A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

az ereklyetartó (DONCEVA-PETKOVA 1991; SZATMÁRI 1995), mind pedig az egyszerű mellkereszteken (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 236-238; PETROVIC 2001, 41-53), mely alapján feltehető, hogy az ereklyetartó típusról került át az egyszerű mellkeresztekre. 2. típus A 2. típusba sorolt variánsok egyszerű, ún. „pálcikakeresztek", amelyek hosszú időszakon keresztül megtalálhatóak voltak Délkelet-Európában. Már az 5. században is gyártottak ilyen darabokat (BARNEA 1977, 228-230; PETROVIC 2001, 268-269), és Kárpát-medencei feltűnésük is megelőzte a 10. századot (GARAM 2001, 57-65; VIDA 2002, 183, 189). A 2a altípusba (11. kép 3) az ólomból öntött

140 változatokat soroltuk (No. 1, 8, 13, 15, 16, 51, 52), a 2b altípusba (11. kép 4) pedig a bronzból öntöttek kerültek (No. 29, 30, 42, 44). Ez utóbbiakról elmondható, hogy kialakításukra több gondot fordítottak, mint az ólomból készített darabokra. A típus esetében gyakori megoldás, hogy nem alakítottak ki fuggesztőfület, hanem a kereszt egyik szárvégét fúrták át a felfüggesztéshez. A Kárpát-medence szinte egész területén előfordulnak (11. kép 2). A sírokból ismert darabokról — az ibrányi kivételével

141 — elmondható, hogy gyermekek temetkezéseiből kerültek elő.

142 Közöttük talán az algyői darab a legkorábbi, mely a temető D-i topográfiai csoportjába tartozott, és az ásató véleménye szerint nem lehet későbbi a 10. század középső harmadánál (KÜRTI 1998, 20-21, 23), ugyanakkor nem helyezhető a temető legkorábbi időszakára sem.

143 Az ibrányi sír időrendjénél figyelembe vehetjük a 197/a sírral együtt eltemetett 197/b sír mellékleteit is, ugyanis a két egykorú lányt — az ásató megfigyelései alapján — egy időben, „közös koporsóba" temetve helyezték sírba (ISTVÁNOVITS 2003, 99). A 10. századi dirhemutánzat

144 a század első felét sejteti, bár a meghatározhatatlan veret komolyabb keltezőértékkel nem bír, és közelebbi támpontot a kettőssír további mellékletei sem nyújtanak.

145 A temetkezés környezetéből azonban nyilvánvaló, hogy a temető Ny-i végét határoló sírsort — ahol a nevezett kettőssír található —, a 10. század második felében már biztosan használták, melyet a 194. sír fonott, töredékes végű karperece és a 199. sír kengyele (ISTVÁNOVITS 2003, 97, 101,91. t, 99. t.) megerősít.

146 A 10. század középső harmadára keltezhető a várpalotai kereszt (PEREMI 1998, 164-165, 169-170). Kísérőleletei (bronzhuzalból hajlított varkocskarika, szemesgyöngy, vaskarika, vaskés) ugyan kevés támpontot nyújtanak, azonban a sír temetőn belüli helyzete és a környező sírok leletanyaga ezt a keltezést valószínűsíti. A 12. sír mellett lévő 11. számú sírban nyugvó, juvenis korú nő mellékletei kösa, a rovátkolással és poncolással díszített háttér, a keret hiánya, illetve az aranyosmaróti kereszt esetében a szakállas ábázolás biztosan Krisztus személyére utal, a glória és a keresztszár mellett), amelyek főként az eltérő korból adóidhatnak. Az aranyosmaróti darab azonban ugyanúgy délkelet-európai készítmény, mint a mindszenti vagy annak a legközelebbi, isztambuli párhuzama (KÖLNIK 1994, 138). 140 Készítésük egyszerű volt, az ólom olvadáspontja ugyanis jóval alacsonyabb (327,4 C°), mint a rézötvözeteké (ERDEY-GRÚZ 1963, 358, 394-397). 141 Az ibrányi sírba egy 16-18 év körüli lányt temettek (ISTVÁNOVITS 2003, 97). 142 Az algyői 105. sírban egy 6 év körüli gyermek nyugodott (KÜRTI 2001, 33). Az ikervári darab egy 4-5 éves kislány sírjából került elő (KISS 2000, 60, 74). A szegvári 32. sírba egy 1 éves vagy annál fiatalabb gyermeket temettek (LŐRINCZY 1985, 147). Gyermeksírban volt a valkóvári (DEMO 1996, 89), a várpalotai darab pedig egy infans II. csontváz mellett feküdt (PEREMI 2001, 159). 143 Az algyői 105. sír a természettudományos vizsgálatok alapján rokoni kapcsolatba hozható a temető leggazdagabb férfi temetkezésével, amely biztosan nem tartozik a korai sírok közé (KÜRTI 2001, 22). A temetkezés további mellékletei (ezüst hajfonatkorongpár, kerek, préselt ruhaveretek, egy nagyobb, aranyozott ezüsttárgyból kivágott csüngődísz) alapján pontosabb keltezési lehetőségre sajnos (ma még) nincs mód. 144 A. V. Fomin meghatározása alapján egy rossz minőségű 10. századi dirhem utánzatából vágtak ki a koponya jobb oldalán talált leletet (ISTVÁNOVITS 2003, 100). 145 Istvánovits Eszter véleménye: ,,A temetkezés további leletei (pl. hajfonatkorongpár) ugyancsak a korai — a 10. század közepét némileg megelőző — keltezés melett szólnak" (ISTVÁNOVITS 2003, 373; vö. még: ISTVÁNOVITS 2996, 25!) csak fenntartással fogadható el, mivel ez azon a feltételezésen alapul, hogy hajfonatkorongok valószínűleg csak a korai sírokban voltak. Az újabb kutatások alapján azonban ma már úgy tűnik, hogy a század teljes egészére jellemzőek voltak ezek a tárgyak (RÉVÉSZ 1996, 87; TÓTH 2001, 218). 146 A karperecet az ásató hurkos-kampós záródású, négy szálból'sodrott karpercként írta le (ISTVÁNOVITS2003, 97, 310), ez a darab azonban nem sodrott, hanem fonott ékszer volt (vö. KOVÁCS 1993, 78.}.; LANGÓ 2000, 42-43!). A fonott karperecek hurkos-kampós kialakítása a 10. század második felében vált általánossá (LANGÓ 2000, 45).