A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

viselete nem volt annyira általánosan elterjedt ebben az időszakban, mint pl. az S végű hajkarikáké vagy a félhold alakú csüngőké {KRALOVÁNSZKY 1959; KRALOVÁNSZKY 1959a; SZŐKE-VÁNDOR 1987, 54-59; BENDE-LŐRINCZY 1997, 229-230). Megjegyzések a 7. típusba sorolt keresztek készítési területéről A keresztek és a keresztény vallási háttér kapcsolatára utal az a megállapítás, amelyet Lovag Zsuzsa fogalmazott meg az általunk 7. típusba sorolt keresztek kapcsán. Mivel ezek egy részén a Megváltót már nem hosszú tunikában (colobium), hanem - a nyugati kereszténység körében kialakult ikonográfia szerint — ágyékkendőben (perizoneum) ábrázolták, véleménye szerint ezek a keresztek már nem Bizáncban vagy Bizánc peremzónájában készültek, hanem a Kárpát-medencében, mert Krisztus alakjának a megfogalmazása már eltér az archaikus szentföldi sémáktól (LOVAG 1980, 370371).

253 Ezek a keresztek tehát „a magyar bronzművesség legkorábbi önálló alkotásai két kultúrkör hatásának keveredését mutatják: egyfelől a kereszt formája, másfelől az ágyékkendős corpus az ország vallási és politikai orientációjának kettősségét tükrözi" (LOVAG 1979, 9).

254 Ezek alapján magyar készítménynek tartotta a Földvári-pusztán, Nyírkarászon, Jankafalván, Telegden, Püspökladányon, Cecén, Cikón, Majs-Udvari rétek 234. sírban, valamint a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe tartozó, ismeretlen lelőhelyhez kötött kereszteket (LOVAG 1999, 28-30), valamint ide sorolta a veszprémi darabokat is (LOVAG 1994, 190-191). Álláspontját a kutatás elfogadta, és ezt követően további keresztek esetében is felmerült annak lehetősége, hogy Kárpát-medencei készítmények (vö. GÖMÖRI 1984, 97!). Lovag Zsuzsa nézete mellett ismert olyan vélemény is, amely szerint ez a kereszttípus a kijevi Rusz területéről került a Kárpát-medencébe (KISS 1983, 173), azonban ezt az elképzelést számos érv alapján elutasította mind a magyar (BÓNA 1984, 286-287), mind a nemzetközi kutatás (STAECKER 1997, 65-69). A keresztek közül ágyékkötőt a cecei, cikói, jankafalvai, telegdi, a valkóvári 378. sír és a majsi keresztek ábrázolásain figyelhetünk meg. A nyírkarászi kereszten és a Püspökladány-Eperjesvölgy 107. sírjában, valamint a Csongrád-Felgyő, Csizmadia-tanya 45. sírjában lévő corpuson colobiumot ábrázoltak. Tunika látható a Magyar Nemzeti Múzeum 171/1874.43. leltári számú, ismeretlen lelőhelyű keresztjén is (LOVAG 1999, No. 35a). A két veszprémi kereszt, valamint a kiskunfélegyházi, klostari daraboknál ábrázolásuk alapján ez pontosan nem dönthető el. A Földvári-pusztán és a Püspökladány-Eperjesvölgy 95. sírjában talált kereszteken ilyen ruhaábrázolás (a test körvonalát díszítő bordázott gyöngysor kerettől eltekintve) nem látható, míg — a Gömöri János által szintén Kárpát-medencei készítménynek tartott — szakonyi kereszten olyan sematikus Krisztus-ábrázolás

255 figyelhető meg, melyről egyáltalán nem dönthető el, hogy a Megváltó milyen ruhát visel (GÖMÖRI 1984, 97). A Kárpát-medencei darabok ikonográfiái szempontok szerint való elkülönítése nem egyértelmű, a helyben készítés lehetősége ez alapján mindössze hat esetben vethető fel. Kérdéses tehát, hogy a perizoneum/colobium ábrázolása, vagyis az ikonográfiái és az e mögött meghúzódó gondolati változás nyújt-e lehetőséget arra, hogy ez alapján különítsük el a provinciális bizánci és a Kárpát-medencei készitésű kereszteket. Számos 9-10. századi egyszerű mellkereszt került elő perizoneum ábrázolással Bulgáriából és a korabeli Bizánci Birodalom területéről is, amelyek biztosan nem Kárpát-medencei készítmények. Ilyen a müncheni múzeum 9. század végére, 10. század első felére keltezett, a valamikori Jugoszlávia területéről származó darabja (ltsz.: 253 Lovag Zsuzsa lektori véleményében hangsúlyozta, hogy a colobiumos ábrázolás a dicsőségben feltámadt Megváltóra utal, míg az ágyékkendős ábrázolások a golgotai történést, a keresztrefeszített, halott Krisztust helyezik az előtérbe. Az általunk talált párhuzamok alapján azonban nem mutatható ki ilyen szoros és következetes kapcsolat a ruházat, illetve Krisztus ábrázolása között. A bizánci ábrázolások esetében mind mellkereszteken (pl. Monza (LECLERCQ 1914, Fig. 3379); Vatikán (LECLERCQ 1914, Fig. 3384)), mind freskókon (pl. Róma, Santa-MariaAntiqua bazilika (LECLERCQ 1914, Fig. 3383; BELTING 2000, 70. kép); Sínai-hegy, Szent Katalin-kolostor (BELTING 2000, 71. kép)) és kódexábrázolásokon (pl. Moszkva, Történeti Múzeum Cod. 129, fol. 67 (BELTING 2000, 88. kép); Rabulai Evangélium (LECLERCQ 1914, Fig. 3380; ONASCH1981, 227)) megtalálható az a jelenet, amikor a keresztre feszített Krisztust colobiumban ábrázolták. 254 Lovag Zsuzsa számára valószínűleg Gerevich Tibor felvetése jelenthette a kiindulópontot, aki a román kori mellkeresztek elemzése során már 1938-ban kifejtette, hogy a keresztek közül magyarországi készítménynek kell tartanunk,, azokat, amelyeken a keleti sémák nyugati elemekkel vegyülnek" (GEREVICH 1938, 208). 255 A kereszteken megfigyelt Krisztus-ábrázolásokról átfogó jelleggel ld. LECLERCQ 1914; STAECKER 1999, 251-258!