A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

JUST Zsuzsanna – MACZEL Márta – MARCSIK Antónia – Molnár Erika: Paleopatológiai elváltozások Sándorfalva-Eperjes 10. századi embertani anyagában

és a patellán. A felső végtagok kevéssé érintettek, itt a humerus emelhető ki. A két nemet vizsgálva nem tapasztaltunk jelentős különbséget a gyakorisági adatok között: 10 férfinál (10/22), azaz a férfiak 45,5%-nál és 10 nőnél (10/33), azaz a nők 33,3%-nál figyeltünk meg akti vitásfüggő elváltozásokat. Mivel ezek a jellegzetességek leginkább a patellát és a calcaneust érintették, így az alsó végtag erősebb igénybevételét emelhetjük ki. 8. Fogazati rendellenességek Mindkét nem esetében a vizsgálható fogak száma meglehetősen alacsony (28 elméleti fogra vonatkoztatva a férfiaknál ez az érték 51%, a nőknél 33%). Caries 5 férfi és 9 női lelet esetében figyelhető meg, általában a molarisokon. A caries következményeként jelentkező abscessus 3 férfinál és 4 nőnél állapítható meg. Zománchypoplasia linearis formája a metszőkön és a caninus fogakon a leggyakoribb (7 férfi, 5 nő, 4 gyermek). Ez a zománcrendellenesség a korai gyermekkorban, általában hiányos táplálkozás vagy fertőző megbetegedés következtében alakul ki (GOODMAN ET AL. 1987). A 121. sírszámú női leletnél mindkét felső caninus rendellenes helyzetben impaktálódott. Egy nőnél és egy férfinál kétgyökerü caninus előfordulása tapasztalható. NÉHÁNY 10. SZÁZADI ALFÖLDI SZÉRIA PATOLÓGIÁS JELLEGZETESSÉGEI A sárrétudvari széria embertani leleteinek száma 263. Ezek patológiai feldolgozását elvégezték (PÁLFI ET AL 1996). A traumák, degenerativ ízületi megbetegedések és enthesopathiák csoportjaiba sorolhatók a szériában megfigyelhető leggyakoribb elváltozások. Gyakoriságukban több esetben mutatkozott a nemek között szignifikáns eltérés. Különösen markáns a különbség a férfiaknál jóval gyakoribb fracturák, secunder arthrosisok és enthesopathiák esetében. A harci sérülések, védekező törések, posttraumás degeneratív ízületi folyamatok, a felső végtag rendszeres túlerőltetését jelző könyökarthrosisok és enthesopathiák férfi dominanciája összefüggésben van a temető régészeti leírásával, amely a harcosok magas számáról tájékoztat. A széria feldolgozása során ritkább patológiai esetek dokumentálására is sor került. Feltétlenül említésre méltóak a 202. és a 237. sírokból származó csontvázakon megfigyelt leprás eredetű elváltozások, valamint a 242. sírszámú férfi mindkét femurjára lokalizált súlyos akut osteomyelitis. Fentieken kívül jelentősek a 2 egyénnél megfigyelt sebészi és 4 csontvázleletnél tapasztalt jelképes trepanációk esetei is. A szegvár-oromdűlői 10. századi temetőrész 93 csontvázának patológiai vizsgálatából elsősorban a traumás elváltozások emelhetők ki, melyek a törésekre és a jelképes trepanációkra korlátozódnak. Ezen kívül a degeneratív arthritis/spondylitis különböző formái és lokalizációs helyei jelentősek, melyek a férfiaknál nagyobb gyakoriságot mutatnak (MARCSIK 1997). Az algyői temető 77 csontvázleletének feldolgozását Marcsik Antónia és Szálai Ferenc végezte el.

1 A szerzők a patológiai elemzés során megállapították, hogy az algyői közösség sok harci sérülés nyomát hordozza, melyek jórészt a férfi csontvázakon mutatnak nagyobb gyakoriságot. Ezen kívül a jelképes trepanációk és a szervült ficamok esetei érdemelnek még figyelmet. Az ízületi megbetegedések közül férfiaknál, nőknél egyaránt leggyakoribb a degeneratív spondylitis. Egy férfinál súlyos spondylarthritis ankylopoeticát, egy másik férfi csontvázán a fibrosus dysplasia kórképét dokumentálták. 1 Marcsik A. - Szálai F.: Paleopatológiai elváltozások Algyő 10. századi lelőhely embertani anyagában. Kézirat.