A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

az ÉK-re fekvő 1019. számú temetkezés (KISS 1983, 142), melyet I. Béla hercegi (CNH I. 15; H 11) ezüstdenára all. század második felére datál. A másik, temetkezéshez köthető kereszt a ZalavárKápolna lelőhelyen feltárt templom körüli temetőből ismert. A 96. gyermeksírban talált bronzkereszt a temető legkorábbi időhorizontjához, a 11-12. század fordulójához kapcsolódik.

161 A kereszttípus további szórvány darabjait szintén all. század második felére, illetve a 12. század elejére keltezte a kutatás (VINSKI 1970, 54; MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 55;PETROVIC 2001, 107-108, 131, 192, 221, No. 309). A típus nem túl nagy számban fordul elő az általunk vizsgált területen, jóllehet a keresztek egyik legáltalánosabb típusát képviselik ezek az egyszerű, díszítetlen darabok. Gyermeksírokból kerültek elő,

162 és nyakban viselték, melyre a tárgyakon kialakított függesztő fülek utalnak, továbbá a sírban megfigyelt darabok helyzete is ezt bizonyítja.

163 A típus előképei már a 10. század előtt is megtalálhatóak a délkelet-európai régészeti leletanyagban (PETROVIC 2001, 104). Az avar időszak hasonló kialakítású, Závodon (HAMPEL 1905, Taf. 252. 1; GARAM 2001, 60; VIDA 2002, 183)

164 talált emléke utal a típus Kárpát-medencében is felbukkanó előzményeire. A 11. században — az avar időszakhoz hasonlóan szintén D-i irányból érkezhettek ezek a tárgyak. A Kárpát-medencei darabok jelentős része a D-i területekre esik, illetve a keresztek közvetlen párhuzamai megtalálhatóak szerb területeken (MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 55) és Bulgáriában (ATANASOV 1992, 262), amelyek 11. századi keltezése megerősíti a típus említett Kárpát-medencei időrendjét is. 5. típus Az 5. típusba sorolt, öntéssel készült darabok (14. kép 1) jellegzetessége, hogy díszítéseik egykori, rátétdíszes előképeik ékkőfoglalatait imitálják, melyek ez alapján az ékkőbetétes keresztekre (crux gemmata) vezethetők vissza (ONASCH 1981, 221). A típus előképeként a rátétdíszes körmeneti kereszteket (EVANS 1997; KATSARELIAS 1997; SCHMIDT 2001. 305) és a jeruzsálemi Szent Kereszt-ereklyét tekintették, a későbbi egyszerű, öntött daraboknál azonban már nincs kőbetét. Az 5a altípus (11. kép 7) darabjainak (No. 6, 37, 47) jellegzetessége, hogy a szárvégeken kialakított két fülön jelölték a rátétdíszek foglalataira utaló motívumokat. A ptuji temető

165 66. sírjában talált keresztet (KOROSEC 1979, I. 56; TOMICIC 1993; BITENEC 2001, 116) a 10. század második felére, végére helyezhetjük. A kereszt valószínűleg nem helyi készítmény, hanem kereskedelmi kapcsolatok révén került itteni tulajdonosához. A típus másik két darabja szórványlelet volt. Az egykori Temes megyében, Dettán feltárt temetőtöredékből (KÁRÁSZ 1896) ismert darabot, - - melyet Hampel József közölt — tágabb leletkörnyezete

166 a 10. század végére, illetve 11. századra keltezi. A tiszafüredi szórvány kereszt az előző két tárgynál jóval É-ibb területről ismert. A Nagykenderfoldeken feltárt köznépi temető valamikori teljes nagyságát mintegy 150-180 sírra becsülte az ásató, használatának kezdetét a 10. század közepére, befejezését pedig a század végére helyezte (FODOR 1996, 290-292). Ezek nyomán a szórvány leletként előkerült mellkeresztet a 10. század második felére, végére keltezhetjük. Az 5b altípusba (11. kép 8) sorolt, öntött, dudoros gyöngydísszel ékesített keresztek közül mindössze egy (No. 58) került elő az általunk vizsgált területről, és ez is szórvány (BARACKI 1988, 174). A verseci múzeum lelete (BARNEA 1967, 357-359; MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 55-56; BÁLINT 1991, 106; ATANASOV 1992, 263; SCHMIDT 2001, 306) — analógiái alapján — a 10. század végétől keltezhető.

167 Az előbbi kettőnél még egyszerűbb kivitelűek azok a keresztek (5c), ahol csak a kerek poncminták utalnak a korábbi előképekre (11. kép 9). A Kárpát-medencében ebből a tipusból három dara161 A keresztre és a sír helyzetére vonatkozó adatokért Ritoók Ágnesnek tartozunk köszönettel. 162 A Majs-Udvari rétek 1031. sírjában juvenis korú váz feküdt (KISS 1983. 143), a Zalavár-Kápolna lelőhelyről ismert kereszt, Ritoók Agnes közlése szerint gyermeksírból származik. 163 A Majs-Udvari rétek temető 1031. sírjában a kereszt elcsúszva, egy bronzlunula és egy gyöngyszem mellett, a koponya jobb oldalán feküdt (KISS 1983,143-144). A zalavári temetőben talált kereszt — az ásató beszámolója alapján — közvetlenül a koponyacsontok mellett volt. 164 A zalavári és a závodi kereszt hasonlóságára Ritoók Agnes hívta fel figyelmünket. 165 Leletanyaga alapján a temető a Köttlach-kultúrához (GfESLER 1980) sorolható. 166 Ezeknek a régiségeknek egy jelentős része szintén kapcsolatba hozható a Köttlach-kultúrával, mint arra már Hampel József is felhívta a figyelmet (KÁRÁSZ 1896, 231-232). 167 A kereszttípus egy változata Észak-Európában is elterjedt (vö. PURHONEN1989, 82-84!).