A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

VÖRÖS István: Eperjes-Takács-tábla honfoglalás kori temető 5. sírjának lova

EPERJES-TAKÁCS-TÁBLA HONFOGLALÁS KORI TEMETŐ 5. SÍRJÁNAK LOVA VÖRÖS István Sáfrány János a Csongrád megyei Eperjes Kiskirályság (ma Takács-tábla) 332/b sz. tanyája „emelkedettebb" helyén 1944 szeptemberében házépítés során három sírt talált és dúlt szét. „Ezek közül kettő lovas férfi, egy pedig női sír volt. ...A csontokat összegyűjtve a síroktól 4 m távolságba maga ásta gödörben megőrizte... " A sírleletek aranytárgyait Orosházán egy ékszerésznek 200 Ft-ért eladta. A megmaradt honfoglalás kori sírleleteket két részletben (az elsőt 1948. febr. 4-én) — a szentesi múzeumból kiküldött — B. (Bivalyos) Tóth Lajosnak adta át.

1 Mivel az 1944-es síroktól „nem messze egy további lókoponya került felszínre anélkül, hogy más egyébhez hozzányúltak volna ", Zalotay Elemér hitelesítő ásatást tervezett,

2 amire azonban nem került sor. Ezért is meglepő Zalotay Elemérnek a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőséghez küldött jelentése, amely szerint a „Kiskirályságon honfoglalás kori lovas sírokat tárt fel".

3 Arról, hogy ez az „egy további lókoponya" az előző két lovassírból került-e ki, vagy egy újabb sír lehetett, a jelentésben nem tesznek említést. Valószínűnek tűnik, hogy az 1944 szeptemberében feldúlt korábbi sírok gödörbe összehordott lómaradványaihoz tartozott. Ezzel kapcsolatban Sáfrány János adhatott volna tájékoztatást B. Tóth Lajosnak a helyszínen, hiszen ő ásta el azokat. Mindenesetre az irodalomban is csak három sírról tesznek említést (BÁLINT 1991, 52-65, FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, Nr. 281). Bálint Csanád a Takács-tábla honfoglalás kori temető területén 1969 szeptemberében végzett hitelesítő ásatást (BÁLINT 1991, Taf. X). Négy sírt (4-7.) tárt fel, melyek közül az 5. sír lovas férfisír volt (BÁLINT 1991, 60-65, Abb. 17, Taf. XVI. a, XVIII. 1-4). Az 5. sír lócsont lelete a szegedi Móra Ferenc Múzeumban akkor készülő Hunok, avarok, magyarok című, 1970-től 1986-ig fennálló kiállítás in situ lovassírjába került (1. kép). Az in situ lovassír embercsontváza Szőreg-Homokbánya 42. sírjából (1970) származott (KÜRTI 2003, 3. kép 2). Az in situ sír ásatási, kiállításrendezési történetét, múzeumi utóéletét Kürti Béla bogozta ki (KÜRTI 2003, 229-242).

4 5. sír - lovas férfisír: ló részleges csontváza. A ló feje (koponya és mandibulapár) 70 cm mélységben, az emberváz bal oldalán, a sír E-i oldalán végighúzódó „padka" K-i végében, a lábfejek vonalában, Ny-i tájolásban a jobb oldalán, a lábvégek részben a lókoponya mellett és alatt, részben tőle D-re az emberi lábfej előtt (K-re) feküdtek. A két metatarsus egymással ca. párhuzamosan — ellentétes irányban - - a lókoponya mögött és alatt ENy-DK-i tájolásban; a bal oldali metacarpus közvetlenül a ló mandibulája mellett vele párhuzamosan, a jobb oldali metacarpus a sír K-i végében ca. Ny-i tájolásban, az ujjcsontok (ph. I-II-III) D-i irányban elfordulva feküdtek. Mindkét mc az oldalára volt helyezve. A ló feje lekantározva. A kétkarikás, csuklós vaszabla V alakban összehajtva a bal oldali mandibula elején feküdt. Az egyik kengyel a lófej elején, az orrhátra volt támasztva. Lómaradványok: a töredékes lókoponya vékony falú. Az orbiták kerekdedek. A keskeny, magas orrhát kissé domború. A manibula corpusa alacsony, a ramus elkeskenyedő. Az érvágány (inc. vasorum) sekély. A mandibula alsó éle kissé domború, az angulus enyhén ívelt. A microdont fogazat teljes: 11-3, C, ?2-A, M1-3. A bal oldali mandibula diastema lateralis oldalán és a caninus felüle/ Zalotay Elemér feljegyzése, KJM RégAd: 78-84. Régi Itsz.: 189.58/2-3. 2 Zalotay E.: Jelentés Párducz Mihálynak 1948. febr. 19., MNM Ad: óO.Sz.I. 3 Zalotay E. 129-1948. számú felterjesztésére hivatkozva: Radnóti Aladár főfelügyelő általános helyettesének Huszár Lajos MNM főigazgatójához 1948. jún. 24-én keltezett feljegyzése, MNM Ad. 36.K.1. (BÁLINT 1991, 52, 60.).). 4 A lócsontmaradványokfeldolgozásának lehetőségért (2002) Lőrinczy Gábornak, a leletanyag azonosításáért Kürti Bélának, a szentesi Koszta József Múzeum Adattárában a lelőhelyre vonatkozó feljegyzések felkutatásáért Vígh Lászlónak tartozom köszönettel.