A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

jankafalvai kereszt.

186 A Csongrád-Felgyő, Csizmadia-tanya 45. sírjában hitelesen feltárt keresztet a sír további lelete (egy kerek átmetszetű, végei felé hegyesedő ezŰStgyŰrŰ, VÖ. SZŐKE-VÁNDOR 1987, 74-76!) alapján a 10-11. század fordulójára keltezhetjük.

187 A Majs-Udvari rétek 234. sírjában a kereszten kívül előkerült leletek nem nyújtanak támpontott a keltezésben (KISS 1983, 92). A tárgyalt temetkezés D-i oldalán előkerült 235. sír érméje,

188 illetve a Ny-ra fekvő 233. számú sírban feltárt pénz

189 (KOVÁCS 1997, 50,95-96, 98-101) a kereszt 11. századi időrendjét valószínűsítik.

190 Püspökladány-Eperjes völgy 107. sírjában a bronzkereszt mellett talált I. (Szent) István (CNH I. 1; H 1) dénár szintén all. századra datálja az altípust (NEPPER 2002, 146-147). A szakonyi kereszt keltezése a további mellékletek hiányában nem lehetséges (GÖMÖRI 1984, 84).

191 A 7c altípusba sorolt keresztek (12. kép 4) hasonló kialakításúak, mint a 7b altípusba tartozó darabok, azonban mindkét előbbi variánsnál kisebb méretűek,

192 illetve az előlapjaikon kialakított Krisztus-alakok már elveszítették arányosságukat: a karok hossza — a keresztek szárvégeihez igazodva — aránytalanul megnyúlt. Az altípus darabjai (No. 18, 19, 31, 43, 50, 55, 57, 62, 63) közül szórvány az 1874-ben, a Nemzeti Múzeum által Ráth Györgytől

193 és a Schiffertől

194 vásárolt két kereszt, a Darnay-gyüjteményből származó nemeshanyi, a Klostar-Podarvski-Pijeski lelőhelyen talált lelet, valamint a Verseci Múzeumban őrzött két tárgy. A fenti szórványleletek mellett pontos keltezésre a másik klostari (No. 18) kereszt esetében van lehetőség. A tárgy egy olyan köznépi temetőből került elő, ahol S végű haj karikák, négyzetes átmetszetű bronz huzalgyűrűk és öntött, sodrást utánzó bronzgyürük jelezték a sírok 11. századi időrendjét (BRLJNSMID 1904, 76 86; HAMPEL 1907, 170-172, 59-61. t.). A Szentes-Szentlászló lelőhely 26. sírjában talált kereszt a sír leletanyaga alapján (sodrott, hurkos-kampós záródású nyakperec, pentagrammás gyűrű) a 10. század második felére, vagy annál későbbi időszakra helyezhető (SZÉLL 1941, 234).

195 A valkóvári temető 378. számú gyermeksírjában feltárt kereszt keltezése sajnos bővebb adatok hiányában (DEMO 1996, 85) nem lehetséges. A 7d altípus esetében (12. kép 5) a tipológiai elkülönítés alapját a kereszt reliefszerű körvonalainak bordázott gyöngysorral való kiemelése jelentette. A 7d altípusba sorolt két darab (No. 7, 38) közül az egyik az Arad közelében fekvő Földvári-pusztán került elő.

196 A feldúlt köznépi temető 186 A lelet a Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyve szerint egy jankafalvi szőlőskertben került elő, egy agyagedénnyel együtt (MNMNAPLÓ 1891 1894, 113; LOVAG 1979, 47; LOVAG 1980, 366). Az Erdős Miksától és Diószegi Lajostól vásárolt tárgyról többetsajnos nem tudunk, mert a leltárkönyvben hivatkozott MNM 178/1892. iktatószámú levélben nincs szó az adott leletről. A vásárlás körülményeit valószínűleg a 179/1892. iktatószámú levél tartalmazta, amely azóta elveszett. 187 A temető további mellékletei: S végű hajkarikák, a 6. sírban talált fonott, összekalapált végű ezüstgyűrű (PÁRDUCZ 1946, 131-132, 142-143) megerősíti a fentebbi datálást (vö. SZŐKE-VÁNDOR 1987, 74). 188 I. (Szent) István (1000-1038) CNHI. 1; H 1. vagy 1. András (1046-1060) CNH 1.11, H 8. 189 Péter (1038-1041, 1044-1046) CNH I. 8; H 6. 190 Az utóbbi sírban talált érmét Kiss Attila a töredék R betűjének alakja miatt inkább Szent Istvánhoz vélte köthetőnek (KISS 1983, 92). A sír keltezésiproblémái kapcsán ld. BÓNA 1984, 288-289; KOVÁCS 1984; KOVÁCS 1997, 50, 297. j.l 191 A szomszédos temetkezések leletszegény környezetéből mindössze a 10. sír elhegyesedő végű bronz huzalgyűrűje nyújthat némi támpontot (vö. SZŐKE-VÁNDOR 198 7, 74- 761), melyhez hasonlóan a temetőtöredék K-i részén feltárt sírok I. (Szent) István és Salamon érméi szintén all. századi keltezést sejtetik (GÖMÖRI 1984, 96). 192 A legtöbb darab magassága nem éri el a 4 cm-t. 193 Ld. MNM NAPLÓ 1873-1876, 63; LOVAG 1979, 47; LOVAG 1980, 368; LOVAG 1999, No. 34. 194 Ld. MNM NAPLÓ 1873-1876, 101; LOVAG 1979, 47; LOVAG 1980, 368; LOVAG 1999, No. 35. 195 A temető gazdag — lószerszámmal és fegyvermelléklettel eltemetett — sírjai arra utalnak, hogy a töredékesen jeltárt temetőbe a 10. század középső harmadéiban már biztosan temetkeztek, azonban folyamatos használata nem szakadt meg a század utolsó évtizedeiben sem. 196 A temetőt Szőke Béla — a leletkataszter nyomán (FÉK 1962. NO. 839) — tévesen a Békés megyei Pusztaföldvárhoz kötötte (SZŐKE 1962, 62). Számos további tanulmányban szerepelt még a lelőhely Arad-Pusztaföldvár megnevezéssel (KOVÁCS 1994a, 120), azonban a helyes elnevezés a Földvári-puszta, amely Arad és Muszka közelében, Zimándújfalu határában van (BÁLINT 1991, No. 6; MESTERHÁZY 1996. 299). A leleteket Dani János vasúti osztálymérnök gyűjtötte össze, és Réthy László segítségével kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba. Réthy a muszkai leletek hírére érkezett „ második szülőhelyére ", Aradra (RÉTHY 1898,128 130). Nachtnabel Ödön földbirtokossal folytatott megbeszélései során szerzett tudomást a Földvár-pusztai leletről, melyről a február 7-én reggel kelt, és a Nemzeti Múzeumba címzett levele tudósított (MNMIRATTÁR 85/1895). Aznap délután már az Arad-Csanádi Egyesült Vasútigazgaté)ság aradi irodájában tárgyalt a Zimándújfalu határában előkerült leletek sorsáról (MNM IRATTÁR 85/1895). A tárgyak egy része azonban valószínűleg nem ekkor, hanem még korábban előke-