A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

HORVÁTH Ciprián: Láncékszerek a honfoglalás kori leletanyagban

többek között a ruha két oldalán, a vállaknál viselt ruhadíszeket, ruhakapcsoló fibulákat, de a felsőruha szárnyaiba szúrt dísztűket is (CHALIKOVA- CHALIKOV 1981; SEDOV 1987; MENGHIN 1992). A Kárpát-medence 10. századi sírjaiból előkerülő, gömbsorcsüngős fülbevalókat összekötő láncok divatjának a magyarság körében való megjelenésére tehát többféle lehetőség is kínálkozik: egyik, mint azt már több kutató is felvetette, hogy ebben egy ősi, Volga-Káma vidékéről származó viseleti módot őrzött meg a honfoglalás kori leletanyag (BAKAY 1978, 162; S. PEREMI 1986, 130; RÉVÉSZ 1988, 146; K. VÉGH 1993, 63). A másik, hogy ez a fajta divat az új hazába költözés után terjedt el körükben, talán a helyben talált népességtől vették át, vagy a Kárpát-medencével szomszédos területek hatásaként ismerték azt meg. Perdöntő bizonyítékok egyik lehetőséget sem támasztják alá, azonban bármelyik — vagy akár egy ezektől független harmadik — fedi is a valóságot, az ékszerek, díszek, láncokkal történő összekapcsolásának eredete az antik világban keresendő, onnan terjedt szét, tovább élve több nép körében, így nem meglepő, hogy egy azonos időszakban azok Európa több területén is megtalálhatók voltak. A szemekből összeállított nyakláncok ókortól megfigyelhető viseletének szokása a 10-11. századi Európa több régiójára is jellemző volt. Ezeknek az ékszerek a legszebb példányait az antik tradíciókat őrző területeken találjuk. A szemekből összeállított, végeiken gyakran merev záró taggal ellátott nyakláncok mellett a hellenisztikus kor óta megtalálhatók a sz'erfiek közé iktatott díszes közbensőés/vagy záró elemekkel, gyöngyökkel, kombinált darabok, melyeket gyakran díszítettek tovább különböző függőkkel. Ezek általában egyszeres szerkezetűek, ritkábbak a kettős láncok. A szemekből összekapcsolt nyakláncok mellett megtalálhatók a merev elemekből, csuklós szerkezettel összekapcsolt, gyakran láncokkal és csüngőkkel kombinált darabok is. Ezek változatos formában készültek az antik hatásokat továbbörökítő 6-7. századi Bizáncban, hagyományuk a későbbiekben sem szűnt meg, a 10. században is megtalálhatók (ROSS 1965; EVANS-WIXON 1997; BALDINI-LIPPOLIS 1999; YEROULANOU 1999; STEIGEMANN 2001). Megvolt a Baltikumban és Skandináviában, a 10-11. század folyamán (MENGHIN 1992). Megtalálható továbbá a 9-10. századi morva területeken is (BENDA 1966; SOLLE 1988, 168). Nyakdíszként viselt láncok kisebb számban ismertek a volgai bolgár területekről, valamint a szaltovó-majaki kultúrából is (KHALIKOVA-KAZAKOV 1977; PLETNEVA 1989). A karláncok ismeretlenek a honfoglaló magyar településterületen kívül lakó, környező népek hagyatékában. Kis számuk miatt azonban nem tarthatók a magyarságra jellemző ékszereknek sem (RÉVÉSZ 1996, 91). A magyarságra leginkább jellemző U alakú, hurkolt szemekből álló láncok, a 10-11. században széles körben elterjedtek voltak Európában. Ezzel a technikával készített láncok a Balkánon, a Keleti-Kárpátok és a Cseh-Morva területeken, a Dnyeper vidékén, a balti területeken át Skandináviáig megtalálhatók. A duplán hurkolt láncok elterjedési területe fedi az egyszeresen hurkolt darabokét. Az ókortól fogva megtalálható kerek vagy ovális szemekből összekapcsolt láncok, az általunk tárgyalt korszakban szintén széles területeken elterjedtek voltak, mégpedig a bizánci birodalomban és a Balkánon, a kelet-alpi területeken, a volgai térségben, továbbá a Baltikumban és Skandináviában is. A láncok technikai kivitele tehát, hasonlóan azok felhasználásához, egy azonos korszakban hasonló volt Európa jelentős részén.

20 20 Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Révész Lászlónak (MNM), amiért idejéből többször is áldozott arra, hogy a tanulmány készítése során egyes részeredményeimet meghallgassa, észrevételeiveljavaslataival segítve mondanivalóm pontosabb megfogalmazását. Segítsége nélkül e cikk aligha készült volna el. Köszönettel tartozom továbbá Bálint Csanádnak (MTA RL), a dolgozattal kapcsolatban adott értékes tanácsaiért, melyek nagyban elősegítették annak létrejöttét.