A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
SZATMÁRI Imre: A mezőberényi Árpád-kori kereszt
zó lemezdarabon — Tóth Péter a budapesti Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet Morfológiai és Szervetlen Analitikai Laboratóriumában optikai és pásztázó elektronmikroszkópos, továbbá elektrongerjesztéses röntgen mikroanalitikai eljárásokkal vizsgálta, EDAX mikroanalizátorral felszerelt XL40 típusú Philips pásztázó elektronmikroszkóppal. Az általa készített vizsgálati jegyzőkönyv a következő megállapításokat tartalmazza: „Az elektrongerjesztéssel a minták felületéről roncsolásmentesen készíthető röntgen színkép, melynek segítségével következtetni lehet az anyag összetételére. A vizsgálatra kapott ... lapka ... anyaga vöröses fém, mely a röntgen színkép alapján gyakorlatilag tiszta réz [Cuj. A lapka felszínét helyenként fényes, aranyszínű bevonat fedi. Ezen bevonat anyaga fő tömegében arany [Auj, de tartalmaz jelentős mennyiségű higanyt [Hgj, kisebb mennyiségben rezet [Cuj és ezüstöt [Agj is. A fémlemez tehát tiszta réz, melyet minden valószínűség szerint higanyamalgámos technikával vontak be arannyal. Az amalgámos technológia miatt oldódhatott a felületi rétegbe a réz, az ezüst pedig minden bizonnyal az arannyal együtt szennyezésként került bele. " 6 (9. kép 1-2) A mezőberényi kereszt anyagvizsgálata ezek szerint ugyanazt erősítette meg, ami a lelet szempontjából legközelebbi párhuzamként említhető hódmezővásárhelyi és ellesi korpusz vizsgálatánál is kiderült (PÁVAI 1999, 473, 487, 8. kép 2-3): alapanyagként a szinte teljesen tiszta rezet használták, s a réz mellett előforduló egyéb elemek jelenléte mindhárom esetben elenyésző. A mezőberényi kereszt és korpusz megformálásában, készítésének különlegesen szép és aprólékos kidolgozása mellett, kisebb aránytalanságok és hibák is előfordulnak — pl. a kereszt szárainak, díszítőelemeinek méretében mutatkozó eltérések, foltozott szegecslyukak, Krisztus két kezének a keresztszárakon való aszimmetrikus elhelyezkedése —, melyek a kisebb felkészültségű, felületesebb igényű, helyi mesternek a limoges-i példák előképe utánzataként gyártott termékére utalnak. A korpusz alakjának, egyenes tartásának, tekintetének az élő Krisztust bemutató megjelenítése, koronájának, testfelületének, ágyékkendőjének vonalas kidolgozása s ezenkívül a kereszt lemezét díszítő különböző palmetta- és szalagfonat-motívumok többsége ugyancsak a korábbi helyi díszítőhagyományok átültetését jelentik az új formában megjelenő körmeneti kereszten. A magyarországi mankós végű keresztforma ugyanis egyértelműen limoges-i mintákra vezethető vissza. A mezőberényi kereszt egy-egy részlete vagy díszítőeleme távoli, általános motívumként más leleteken is előfordul ugyan (pl. KOVÁCS 1962, 102-103, 106, 10. kép, 119; KOVÁCS 1968, 42, 12-13. kép, 43, 19-21. kép: LOVAG 1978, 183, 185-187; LOVAG 1999, 33, 139, No. 44a-b; 35, 143, No. 49; 115, 250, No. 326; 36, 148, No. 53b; 39, 154, No. 58a-b), de a leletek közül kettőt külön kell megemlíteni. Az egyik egy ismeretlen lelőhelyü, a 13. század középső harmadára keltezett kereszt, amely a szalagfonatok mintája, annak igen jellegzetes vonalvezetése — az egymáson átbújtatott kettős szalagfonat — miatt érdemel figyelmet (LOVAG 1999,40,155, No. 60a), a másik pedig a szintén 13. századi szolnoki kereszt (KOVÁCS 1962, 103, 108, 12. kép; KOVÁCS 1968, 42, 15. kép; SZOLNOK 1982, 128, 55. kép). Az utóbbi a kereszt jellege, sajátos díszítése, a korpusz kidolgozása és a karmos foglalatok alkalmazása alapján egyaránt a mezőberényi darab párhuzamának tekinthető, de sajnos a tárgyon ma már alig látszik a kereszt vésett, szalagfonatos díszítése. A 13. század második felében Magyarországra került limoges-i körmeneti keresztekről és korpuszokról, illetve ezek közvetlen hatása alatt helyben készített magyar termékek köréről már több átfogó tanulmány született (pl. KOVÁCS 1962; LOVAG 1983 — további részletes irodalmi hivatkozásokkal). Békés megyében a Kardoskúton előkerült, 1250 körüli évekre keltezett, eredeti limoges-i készítésű kereszt az előbbiekre ad példát, a mezőberényi, most előkerült kereszt pedig az utóbbi csoportba — vagyis a limoges-i mintára, magyar területen készített tárgyak közé — tartozik. A magyarországi utánzatok és az őket jellemzően meghatározó stílusjegyek ismételt felsorolása helyett az alábbiakban a mezőberényi darabbal legszorosabb kapcsolatba hozható három másik tárgy részletes elemzését érdemes elvégezni. Az egyik 1875-ben Hódmezővásárhely kopáncsi határrészén, a Técsy-tanyán került elő, a másik 1957-ben Kardoskút határában, Méri István ásatásán, a harmadik pedig 1995-ben, Ellésmonostora feltárásakor. A négy lelet összehasonlító vizsgálata ugyanis 6 Ezúton is köszönöm Tóth Péter segítségét. A vizsgálati jegyzőkönyv: MMM RégAd: 2458-2004.