A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
JUST Zsuzsanna – MACZEL Márta – MARCSIK Antónia – Molnár Erika: Paleopatológiai elváltozások Sándorfalva-Eperjes 10. századi embertani anyagában
anterior felszínre perforált (1,5 X 1 cm). A femur mindkét oldalán gennyesedést követő elváltozások figyelhetők meg kisebb-nagyobb kiemelkedések, bemélyedések formájában (2. kép 3). A fertőzés lokális eredetű lehetett, az egyén többi csontján ilyen jellegű rendellenesség nem fordul elő. Enyhébb lefolyású periostitisre utaló elváltozásokat 21 egyénnél (10 férfi, 9 nő és 2 gyerek) figyelhettük meg a hosszúcsontok (elsősorban a tibia és a fibula) diaphysisein. Ezekben az esetekben a periostitis létrejöhetett traumas, mikrotraumás, metabolikus vagy más egyéb kórfolyamatok hatására is. Meg kell említenünk két 10 év körüli gyermek (18. és 32. sír) hosszúcsontjainak patológiás elváltozásait. Mindkét egyén csontváza töredékes megtartású, azonban a megmaradt hosszúcsontok diaphysisein hagymahéj szerűen rétegződő periosteális új csont-képződmények láthatók. A rendellenesség jellegzetes megjelenési formája és lokalizációja hypertrophiás ostearthropathiára utal (ROTSCHILDROTSCHILD 1998), amelynek kialakulásáért elsősorban a mellkasi megbetegedések (többek között pulmonaris tuberculosis, rosszindulatú daganat) tehetők felelőssé (AUFDERHEIDE-RODRÍGUEZ-MARTIN 1998). A koponya endocranialis felszínén a dura mater sinusainak speciális megjelenési formájú, illetve lokalizációjú benyomatai, a bordákon (elsősorban azok visceralis felszínén) megfigyelhető periosteális appozíciók, illetve litikus léziók, valamint a csigolyatestek anterior felszínén előforduló többszörös üregképződmények (hypervascularisatio) fertőzéses folyamatra is utalhatnak, és kialakulásukat több szerző pulmonaris tuberculosisra vezeti vissza (BAKER 1999; ROBERTS 1999; HAAS ET AL. 2000; HERSHKOVITZ ET AL. 2002; SCHULTZ 2001). Anyagunkban 8 leletnél figyelhettük meg az endokraniális felszín rendellenességeit. Ezek az elváltozások elsősorban gyerekeknél, illetve fiatal felnőtteknél fordultak elő. A bordákra lokalizálódó periosteális appozíció 3 felnőtt női leletnél, míg a csigolyatestek hypervascularisatiója 3 gyermeknél fordult elő. 4. Hematogén eredetű elváltozások A különböző anémiák (súlyos vashiányos, sarlósejtes anémia stb.) jelentős része csonttani tüneteket Okoz (ZIMMERMAN-KELLEY 1982). Az Angel által bevezetett poroticus hyperostosis elnevezés (ANGEL 1966) az orbitatető felső részére (cribra orbitalia) vagy a koponyatetőre (cribra cranii) lokalizálódó csonttani elváltozást takar. Poroticus hyperostosis tüneteit 11 (10,8%) esetben (6 gyerek, 1 aduitus és 1 maturus nő, 1 adui tus, 1 maturus és 1 senium férfi) észleltük. Cribra orbitaliát 9 leletnél tapasztaltunk (5 porotikus és 4 cribroticus), melyek közül kettőnél az elváltozás cribra craniival párosult. Csupán a koponyatetőre lokalizálódó porotikus hyperostosis 2 gyermeknél fordult elő. 5. Metabolikus és hormonális megbetegedések nyomai Tipikusan metabolikus eredetű csontelváltozásoknak tekinthetők az osteoporosisos esetek, melyek kis számban fordultak elő. Előrehaladott stádiumban lévő csontritkulás esetén, a legintenzívebben igénybe vett csontokon (vertebrae, Collum femoris) általában fracturák jönnek létre, ahogy azt a 75. sírban nyugvó maturus nő esetében tapasztaltuk. (Az elváltozásokat a traumákról szóló fejezetben ismertettük.) Előrehaladott osteoporosis jeleit további 2 lelet gerincoszlopán tapasztaltunk. A trabekuláris szerkezet erőteljes felritkulása figyelhető meg a 85. sír maturus női és a 111. sír senium férfi leletnél. Ebbe a csoportba soroltuk a sacrum görbületének megváltozását is. A 66 vizsgálható sacrumból 8 egyenes lefutású (12,1%), amelyek mindegyike női csontvázhoz tartozik. A gerincoszlop frontális irányú görbületével járó ferde basis ossis sacri (2. kép 4) négy egyénnél (3 férfi, 1 nő) figyelhető meg. Feltételezésünk szerint az egyenes lefutású sacrum az osteoid szövet elégtelen mineralizációja (terhesség, szoptatás ideje alatt fellépő osteomalacia) következtében alakulhatott ki. Erre vonatkozólag irodalmi adattal nem rendelkezünk, azonban feltételezésünket támasztja alá az a tény, hogy a rendellenesség kizárólag felnőtt nőknél fordult elő. 6. Degeneratív ízületi megbetegedések a/ A gerincoszlop degeneratív elváltozásai (degeneratív spondylitis). A gerincoszlop degeneratív elváltozásai a paleopatológiai szakirodalomban a leggyakoribb rendellenességek között szerepelnek (ORTNER 2003). Előfordulásuk anyagunkban is magas volt: a vizsgált 102 egyén közül 31 egyénnél (30,4%) figyelhettük meg (2. kép 5-6). A rendellenesség korcsoportok és nemek szerinti megoszlását az 1. táblázat mutatja.
