A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

HORVÁTH Ciprián: Láncékszerek a honfoglalás kori leletanyagban

temető keltezését a karláncoknál már érintettem. A Tiszavasvári-aranykerti-táblai temető leletanyaga alapján a 10. század első kétharmadára datálható (RÉVÉSZ 1996a, 198). A fülbevalókat összekötő láncok használata tehát a 10. századra jellemző. Figyelemre méltó, hogy a pontosabban keltezhető darabok többsége legkorábban a 10. század második negyedében kerülhetett földbe. A láncok kísérőmellékletei közül a gömbsorcsüngős fülbevalókat a 10. századi középrétegbe tartozó nők viselték (RÉVÉSZ 1988, 148), míg a hólyagos fejű gyűrűk a honfoglaló magyarság módosabb rétegébe tartozó nők és férfiak körére jellemző darabok, noha ritkábban köznépi temetőkben is megtalálhatók. A hajfonatkorongok a gazdag, valamint a köznépi temetők módosabb sírjaiban találhatók (SZŐKE 1962, 78). A préselt ezüst ruhadíszek használata főként a középréteg asszonyainak viseletére jellemző, noha kisebb számban a köznépi temetőkből is ismertek (BÁLINT 1991,139). A gömbsorcsüngős fülbevalókat összekötő láncok a középréteg, illetve a köznépi temetők gazdagabb sírjaiban találhatók. Használatukkal tehát a módosabb rétegbe tartozó nők körében számolhatunk. Mivel gyermeksírból — tudomásom szerint - mindezidáig nem került elő ilyen lánc, életkorukat tekintve ez a fajta divat a felnőtt nőkre voltjellemző. Térképre vetítésük — a Duna-Tisza köze kivételével, a Felső-Tisza-vidék dominanciája mellett — országos elterjedést mutat (6. kép 2). A láncszemek sorozatát többször szakítják meg vastagabb és/vagy nagyobb átmérőjű huzalkarikák, melyekhez csüngők kapcsolódnak. A csüngők nagy többségének lánchoz való kapcsolódására ez a jellemző, azonban nem kizárólagosan. Ellenkezőjére - a kapcsolókarika kiiktatására — jó példa a Békés-Hidas-hát lelőhelyen előkerült láncok, ahol a csüngő magához a láncszemhez csatlakozik. A láncokhoz kapcsolódó csüngőkkel Kovács László foglalkozott, megállapításait az alábbiakban foglalhatjuk össze: a csüngők levél, illetve szív alakúak lehetnek, maximum 4 cm hosszúak. Anyaguk legtöbbször ezüst, a csüngő lemezzel együtt kivágott vagy külön rászegecselt fülű példányok, melyeket női ékszerként viseltek. A lemezes csüngők többségének középrészét a csüngő alakját követően leginkább fordított csepp, ritkábban szív vagy kör alakban bemélyítették vagy kidomboritották és aranyozták. Különleges darabnak számít az a néhány példány, melyet eredetileg más rendeltetésű tárgyból vágtak ki, másodlagosan felhasználva (KOVÁCS 1993, 53). A ptuji 13. sír alapján, melynek megásása, a benne talált közepesen vastag, nagyobb átmérőjű S végű karikák alapján a 10. század utolsó negyede előtt

17 aligha történhetett, kissé korainak tűnik a csüngők használatának felső időhatáraként, a Jochen Giesler által meghatározott 960-as évek (GIESLER 1981, 90, 53. t.). A láncok kísérőmellékletei közül leggyakoribb a hajkarika. Ezek közül is az egyszerű, nyitott huzalkarikák, csak három esetben volt S végű darab. A hajkarikák darabszámát megközelítő esetben ismertek nyakékként viselt gyöngyök. A ruha díszei közül gyakoriak az ingnyakdíszek különböző fajtái, valamint a kaftándiszek, melyekből néha nagyobb darabszámú, pompás példányok díszítették az elhunyt ruházatát, utalva ezzel viselőjük anyagi tehetősségére. A fülbevalókat összekötő láncok mellett a várpalotai 1. sírból fejfedő díszei is előkerültek. Viszonylag magas a veretes csizmák száma, ami ugyancsak viselőik tehetősebb helyzetéről árulkodik. Az ékszerek közül a fülbevalókat összekötő láncokat tartalmazó sírok esetében értelemszerűen leggyakoribb a fülbevaló, mely azonban más funkciójú láncok kísérőmellékleteként is megtalálható. Gyakoriak a karperecek, az állatfejest kivéve a főbb típusok — huzal-, pántkarperec — mindegyike megtalálható, a pántkarperecek dominanciája mellett. Kevesebb a gyűrű, mely öt, míg hajfonatkorong két láncot tartalmazó sírból került elő. Tényleges, valamint jelképes lovas temetkezés mindössze egy-egy esetben fordul elő, a rozettás vagy övveret alakú lószerszámdíszek pedig teljesen hiányoznak a láncokat tartalmazó sírokból. Mindezek alapján a láncok viselői a társadalom más-más rétegeiből kerültek ki. A vasszemekből álló láncokat, valamint néhány más ékszerként viselt láncot tartalmazó szegényes mellékletű sir a köznépi temetkezések körébe sorolható. A láncokat tartalmazó sírok nagy része azonban — főként a fülbevalókat összekötőket tartalmazók — a középrétegbe, nem ritkán annak is gazdagabb rétegébe utalhatók. 17 Az S végű karikák megjelenését Szőke Béla a 960/70-es évekre helyezi, melyek fejlődésének eredményeként az ezredforduló körül jelentek meg az első vastagabb huzalú karikák (SZŐKE 1962, 87; SZŐKE-VÁNDOR 1987, 57).