A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GALLINA Zsolt – MOLNÁR István: Épületek és szerkezeti elemeik egy késő Árpád-kori településen (Kiskunfélegyháza-Amler-bánya, Déli összekötő híd)

ják bizonyítani. Balassa M. Iván szerint ugyanis a falba vájt kemence a fejlődés későbbi szakaszát jelenti, mint a sarokban megépített, a 8. ház esetében azonban ez fordított sorrendben volt használatban (lb és 2. típus) (BALASSA 1985, 146-147). Ugyanakkor Takács Miklós rámutatott arra is, hogy a falba vájt kemence használata a talaj milyenségétől is függött (TAKÁCS 1993, 21). Az Amler-bányához hasonlóan több lelőhelyen figyelték meg a veremházak tüzelőberendezéseinek módozataiban mutatkozó formai gazdagságot egy településen belül.

17 A változatosság oka részben valószínűleg a funkciók és a ház szerkezetének különbözőségében rejlik (lakóház vagy más épület fűtése, sütés-főzés, esetleges háziipari tevékenység stb.). A következőkben az egyes, részben speciálisnak mondható tüzelőberendezéseket vizsgáljuk meg részletesebben. lb—c típus: talapzattal rendelkező kemence (2. ház: 6. kép 1; 6. ház: 6. kép 2, 8. kép 3; 8. ház második periódus). A padkás és talapzatos kemencék megegyeznek abban, hogy a ház aljánál, illetve padlószintjénél magasabban épültek meg. A különbség az, hogy e kemencék padkája erősen túlnyúlik a kemence vonalán és magasabb a talapzatnál. Ezen kívül a talapzat funkciója a kemence alapozása. A különböző magasságú talapzatra, illetve padozatra épült kemencék igen gyakoriak voltak Kelet-Európában (MÉRI 1952, 64). Számos Kárpát-medencei párhuzamát ismerjük.

18 Id típus: agyagbélletes, padkás kemence (3. ház: 6. kép 3^1; 8. kép 4). Lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú, agyagból épített kemence került elő a 3. házból. Két oldalról agyagbéllet övezte. Feltételezhetjük, hogy a kemencét két oldalról övező agyagfalat a tűzveszély miatti védelem miatt alakíthatták ki. Hasonló, téglatest formájú kemence több lelőhelyről is ismert.

19 3. típus: felül is nyitott, tagolt kemence (10. ház: 6. kép 5; 7. kép 1-3; 8. kép 5). A 10. ház kemencéjéhez hasonló, összetett kemenceforma (ld. az objektumleírást!) pontos párhuzamával eddig nem találkoztunk az Árpád-korból. Formája alapján katlankemencének is nevezhetjük. A rajta lévő kisebb nyílás miatt az ebből a korból is ismert ún. kürtös kemencékkel is rokoníthatjuk. E kemencék kürtője a hátsó részen helyezkedett el, amely a tüz oxigénellátását biztosíthatta, másrészt elvezette a helyiségből a füstöt. Az Árpád-kori kürtös kemencéket legutóbb Miklós Zsuzsa és Vizi Márta foglalta össze. Ilyen objektumot tártak fel Dobozon (RégFüz 31 (1978) 80). Mözs-Icse falu több kemencéjénél füstelvezetésre utaló nyomokat leltek (MIKLÓS-VIZI 1999, 228). Fonyód-Bélatelepen egy ovális alaprajzú, vesszővázas, kürtös kemencét dokumentáltak. A kürtő a kemenceszáj ellenkező oldalán helyezkedett el (ZENTAI1991,101; MIKLÓS- vízi 1999, 228). A 10. ház kemencéjéhez hasonlítható az a Kisköre-Gátról származó, nagyobb, kör alakú, félkupolás tűzhely, amely átmenetet képez a tűzhely és a boltsüveges kemence között (KOREK 1976, 94-100; WOLF 1989, 47). Ennek kapcsán ismertettek Miklós Zsuzsa és Vizi Márta Decs-Etéről egy ovális alaprajzú, épített, vesszővázas és egy agyagtömbbe vájt, félgömb alakú példányt (MIKLÓS-VIZI 1999, 227-228, 261, 26. kép 2). Â vizsgált kemencével kapcsolatban említésre érdemes egy P. Salkovsky által közölt típus, ahol a meghagyott agyagtömbbe vájt, négyszög alaprajzú kemence felső részén egy lyukat vájtak. Ebbe edényt helyeztek, amiben főztek vagy gyümölcsöt aszaltak. Megemlíti azt is, hogy e kemencék általában a sarokban helyezkedtek el, és szájnyílásuk a fal felé nézett, összhangban a fenti tüzelőberendezéssel (SALKOVSKY 2004, 52. ábra 11, 94-95, 103-105). A néprajzi párhuzamokban is van olyan összetett kemenceforma, amelynek előzményét láthatjuk a 10. ház kemencéjében. Itt a kemence alsó része hasáb vagy henger alakú, felső része egy vállon keresztül csatlakozó kör vagy szögletes alaprajzú 17 Például Bajcs-Farkasd/Bajc-Vlkanovo 'SM' téglagyár (Sk) (TOCÍK 1964), Tatabánya-Dózsakert (VÉKONY 1988, 283-316), Patpuszta/Patince-Dunapart (C

HEB EN 1987, 307-326), Muzsla-Csenke/Muzla-Cenkov, Vilmakert (HANULIAK-KUZMA-SALKOVSKY1993) lelőhelyek esetében. 18 Kisköre-Gáton egy félkupolás tűzhelyt (KOREK 1976, 94-100), Sarudon (SZABÓ 1975, 32-33) és Tiszaeszlár-Bashalom 8. házban egy téglalap alaprajzú kemencét (KOVALOVSZK1 1980, 32, 21. rajz), Szigetszentmiklós 3. ház és Kerekegyháza 32. ház (IRÁSNÉ MELIS 1992a, 49), valamint Rákospalota-Újmajor 49. ház kemencéjét (BENCZE1999, 11) építették meg földtalapzatra. Lászlófalva-Homokbánya 1. ház esetében a kemencefal alatti alapozást többször megújították. A 2. ház kemencéjének sütőfelülete alatt homokos agyagréteg alapozást készítettek (BICZÓ 1984a, 181-183, 191). Tiszajured-Morotvaparton agyagos-homokos alapozású köböl rakott kemencét bontottak ki (LASZLOVSZKY1991, 326-327). 19 Négyszögletes kemencét többek között Sarudon (SZABÓ 1975, 31-33), Törökbálint-Kukoricadűlő 4. házban (NYÉKHELYI 1992, 175) és Kiskunfélegyházán tártak fel (SOMOGYVÁRI1997, 87). Kerekegyháza 22. házban hosszúkás, patkó alakú, hosszú nyakú, széles szájú kemence került elő (IRÁSNÉ MELIS 1992, 92).