi nyersanyagot felhasználva készültek. Sütőedények Az óföldeáki ásatás során mindössze egyetlen sütőedényként meghatározható edénytöredék került felszínre.

88 Világosbarna színű, ovális átmetszetű, díszítetlen lábtöredék, eredetileg lábas serpenyőhöz tartozhatott. A legkorábbi fogantyúval ellátott, belső oldalukon zöld, illetve sárgásbarna mázas háromlábú serpenyők a 13. század végén osztrák importként kerültek hazánkba (HOLL 1966, 17-18, 33. kép 4, 7-8; HOLL 1955, 175, 48. kép). Széles körben a 16. század végétől terjednek el (HOLL 1963, 351-352, 39^0. kép, 78. kép 5; MIKLÓS 1986, 240, 8. kép 1, 9. kép 2-3; MIKLÓS 1991, 20, 27, 32. t. 1, 40. t. 1). A típus továbbélése a 17-18. század során folyamatos (KOVÁCS 2001, 204, Fig. 6; GÁL 1985, 87, 7. t. 1; FODOR-KOZÁK 1971, 153, 34-35. kép; MÉSZÁROS 1968, 39. t. 3, 5-8; HATHÁZI-KOVÁCS 1996, 48, 28. kép 14; LÁZÁR 1986, 43, il. kép 5; KOVÁCS 1991, 170, Pl. 4. 1, Pl. 6. 3), a forma a magyar népi cserépedények között is megtalálható (CSUPOR-CSUPORNÉ 1998, 68, 121. ábra; KRESZ 1960, 310). 83 A 19. századi sárközi kerámia meghatározó díszítése a színes sugaras folyatás (ISTVÁN 1964, 96-97). 84 Ltsz.: 2002.53.114., 116., 121. 85 Ltsz.: 2002.53.120., 124. 86 Ltsz.: 2002.53.65. 87 Ltsz.: 2002.53.159. 88 Ltsz.: 2002.53.28.